Szöveg: Máthé Dóra Zsuzsa | 2019.04.27. | Frissítve: 2019.06.08. | |
ultratrail.hu | Az Ultra-Trail@ Hungary terepfutó versenyen négy távon: 112km, 84km, 54km és 29 kilométeren indulnak a futók. A Kids-Trail-en pedig a legkisebbeket próbálják megfertőzni a természet és futás szeretetével a szervezők.
Idén rajtol el az ötödik Salomon Ultra-Trail@ Hungary terepfutó verseny, amely az elmúlt esztendők során igazán jelentős terepfutó versennyé fejlődött. Profiktól a rövidebb távokat kedvelő terepfutókig, itt mindenki megtalálhatja a számára teljesíthető kihívást a 112 kilométeres versenytől egészen a 29 kilométeres Visegrád Trail-ig. 2018-as sikeres teljesítőket kértünk, hogy mondjanak pár hasznos tanácsot azoknak, akik rajthoz állnak a Salomon Ultra-Trail Hungary bármelyik versenyszámában június elején.
Nagy Sára: Salomon Ultra Trail Hungary - 5. hely - 112 kilométer - 4200 méter szintemelkedés - 17 óra 26 perc
Egy ilyen hosszú távon a frissítés kulcsfontosságú. Bár remek a frissítés a versenyen, a kötelező felszerelésen kívül te mit vittél mégis magaddal?
Mivel én kizárólag egyéni frissítésből frissítek, ráadásul hosszú évek alatt kikísérletezett módszer alapján, így a vízen kívül minden mást magammal viszek. Nálam a frissítés nagyon kritikus pont, bukott már azon versenyem, hogy megkívántam egy falat banánt az egyik frissítőponton, és egyből rosszul lettem tőle. Szigorú szabályok szerint frissítek, így szerencsére működik. Az UTH 112 kilométerén is kizárólag gélt fogyasztottam, ezen kívül még sótablettát vettem be, 1-2 óránként egy darabot az elektrolitpótlás miatt. Ivózsákos hátizsákkal futottam, emellett volt nálam egy soft kulacs is. Mivel a kötelező felszerelés minden szükséges elemre kiterjed, így a frissítésemen és a futóórán kívül talán még a karmelegítőmet emelném ki, mint kötelező praktikus elem, ami szinte mindig nálam van. Az UTH-t kora nyáron rendezik, és a verseny éjfélkor indul, ezért reggelig, különösen hajnalban, jó szolgálatot tesz egy karmelegítő.
Szerinted mik a pálya nehézségei, hol van a legnehezebb szakasz?
Az UTH-pálya nem kimondottan nehéz terep, például a Börzsönyben futni 112 km-t sokkal nagyobb kihívást. Ugyanakkor sem a távot, sem a Pilist nem szabad „letegezni"! Kihívást jelentő és komoly edzésmunkát igényel egy ilyen táv teljesítése. A messze földön híres pilisi sár például nagyon sokat ki tud venni az emberből ilyen távon, de tavaly mázlink volt: tökéletes terep és időjárás volt a verseny idején. Abból a szempontból szerencsés a pályavezetés, hogy a táv első felében van több szint, a második fele már kegyesebb a fáradt lábaknak. Melyik a legnehezebb szakasz? Ez nehéz kérdés. Az, ahol épp elfogysz erővel, energiával. Például a Dömös-Prédikálószék közötti szakasz, ami talán az egyik legnehezebb rész papíron, nekem nagyon jól ment tavaly, élveztem ezt a részt. A 90. km körüli Papp-rét előtti-utáni viszont egy nagyon jól futható szakasz lenne elvileg, de tavaly nekem ez a rész soha nem akart véget érni.
Mire kell figyelni egy 112 kilométeres versenyen, milyen dolgok miatt úszhat el a sikeres teljesítés?
Ha magamból indulok ki, akkor az első helyen a frissítés fontossága áll. A frissítésen kívül, persze elsődleges a versenyt megelőző optimális edzésmunka, de legalább olyan fontosságú a mentális felkészültség is. Mindenkinek megvan a maga módszere arra, hogy miként dolgozza fel a rajtnál azt a nyomást, amit a 20 óra folyamatos futás jelent, hogyan osztja fel magában a távot, és milyen stratégiája van a holtpontokra. Ugyanis 112 km-en nagy eséllyel lesznek megborulások és újjáéledések egyaránt. Ezeket tudni kell tudatosan kezelni, fejben nagyon erősnek kell maradni. A rajtban állva tudható, hogy fájni fog, és bizony többször is felmerülhet a kérdés menet közben, a"miért csinálom", a"megéri-e" gondolata. Ezekre a kérdésekre tudni kell a válaszokat, mert átsegítenek a legnehezebb pillanatokon is.
A nehézséget illetően a hazai versenyek között hová helyezed az UTH-t? Milyen felkészültségű futóknak való?
Az UTH mint verseny nekem az egyik kedvenc hazai versenyem, a kezdetektől fogva indultam valamelyik távon. Talán az egyetlen olyan itthoni megmérettetés, ami előtt a nemzetközi mezőny is kalapját emeli. Nekem a 112 kilométeres táv volt az első 100 km feletti teljesítésem. Ajánlom azoknak a futóknak, akik magabiztosan futnak terepen 50-80 kilométeres versenyeken, és szeretnék kipróbálni magukat hosszabb távon is. Amellett, hogy első 100-as versenynek a pálya nehézsége is megfelelő, végig azt érzi az ember, hogy profi versenyen, „biztonságban” van. Persze, a terepfutás nem vicc, rengeteg nehéz helyzetet a futóknak kell megoldania, ahogy a versenyszabályzat is mondja: „félig önellátó esemény”. Ugyanakkor a nagyszámú önkéntesek önzetlen munkája, a hibátlan pályajelölés, a frissítőállomások egymástól vett optimális elhelyezkedése mind azt segítik, hogy a futónak „csak futnia kelljen”.
Emelj ki pár hasznos infót, ami szerinted fontos, amiről azt gondolod, hogy jó tudni a versennyel kapcsolatban!
Amire verseny közben döbbentem rá, az az volt, hogy mennyire jó, ha ilyen távon a futónak van saját frissítőembere, támasza. Amikor a párom kijött velem az éjféli rajthoz, gyakorlatilag spontán született meg az ötlet, hogy Dobogókőn is találkozunk. Utána úgy alakult, hogy végig jött pontról pontra, és minden olyan frissítőállomáson találkoztunk, ahol ez engedélyezett a szabályok szerint. Nagyon sokat jelentett a párom jelenléte, és a tudat, hogy pár kilométeren belül újra látjuk egymást, sokkal könnyebbé tette mentálisan felosztani a távot. Külön örülök, hogy életem egy ilyen fontos napján végig ott volt mellettem, és nem elmesélésekből tudja, hogy milyen jól éreztem magam Pilisszentlászlón, és milyen holtpontot éltem meg Papp-réten. Amikor szóba került, hogy idén induljak-e szintén a 112 kilométeres távon, a párom már csak annyit mondott: „Közösen megcsináljuk idén is, nem?” Szerencsés vagyok, hogy így támogat.
Nyakas Gábor: Szentlászló Trail – 2. hely – 84,1 kilométer - 3100 méter szintemelkedés – 9 óra 5 perc
A kötelező felszerelésen kívül te mit viszel magaddal a versenyeken?
Mint a legtöbben, én is a lehető legkevesebb felszereléssel szeretek futni versenyen. Ahol elegendő a frissítőállomás, ott a pontok választékára támaszkodom, függetlenül attól, hogy ez milyen típusú élelmiszereket jelent. Mivel az UTH versenyein 10 kilométerenként van vízvételi lehetőség, egy 1/2 literes kulaccsal mentem végig, annak a tartalmát igyekeztem elfogyasztani a következő pontig. Extra meleg esetére egy üres kulacsot még beraktam, ezzel akár locsolhattam is magam. A ponton egy pohár kólát döntöttem be, amíg feltöltötték a kulacsom. A szilárd ételeknek nem tulajdonítok nagy jelentőséget, de a folyadékokra igyekszem odafigyelni. Szerencsére Csanyáéknál az utóbbi két évben elég semleges ízű, de hatékony izotóniás italt adnak, így nem kellett ezzel külön foglalkoznom. A zsák másik zsebét pedig rágcsálnivalóval töltöttem meg. Én nagyon ki vagyok békülve azzal a keksszel, amit a versenyen osztanak, az volt a legfőbb üzemanyagom. Ezen felül a pontokon ahhoz nyúlok, amit megkívánok, nem gondolkodom. Általában ezek az aszalt gyümölcsök és banán, melegben a frissítés a sós dolgok irányába tolódik, plusz almát és a savanyúságot eszem. Nem számolgatok utána, hogy mennyit kell bevinni, egyszerűen csak próbálok minél többet, anélkül, hogy eljussak egy gyomortájéki diszkomfortig. Nekem van türelmem megenni a felszolgált levest is, mert tudom, hogy az így elveszett 1-2 percet hamar visszaszerzem. Valamennyire "gasztrotúraként" is kezelem ezt rendezvényt, bőséges a választék, még ha minden ponton szinte ugyanazt is kínálnak. Amivel készülök, ha nem felejtkezem meg róla, az néhány sótabletta és egy vész csoki vagy zselé. Nappal melegben, nagyon fontos odafigyelni a sóbevitelre. Amit még érdemes átgondolni, hogy van-e bármilyen gyógyszer amire szükség lehet. Én allergiás tünetek elleni készítményt mindig viszek magammal. Nem szabad elfelejteni, hogy hazánk legveszélyesebb állatai a darázs és a lódarázs bármikor feltűnhetnek. Itiner nincs a versenyen, de ezzel lehet készülni otthon is és fel is van töltve a track a verseny oldalára. A zsákba még egy sildes sapka kerül, ami melegben és esőben is hasznos.
Mit gondolsz a pálya nehézségéről?
Ez egy közepesen nehéz útvonal. Technikailag könnyű, vannak benne nagyon gyors részek. Amit kifejezetten nem szeretek, az Lepence felé a jelöletlen, erdészek által szétzúzott bokaforgató szekérút, ott az útvonal tervezője sűrűn csuklik, és amint ez többször szóba is került, nem csak miattam. Az időjárás teheti igazán nehézzé a versenyt, mind az eső, mind az ebben az időpontban várható nyári meleg boríthatja a terveket. Ennél rosszabb csak a kettő együtt lehet. Míg a sík és lejtős részeken a menetszél segíthet, addig az épített környezetben, az emelkedőkön, a tűző nap hamar leszívja az energiákat. Minden igyekezet ellenére Visegrádon már tarkón vág a nap, Vörös-kőre és Szamár-hegyre pedig fojtogató melegben kell felmászni. Erre nehéz készülni, ha pedig egyszer a szervezet túlhevül, nagyon nehéz visszafordítani a folyamatot. A talajt ilyenkor mintha kirántanánk a lábunk alól. Így csak azt tudom mondani, hogy a legnehezebb szakasz az, ahol a legmelegebb van, függetlenül a domborzati viszonyoktól.
Szerinted mi az, ami a te távod esetében kulcsfontosságú? Min úszhat el a sikeres teljesítés?
A türelem talán a legfontosabb, és a kitartás. Az ilyen hosszú, 8-10-12 órás meneteken van idő kimászni a legmélyebb gödörből is. Nem mindig sikerül, de az esélyt meg kell adni rá. A versenyhangulat ezt persze nem segíti elő. Könnyű észrevétlenül abba a hibába csúszni, hogy tálvállalja magát az ember. Jó esetben kipihenten áll a rajtban mindenki, amihez még egy adag adrenalint is kapunk útravalóul. Az a tapasztalatom, hogy ötből négy ember még mindig túl gyorsan kezd. Evidens dolgokat mondok, amiket megvalósítani mégis iszonyúan nehéz. A lehető legjobban ki kell zárni a külvilágot, és a saját versenyedet kell futni. Ez minden helyzetben igaz. Az olyan dolgokat, mint például a "Hogyan lehet ő előrébb, amikor lassabb futó nálam?"-kérdést azonnal el kell engedni. Sokan edzői utasításra futnak megadott intenzitással. Ez kettős dolog. A legtöbben inkább azt érzik, hogy indokolatlanul korlátozva vannak, többet bírnának. Az elején nem érdemes a felső korlátot figyelmen kívül hagyni, mert az nagyon gyorsan visszaüthet. Lesz még idő javítani, és emocionálisan többet ad, ha folyamatosan gyorsulsz és javítod a helyezésed, mintha az, hogy az elején gyors vagy, de aztán fokozatosan visszaesel.
A második fontos tényező természetesen a frissítés. Hiába minden felkészülés, ha nem adod meg a testnek azt, amire szüksége van. Itt is a türelem a kulcsszó. Semmi értelme átfutni az első-második ponton a többiek után, félve attól, hogy lehagynak, majd később már 10 perceket tölteni a sátrak alatt, mert kifogytál a tartalékokból.
Ezeken kívül persze banális dolgokon is el lehet csúszni: például aki hajlamos kidörzsölődni, az egy ilyen nyári versenyen készüljön fel annak elhárítására. Valamint csak egy-két technikás rész van lefelé, pár másodpercért itt nem érdemes kockáztatni egy sérülést. A megfontolt, folyamatos haladást részesítem előnyben.
A nehézséget illetően a hazai versenyek között hová helyezed az Szentlászló Trailt? Milyen felkészültségű futóknak való?
A két leghosszabb távhoz elsősorban markáns alapállóképesség kell. A legfontosabb szerintem az, hogy az előéletednek megfelelően válassz távot magadnak. Indokolatlannak tartom, hogy valaki, aki amúgy kitűnően szerepel maratoni távokon, csak azért indul az UTH-n, mert az jobban mutat a falon. Nekem az első hivatalos versenyem az UTH elődje, a Terep 100 volt, amin speciális felkészülés nélkül vettem részt. A szükséges alapok megvoltak, amit a heti rendszerességű túrák biztosítottak. Végül nem is vallottam akkora szégyent, bár egy kisebb tévedés miatt, ha jól emlékszem, csak nyolcadikként érkeztem célba.
Emelj ki pár hasznos infót, ami szerinted fontos, amiről azt gondolod, hogy jó tudni a versennyel kapcsolatban!
Amiket eddig nem említettem, és most jutnak eszembe, azok a következők: Sose szégyellj gyalogolni! Mindig a leghatékonyabban próbálj előre jutni, ne érezd méltóságon alulinak, ha nem futsz. Jusson eszedbe, hogy itt nem pontozzák a futást, nyugodtan gyalogolhatsz. Bátran bevallom, hogy a tavalyi Szentlászló Trailen már a lakott területen, az első aszfaltos emelkedőn is a mezőny közepével gyalogoltam, és nem bántam meg, hiszen végül a dobogóra is felfértem. A másik, hogy próbáld megélni az eseményt! Lehetőleg ne görcsölj rá mindenáron az eredményre. Ez egy remekül megszervezett esemény, a hosszabb távok a maguk módján egyediek az éjjeli indulással. Miénk lehet az ébredő Pilis minden hangja, színe és illata. Ne mérgezd magad azzal, hogy csakis a helyezésre vagy az időeredményre összpontosítasz. Hiszen ez a választott hobbink, nem pedig a munkánk, amit időre kell elvégezni.
Marx Kinga: Szentendre Trail – 1. hely - 54,3 km - 1800 méter szintemelkedés - 5 óra 41 perc
Te mit viszel magaddal a versenyen a kötelező felszerelésen kívül?
A Szentendre Trail késő délelőtti rajtjához mérten kell gondoskodni arról, hogy mit legyen a zsákban. A pünkösdhétfő ritkán kecsegtet hűvös idővel, így a legfontosabb talán, hogy a megfelelő folyadékbevitelről mindenki gondoskodjon. Én mindig 2 darab 1/2 literes kulaccsal futok. Tavaly minden szakaszon elfogyasztottam 1 liter folyadékot, így nem voltak dehidratációs problémáim. Kizárólag csak a saját, kipróbált és már jól bevált izotóniás italomat iszom, kis csomagokba csomagolva viszem a port a zsákomban. Régebben gyakran akadt problémám a gyomrommal, és időközben kiderült, hogy gluténérzékenységem is van, így az energiabevitel kizárólag az izotóniás italra korlátozódott, illetve a verseny vége felé egy kis kólát is ittam. Emellett sótablettát használtam, óránként 1-2 szemet vettem be. Vész esetére tettem a táskámba egy kis magnéziumot is, ami akár a nagyobb holtpontokon is segíthet átbillenni.
A tájékozódáshoz az útvonaltrack az órámra volt letöltve, így sem itinert, sem térképet vagy pályarajzot nem kellett magammal vinnem. Tévedés esetén pedig az órám egyből jelezte, hogy merre is kell tovább menni. Ez a funkció nagyon jól jöhet, hiszen fáradtan, kimerülten, nagyon könnyű elbizonytalanodni.
Mit gondolsz a pályáról? Mik a nehézségei, melyik szakasz a legnehezebb?
A Szentendre Trail szerintem egy kifejezetten jól futható verseny. Az emelkedők is kikocoghatók, a lejtők pedig biztonsággal vehetők. Ezért is ez az egyik kedvenc versenyem. Az útvonala nem tartogat kifejezetten nehéz szakaszokat. Ha ki kell emelnem, hogy melyik volt a leginkább embert próbáló rész, akkor talán a Vörös-kő és a Nyerges-hegy közöttit mondanám. Itt már közel 40 km után, fáradt lábakkal kell nekiesni a hegynek. Csúszós időben akár négykézlábas mászás is lehet belőle, nem adja magát könnyen a hegy. A pálya viszont annál szebb a teljes hosszában. Az Apátkúti völgy például minden évben elvarázsol, még ha nincs is idő nézelődni.
Szerinted mi az, ami a te távod esetében kulcsfontosságú? Min úszhat el a sikeres teljesítés?
Eddig minden évben ugyanazzal a taktikával álltam rajthoz, és működött is. A táv első felében mértékletesen, magamra figyelve futok és figyelek arra, hogy ne verjem szét a lábaimat a hosszú lefelé futás során sem. Ekkor még nem számít sem a helyezés, sem az idő. Az igazi verseny Pap-réttől kezdődik Aki oda fáradtan érkezik meg, annak a célig tartó szakasz nagyon küzdelmes lehet. Minden évben erre a részre tartogattam az erőmet, itt sebességet szoktam váltani. Ha jól osztottam be az erőmet, akkor Vörös-kő sem jelent komoly akadályt. Ezzel a taktikával a verseny teljesítése sokkal kellemesebb lehet, és jó érzéssel lehet célba érni.
A nehézséget illetően a hazai versenyek között hová helyezed Szentendre Trailt? Milyen felkészültségű futóknak való?
A Szentendre Trail egy jól futható, közepesen nehéz verseny. Azért a nehézségét nagyban meghatározza az időjárás. Volt rá példa, hogy 35 fokban futottuk, és olyan is előfordult, hogy 15 fokban, derékig sárosan teljesítettük a versenyt. Nem kell félni a meredek lejtőktől, sem a kapaszkodós emelkedőktől, kivéve a Vörös-kőtől. Alapos és rendszeres edzéssel szerintem sokan tudják teljesíteni ezt a távot.
Emelj ki pár hasznos infót, ami szerinted fontos, amiről azt gondolod, hogy jó tudni a versennyel kapcsolatban!
A meleg idő igen csak nehezítő körülménynek számít. Nemcsak a frissítőpontok kínálatát, de a forrásokat is érdemes kihasználni. A Pap-rét és a Skanzen közötti szakasz hosszú, nekem eddig minden évben kevés volt az 1 liter folyadék erre a részre. Viszont két olyan forrás is található, amely akár mosakodás, akár ivás céljára kiváló: jéghideg vize rengeteget tud segíteni a túlhevült szervezetnek. Eltévedni szinte lehetetlen, nagyon jól jelölt verseny. A szervezés is szuper, de hát ezt a Terepfutás csapatától már megszoktuk.
Zarándy András: Visegrád Trail - 29 kilométer - 1100 méter szintemelkedés - 3 óra 16 perc
A kötelező felszerelésen kívül, és tudva, hogy milyen távolságokra vannak a frissítőállomások, mi az, ami nálad volt a futózsákban?
Futózsákkal futottam, mert kényelmesen elfér benne minden amire szükségem van. Az én zsákomban van egy 2 literes víztartály, de volt nálam egy soft kulacs is, amiben isotóniás frissítő volt. Ezenkívül 3 sótabit készítettem be a teljes távra, és annyi ennivalót, hogy félóránként ehessek egy falatot. A verseny elején sima kókuszrudat szoktam fogyasztani, félóránként 1/2 darabot. A vége fele pedig szénhidrátzselét, és ha nagy holtpont van, akkor koffeines zselét. A tracket az órámra töltöm fel, de a Csanya által szervezett versenyeken nincs rá nagy szükség, mert jól jelölt a pálya.
Mit gondolsz a Visegrád-trail pályáról, mennyire nehéz?
Szerintem a 30 km-es és nagyjából 1000 méter szintemelkedésű pályától pont ezt várja az ember: vannak benne meredek mászások, de az mindenkinek egyforma, nem tartom szívatósnak. Nekem a meredek lefelék a gyengéim. A Visegrád-trailen érdemes az autót Szentendrén hagyni, és a szervezők által felajánlott busszal eljutni Visegrádra.
Szerinted mire érdemes figyelni a Visegrád-trailen, hogy sikerüljön a teljesítés?
Szerintem egy 30 km-es terepversenyt szintidőn belül teljesíteni megoldható feladat. Ezen a távon még nem fogy el a szervezet. Ami nehéz, hogy gyors is legyen az ember. Kritikus lehet a túlmelegedés, a folyadékhiány, a sóhiány, a szénhidrátraktárak kiürülése, valamint egy esetleges görcs vagy esés. Ezeken mehet el a verseny.
A nehézséget illetően a hazai versenyek között hová helyezed Visegrád Trailt? Milyen felkészültségű futóknak való?
Hasonlóan nehéz verseny, mint a többi, ami ilyen távval és szinttel rendelkezik. Talán a két meredek szakasz megmászásától jobban félnek az emberek, mint indokolt lenne. Ami mellette szól, hogy van „UTH feeling", ami motiválhat, és szárnyakra kaphat tőle az ember. Ha első alkalommal csupán a teljesítés a cél, és van terepfutó tapasztalat, valamint a frissítéssel képben van az ember, akkor bárkinek ajánlom. Beugrónak kényelmes terepfélmaratonok és 3-5 órás terepfutások szükségesek.
Emelj ki pár hasznos infót, amit érdemes tudnia az indulóknak.
Imádtam a célban a masszázst. És nagyon jó Szentendrén bóklászni egy kicsit a verseny előtt vagy után. A célban kapott vizes törölköző kihagyhatatlan! A nevezésnél nagyon résen kell lenni, mert hamar, akár 30 percen belül elfogynak a helyek. A szombat délutáni gyerekverseny fergeteges! Egyébként szerintem akinek van, hozza el a gyerekét akár futni, akár önkéntesnek segíteni, mert a jövő generációját is be kell „oltani” a természet szeretetével.
