Aki futóként, túrázóként a természetet járja, az tapasztalhatja, hogy néhol áldatlan állapotok uralkodnak a szemétkérdést illetően... Alapvetésnek számít, és talán leírni is felesleges, hogy szemetelni tilos! De ezen túl mit tehetünk azért, hogy óvjuk a környezetet kirándulás, túrázás, terepfutás közben is? A TeSzedd! önkéntes mozgalom hetén Kump Edina környezetkutató-hulladékcsökkentési szakértővel, a hulladekmentes.hu weboldal szerzőjével beszélgetünk a témáról.

Ezt is olvasd el!

Plogging, a környezetbarát futó mozgalom

Nem árt tisztázni a legelején: mit takar az úgynevezett zero waste, magyarra fordítva "zéró hulladék" irányzat?

Két irányból lehet megközelíteni, az életmód, illetve a gazdasági körfolyamatok szintjéről, a fogalom maga gazdasági eredetű. A lényege röviden összefoglalva az, hogy minél kevesebb olyan hulladék keletkezzen, amit nem lehet újból hasznosítani. Az egyén szintjén ez azt jelenti, hogy minimalizáljuk az általunk termelt szemét-, illetve hulladékmennyiséget a mindennapokban. Érdemes tisztázni a két fogalom közti különbséget. Szemét az, amivel a felhasználás után már nem tudunk mit kezdeni, mert nem újrahasznosítható, például egy elnyűtt műanyag mosogatószivacs, amit kizárólag a kommunális kukába dobhatunk ki, onnan pedig hulladékégetőbe vagy lerakóra kerül. Hulladéknak pedig azt nevezzük, amit még újra lehet hasznosítani, ilyen például a sárgarépa meghámozott héja, amelyből a komposztálás során újra értékes anyag válik, vagy egy aludoboz, amiből a szelektálás útján ismét üdítőitalos doboz készíthető. A zero waste-hez egy alapvető szemléletváltás szükségeltetik: ha nem is tudunk teljesen kiszállni a fogyasztói mókuskerékből, de legalább a saját életünkben képesek legyünk megálljt parancsolni neki, hogy ne daráljon be minket annyira. Ennek az egésznek az esszenciája a vásárlás pillanatában, egy adott termék kiválasztásakor, egy kérdésben összpontosul: „Tényleg szükségem van erre?”.

Mi szem-szájnak ingere...

Konkrét témánk a természetjárás, mégpedig a zero waste elveire hangolva. Te, aki egyrészt szakember vagy, másrészt pedig rendszeres túrázol, mit tapasztalsz, milyen itthon a helyzet?

Igencsak vegyes. Maga a túrázás, a helyek, az emberek, a természet egyszerűen csodálatos, de ebbe a látképbe csúnyán bele tud rondítani, amikor az út mentén különféle illegális hulladéklerakatokat látunk. És nem csak a tipikus csomagolóanyagokkal, a műanyagzacskókkal meg -palackokkal találkozunk, de láttam már a Kék túra útvonalán kihajított hűtőszekrényt és televíziót is... Túrázóként ez azért is bosszantó, mert hiába viszel esetleg magaddal egy zsákot, amiben a kisebb szemeteket gyűjtöd, egy nagyobb háztartási eszközt nem tudsz csak úgy a hátadra kapni, és magaddal cipelni. Mi túrázás közben is igyekszünk a zero waste elveket képviselni: kulacsban viszünk magunkkal vizet, és ahol csak tudjuk, újratöltjük. Még itthon megvásároljuk az élelmiszert, például a pékárut, az olajos magvakat, ezeket kimérve vesszük, és dobozban tároljuk. Nem feltétlenül kell tehát mindenhol a csomagolásmentes boltokat lesni, mert ezekből még nincs túl sok, a legtöbb zöldségesnél, pékségben megkapod az árut kimérve, az általad vitt dobozba, vászontáskába! A túránk során nagyon szembetűnő volt, hogy amikor leültünk egy-egy pihenőnél, tömve voltak a szemetesek, ehhez képest nekünk nagyjából nem volt mit kidobnunk. Ez persze előtervezést igényel, de nagyon megéri!

 

Kump Edina gyűjteményéből

Milyen alapvető jótanácsokkal tudnál szolgálni a túrázni indulóknak?

Az enni- és innivaló megvásárlása és szállítása kardinális kérdéskör. Mint már említettem, az előbbihez szükséges némi tervezés, de ha utánajárunk, hogy hol lehet a környékünkön kimérve, csomagolásmentesen megvenni az élelmiszert, az jelentősen megkönnyíti és meggyorsítja a folyamatot. Ez természetesen nem csak a túrázásra való készülődésnél hasznos, hanem a mindennapi bevásárlásoknál is, melynek alapvető „felszerelései” a hálós- vagy a sima vászontáska és a doboz. A szendvicseket textilszalvétába csomagolva, dobozba téve érdemes magunkkal vinni. A víz tárolásához jó megoldás lehet az üvegkulacs, de ez például a kisgyerekes családoknál nem feltétlenül praktikus a törékenysége miatt, futás közben nehéz lehet, de tökéletes helyette a fém- vagy a BPA-mentes műanyagkulacs is.

Hogy tudjuk megakadályozni például azt, hogy a szendvics, a pékáru kiszáradjon?

Vásárlásnál tegyük vászontáskába, otthon pedig helyezzük át egy dobozba, így jó pár napig friss marad minden. Az elkészült szendvicseket csomagoljuk textilszalvétába, és így kerüljön a dobozba. Ilyenkor persze a ketchupot, a majonézt kihagyhatjuk az ételből, de egyébként manapság már kaphatók olyan textilszalvéták is, amelyeknek a belseje egy élelmiszerbiztos műanyaggal van bevonva: vízlepergetős, ráadásul gyorsan és egyszerűen tisztítható!

 

Kump Edina gyűjteményéből

|

Dobozolj, és használj textilszalvétát.

Ezt is olvasd el!

Teszel érte vagy csak morgolódsz? - fuss zöldebben

Ha nem tudod felszedni, jelentsd!

Mi a helyzet a szemétszedéssel? Álljunk neki útközben?

Nézd, ha mondjuk egy 35 km-es túrára mész, és a 15. km-nél találsz egy jó nagy adag szemetet, azt nem biztos, hogy a hátralévő távon magaddal tudod cipelni, egyszerűen azért, mert jelentős a súlya. Ha apróságokról van szó, például PET-palackról, műanyagzacskóról, üdítős dobozról, azt persze összeszedhetjük. Viszont ha valamit nem tudunk magunkkal vinni, akkor érdemes használni például a Trash Out mobilapplikációt. Egyszerűen működik: be kell kapcsolni az alkalmazást, lefotózni a szemetet, megadni a körülbelüli mennyiségét, majd jelenteni, ezáltal felvinni az adatbázisban lévő térképre. Akinek van ilyen applikációja, az látni fogja a feltöltött hulladékot, és ha van rá módja, akkor odamegy érte, és összegyűjti. Ezen felül a helyi önkormányzatnál is érdemes bejelenteni az illegális lerakatot!

A túrázással és a terepfutással kapcsolatban nem mehetünk el a ruházat kérdése mellett sem...

Nagyon nehéz ügy, mert bizony a legtöbb technikai ruhadarab műszálas. Habár főleg külföldön, de egyre több cég kezd lépéseket tenni annak érdekében, hogy erre a problémára megoldást találjon. Az a gond a műszálas ruhákkal, hogy a használat, valamint a mosógépben való mosás során a súrlódás hatására egészen aprócska mikroszálak töredeznek le belőlük, amiket nem lehet kiszűrni például a vízből, és így a természetbe kerülnek. Végeztek ezzel kapcsolatban több kutatást is, igen érdekes eredményekkel: Párizsban például a levegőből is kimutatták ezeket az apró részecskéket, ami valószínűleg annak a következménye, hogy a ruhákból, a szőnyegekből és a szárítókból a levegőbe jutnak, becslések szerint éves szinten 3-10 tonnányi műanyag mikroszál rakódik le így a városban. Tehát igencsak összetett problémakörről beszélünk. A jövőben erre majd egy természetes anyag nyújthat megoldást, tudomásom szerint a merinói gyapjúra mondják, hogy megfelelő alternatíva, mert remekül el tudja vezetni a nedvességet. A cipő tekintetében pedig ma már van lehetőség olyan túracipő vásárlására, amelynek cserélhető a talpa (Már hasonló kialakítású futócipők tervezésével is kísérleteznek – a szerk.). Így tehát ha a talp elkopik vagy tönkremegy, akkor sem kell kidobni a teljes cipőt, a felsőrészt egy új alsórésszel tovább lehet használni.

 

korkers.com

|

Ma még nem lehet széles körben cserélhető talpú túracipőt vásárolni, de remélhetőleg a cipő- és ruhaiparban is egyre inkább előtérbe kerül a környezetvédelmi szemlélet. Te annyit tudsz tenni, hogy újragondolod a felszereléseidet, és mindig felteszed a kérdést, hogy valóban szükséged van-e a kiszemelt termékre.

És a versenyek?

A terepfutó és a kisebb futóversenyeken már sok helyen kötelező kellék a saját pohár, ám a nagyobb városi megmérettetéseken még mindig a műanyagpoharas megoldás működik. Nem beszélve a rajt- és befutócsomagokról a sok szóróajándékkal... Mi tehet a futó, hogy ezeket az eseményeket a lehető legkevesebb hulladéktermeléssel megússza?

A városi tömegrendezvények esete nehéz kérdéskör ebből a szempontból. Egyelőre azok vannak kevesebben, akik nemet mondanak a műanyagpohárra, a szóróajándékokra, hiszen sokakat zavar, hogy esetleg kulacsot kell magukkal vinni, mert lassítja őket, a szóróajándékokat pedig gyakran még vissza sem lehet utasítani. Jelenlegi tapasztalataim szerint a városi futóverseny az a terület, ahol a legkevesebb beleszólási lehetőségünk van egyén szinten a hulladékmentes irány megvalósításra, gondolok itt például arra, hogy hiába mondom, hogy nem kérek befutócsomagot, legfeljebb odaadják másnak, hiszen gyakran ez a pakk egy szponzorációs felület. Ezzel tehát nem vagyunk előrébb. Azzal vagyunk előrébb, ha az igényt megfogalmazzuk, és jelezzük, mert ennek következtében talán hamarabb lesz változás. Egészen egyszerű megoldást jelenthetne, ha például a nevezéskor lenne egy menüpont, ahol megadják, hogy mit tartalmaz a befutócsomag, a futó pedig előre kiválaszthatja, hogy mit kér mindebből, és mit nem. Amit már most is meg tudunk tenni, hogy a verseny után a befutócsomagok tartalmát a megfelelő helyre dobjuk ki, tehát odafigyelünk a szelektív gyűjtésre, és nem egyben hajítjuk be egy kukába a számunkra felesleges dolgokat. Szerencsére a szelektív gyűjtésre már sok futóversenyen biztosítanak lehetőséget a szervezők!

Ezt is olvasd el!

Egészséges étkezés – kinek van erre ideje?

Beszéljünk a műanyagpohárról...

Erre az lehet majd a későbbiekben a megoldás, ha a pohár olyan anyagból készül, amely lebomlik, de ilyen jelenleg még nincs. A PLA-t szokták felhozni, mint lebomló műanyagot, de ehhez ipari komposztálási körülmények kellenek, tehát ha mondjuk az adott pohár a frissítést követően mondjuk a folyóban landol, és ott is marad, akkor ugyanúgy fog viselkedni, mint a sima műanyag. Nincs még erre jó megoldás, és a szervezőknek sincs könnyű dolguk a nagy volumenű rendezvények esetében. Összefoglalva tehát amit futóként megtehetünk, az az, hogy nem szemetelünk a verseny során, hanem a kijelölt zsákokba dobjuk a poharat, a géles tasakot és minden egyebet, a befutócsomag felesleges szóróajándékait pedig szelektíven dobjuk ki, az almacsutkát és az egyéb komposztálható anyagokat pedig komposztálóba juttatjuk el, ha van erre lehetőségünk.