Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

A nagyvárosi bringások 5 főbűne

Ha te is kerékpárral közlekedsz a városban, akkor biztosan találkoztál már fura bringás „kollégákkal”

„Srácok, nem tudtam, hogy versenyzünk!”

Egyre többen használják a bringát közlekedési eszközként, ami alapvetően örvendetes. A kerékpár az egyik legfenntarthatóbb, vagy ha úgy tetszik, legzöldebb közlekedési eszköz Én is napi szinten kerékpárral járok dolgozni, és a mindössze 7 kilométeres út során is minden nap látok valami hajmeresztőt vagy autós, vagy bringás részről. De vajon hány biciklit, turistát és elektromos rollert bír még el a budai rakpart? És minden kerékpáros idióta? Egyáltalán: van bringás kultúra Budapesten?

 

1. főbűn: Piros lámpán átcsorogni a zebrán szabályoson közlekedő gyalogosok között szlalomozva

Személy szerint engem ez irritál a leginkább. Eleve idegesítő, hogy egyesek átmennek a piroson. Nem leszek álszent, nyilván velem is előfordult már, de semmiképp sem rendszeresen. A kedvencem az, hogy én megállok, de ő jobbról előzve átsuhan. Jár a taps! De hogy gyök kettővel miért jó a gyalogosok között átkacsázni? Sosem fogom megérteni.

 

2. főbűn: „Versenyzés”

Vagy más kifejezéssel: farokméregetés. Azt szoktam mondani: szerencse, hogy csaj vagyok, ezért nincs ilyenekre szükségem. Először azt hittem, hogy a női mivoltom váltja ki egyes férfi egyedekből a versenyszellemet („nehogy má' megelőzzön egy nő!”), de fiú ismerősök is hasonló tapasztalatokról számoltak be. Elég tempósan közlekedem a városban, gyorsabban, mint az átlag, de nem azért, mert versenyzek, hanem azért, mert így kényelmes, és amúgy sem bírom a tötymörgést. Minden napra akad egy 20 éves montit hajtó úriember, egy fixis hipszter, esetleg egy Bubis, aki akkor is visszaelőz, ha a fenekén veszi a levegőt. Vagy amikor hallja, hogy mögötte vagyok, akkor elkezdi neki nyomni. A másik, amit imádok, hogy én ugye minden pirosnál megállok, ő átmegy, de nagyjából 1 perc múlva utolérem, majd megint piros lámpa, én megállok, ő megy… Srácok, nem tudtam, hogy versenyzünk, legközelebb szóljatok, akkor én is nyomom neki rendesen.

 

3. főbűn: Bringázás magassarkúban

Ez egész egyszerűen veszélyes! Pár napja az orrom előtt esett el egy lány a rakparton, mert a sarka beakadt a pedálba, és nem tudta kiszabadítani, hogy letámasszon. Tudom, hogy gonosz vagyok, de még sajnálni sem tudtam, ráadásul ezek a magassarkús lányok nem csak ön-, hanem közveszélyesek is, pont azért, mert váratlanul elterülhetnek a flaszteren. Tedd az üvegcipellőt a táskádba, és bringázz laposban, mindenkinek jobb lesz.

 

4. főbűn: Piros lámpánál az egész sort beelőzve a sor elejére állni, majd gyök kettővel, kacsázva elindulni

Bizony, előfordul, hogy egy hosszabb bringás sor alakul ki egy-egy forgalmasabb kereszteződésben a piros lámpánál. A kerékpárosok érkezési sorrendben beállnak egymás mögé. Mígnem megérkezik egy – mind felett. Ő nem áll be a sorba. Ő egyéniség! Ő siet, kérem szépen, neki előre KELL mennie, be KELL állnia a sor legelejére, hogy aztán feltartsa a sort, amikor csiga tempóban, kacsázva elindul.

 

5. főbűn: Beszólni annak, aki betartja a KRESZ-t

Ez az eset megtörtént velem. Bringaút keresztezte a főutat, kint is volt nekünk, bringásoknak a macisajt. Én lassítottam, és megálltam, mert jött egy autó. Mögöttem éktelen farolás és hangos anyázás, hogy „Mi a francért kell ilyen hirtelen fékezni?” Mert itt elsőbbségadás kötelező, válaszoltam, mire a spori rám nézett, és lekicsinylően közölte: „Itt nem kell megállni, mert az autósok általában elsőbbséget adnak”. Én kérek elnézést…

 

Konklúzióféle

Nem kívánom senkinek, hogy bringás balesete legyen, ne adj isten, elüsse egy autó egy szabálytalankodás miatt. Sajnos velem már megtörtént, de legalább letudtam a kötelező kulcscsonttörést (addig ugye nem vagy igazi bringás). Az a baleset is az én hibám volt, benéztem egy jobbkezes utcát, és pont jött egy kocsi. Azóta sokkal óvatosabb vagyok, pláne a városban. Mindig hordok sisakot, mert szerintem a betonon landoló fej „maradványa” sokkal rosszabbul néz ki, mint a lelapult haj, de hát ízlések és pofonok, ugye.

Nem állítom, hogy nincs bringás kultúra Budapesten, de még gyerekcipőben jár, pedig semmi mást nem kellene tenni, mint odafigyelni a másikra, és betartani az alapvető szabályokat.