Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

A legnagyobb öröm a lányommal futni - interjú Németh Csabával

Németh Csaba, hazánk legkiválóbb terepfutója és lányával Lucával, aki ifjúsági Skyrunning világbajnok 3. helyezett lett idén.

Németh Csaba igazi futólegenda, ő mégsem az elképesztő eredményeire a legbüszkébb, hanem arra, hogy 40 év futás után is igazi öröm számára a futás. Apukaként pedig megélhette, hogy kisebbik lánya, Luca háromszoros ifi skyrunning világbajnok. Lucával külön interjúban beszélgettünk, Csabát pedig arról kérdeztük, apaként milyen átélni, hogy a lánya világbajnoki dobogón állt háromszor. 

Németh Csaba

40 éve fut

6-szoros UTMB (170km, 10 000 m+) teljesítő (mindig az első 8-ban végezve), 2006-ban második, ideje: 21:37:32

3-szoros Swiss Jura Marathon győztes

2013-ban skyrunning Európa-bajnokság bronzérmes (Luca lánya két éremmel vezet előtte)


Nálatok az egész család fut?

Olyan szerencsés a helyzetem, hogy csak nők vesznek körül. A feleségem volt, hogy komolyabban futott, ma leginkább az egészsége, a mozgás szeretete miatt sportol, túrázik. A nagyobb lányom pedig abszolút hobbi szinten fut, megvan az a 4-6-8 kilométer, amit szeret zenével teljesíteni. Szívesen fut a pályán, aszfalton, számára a futás kikapcsolódás, nem az eredményekről vagy versenyekről szól. Van olyan verseny, ahol az egész család elindulni a saját távján. Nálunk mindig ez volt az elsődleges, hogy megszeressék a mozgást a lányok, ha pedig a személyes igényük megvan rá, utána lehet továbblépni a versenyekre. Megvan a családon belül, hogy a mozgásnak van egy értéke, ami a hétköznapok része. De az a lényeg, hogy mindenki megtalálja benne az örömöt.

A Németh lányok: balra Luca, jobbra a futást szintén kedvelő Németh Csenge. 


Tudatos döntés volt a részetekről, hogy Lucát a terepfutás irányába terelitek?

Azt gondolom, ezt tudatosan nem lehet irányítani. Sokszor volt olyan kiskorában is, hogy a hétvégéink, nyaralásaink terepfutó versenyekre épültek. Először pici gyerekként, amikor még alig bírt bekocogni velem a célba, látta, milyen egy verseny hangulata, de azt is látta, hogy milyen munkát igényel a hétköznapokban ez a hobbi. Látta, hogy ez az egész milyen szerepet tölt be a családon belül, nekem mit jelent, mit ad. Idővel kialakult benne egy kíváncsiság, egyszer csak úgy állt elénk, hogy szeretné kipróbálni a terepfutást. Aztán ahogy elkezdte kipróbálni és megérezte az egész terepfutás lényegét, a rabja lett. Ez az egyik napról a másikra történt, de éveken keresztül figyelte és dolgozta fel magában, mi is ez a történet.

Terepfutó edzésekre jár, hogy-hogy nem veled fut?

A kezdeti időszakban előfordult, hogy együtt elmentünk kocogni. De aki nevelt már valaha gyereket, az tudja, a saját szüleitől nagyon nehezen fogad el dolgokat egy kamasz. Bennem ott van 35-40 év tapasztalat, ezért a mai napig úgy néz ki a közös futás, hogy folyamatosan beszélek hozzá, hogy mit kellene máshogy csinálni, mire kell figyelni. Akkor is elkezdett belőlem ömleni ez a sok információ, amikor elmentünk együtt futni, ő pedig nem igazán volt erre vevő. A gyerekekben 12-13 évesen van egy egészséges dac a szüleikkel szemben, de ezt hamar felismertük, és lementünk a nomádosokhoz, hogy oda járjon edzésre. Ahogy pedig Luca is idősödik, egyre jobban igényli azt a tapasztalatot, amit én adhatok át neki. Már egy-egy verseny előtt ő kéri ki a véleményem versenytaktika szempontjából. Ami érdekes, hogy kőkeményen be is tartja, amit megbeszéltünk.

Apaszerep vs tapasztalt terepfutó között nehéz lehet megtalálni, éppen mire van szüksége Lucának.

Ezen próbálunk meg egyensúlyozni, nagyon érdekes ez a dolog. Elismerem, hogy a bennem lévő 35 év terepultra tapasztalat miatt néha olyan vagyok, mint egy felfújt lufi, és nagyon örülök, ha átadhatok valamit a tudásomból. Nyilván én is nagyon nehezen fogadtam el tanácsot fiatalon, és még ha nehéz is, néha hagynom kell, hogy megbotoljon, annak ellenére, hogy tudom előre, hogy el fog esni, ha úgy teszi a lábát. De szerintem az ő korosztálya már sokkal rugalmasabb és befogadóbb, mint mi voltunk anno. Az ifi világbajnokságon én voltam a kísérő, és a skyrunning verseny 16,7 kilométerében egyetlen egyszer botlott meg és esett el Luca, amikor odaadtam neki a frissítőt. Tanulni kell nekem is a segítő szerepet, hogy mi az, ami kizökkenti, és mi az, ami még segítség. De sokkal jobb, hálásabb szerep a büszkeségtől a pálya szélén könnyezgetni, amikor senki sem lát. A háttérben arra jöttem rá, hogy azért történt velem minden, hogy át tudjam adni a tapasztalatot.

Mi volt benned, amikor kiderült, hogy Luca is mehet a világbajnokságra?

Irreális elvárás nem volt vele szemben, tökéletesen jól ismerem a képességeit, elég jól be tudtuk lőni azt, hogy milyen időt mehet a versenyen. Ha elmegyünk együtt futni, pontosan le tudom venni, milyen formában van éppen. A vertikál és skyrunning nagyon nehéz ág, azért is kísértem el a csapatot, mert ilyen nehéz pályákat látva a magyar terepfutó mezőny kissé visszahőkölne. De amikor azt látom, hogy mennyire harmonikusan tud mozogni a pályán, akkor megnyugszom apaként is. Persze egy kicsit féltettem, de lehetőséget kell neki adni a kibontakozásra.

Running💕 #gettingreadyforytc #worldrunners

Németh Luca (@thenemethluca) által megosztott bejegyzés,

Mi szerinted Luca legnagyobb erőssége?

Elképesztően makacs, ha valamit a fejébe vesz, akkor azt nem lehet kiűzni belőle. Egyre jobban átlátja, hogy egy-egy nehéz szituációban másnak is nehéz, és az fog jól kijönni a helyzetből, aki az adott nehézséget jobban bírja. Egyre elfogadóbb, alázatosabb, idővel el fogja sajátítani a problémamegoldás és alkalmazkodás képességét is. Nagyon jól tudja motiválni magát. De nagyon büszke vagyok rá, amiért türelmes, nem sietteti az eredményeket. Én sem az eredményeimre vagyok a legbüszkébb, hanem arra, hogy 40 év után is öröm számomra a futás, és szinte bármikor el tudok menni bármilyen távra, nincs sérülésem, nem fáj semmim. Nem mindig az a jó, ha üstökösként feltűnik valaki, majd eltűnik a süllyesztőben. Én 10-12 évesen kezdtem el futni, és 40 éves korom fölött értem el a legnagyobb eredményeimet. Bízok benne, hogy sportpályafutásom már "lejtős" része is ugyanilyen hosszú időn keresztül tart majd.

Milyen terveket dédelgettek Lucával?

Neki kell majd eldönteni, hogy mi az, ami leginkább vonzza. A skyrunning egy nagyon nehéz ág, kérdezgetem, hogy nem jobb-e a sima terepfutás, de ezt a döntést majd ő meghozza. Tetszik neki a terep és a különleges dolgok. Nagyon fiatal még, de szépen lassan halad a csúcs irányába, és bár klisé, igaz, hogy minden jó, ami közben történik vele.

Milyen érzés, hogy a lányod a szeretett hobbidat űzi?

Fantasztikus! Egy nőnek az az érzés, amikor a gyereke a testéből megszületik, kétségtelenül egy fantasztikus dolog. Egy apa nem tudja ezt a test a testet kapcsolatot átérezni. Valahogy úgy érzem, akkor kapom vissza ezt az élményt apaként – annak ellenére, hogy ott voltam a születésénél –amikor futás közben harmonikusan mozgunk, és pillanatról pillanatra tudom, hogy mi fog vele történni. Úgy érzem, futás közben teljesen érzékelem azt, hogy ő az én gyerekem, és hogy mit érez, mert én is azt érzem. És ezért jó apának lenni, mert a saját gyerekeden látni azt a mosolyt, ami a te arcodon is ott van már 35 éve, ez teszi teljessé számomra az apa-gyerek kapcsolatot.