Yoyoka, avagy Fülkorn Andrea igazi erdőjáró. Kis túlzással állandóan a hegyen vagy terepen van, fut vagy túrázik. Munkába is gyakran futva érkezik Nagykovácsiból Budára. Aki ennyire szereti a hegyeket, azt előbb-utóbb elviszi a kíváncsisága a határon túli gyönyörű hegyekbe. Így jutott el Yoyoka számtalan szép helyre, Erdélybe, Felvidékre, a Kárpátaljára is többek között. A minap is az ő fotóit nézegettem... Itt az ideje, hogy közkinccsé tegyük ezeket a fotókat, mert bár Yoyoka szerint a képek nem tudják visszaadni azokat az elképesztő élményeket, amiket ezeken a kirándulásokon szerzett, engem személy szerint mégis lenyűgöztek. A fotók inspirálta rövid beszélgetésünket is elolvashatjátok.
Sokat utazol a környező országokba. Melyek azok a helyek, amik a szívedhez nőttek?
Nagyon szeretem Brassót, talán itt voltam a legtöbbször, de a Felvidéken is nagyon sokszor jártam. Annyira vonzanak ezek a helyek, hogy a Brassói Barangolás nevű túrán tavaly tízszeres teljesítő lettem. A Felvidék túrákon, amit mindig más hegységben tartanak, ott is "all in" azaz hatszoros teljesítő vagyok már.
Miért szeretsz Erdélybe v. a Felvidékre járni túrákra? Netán a helyi vendégszeretet vonz a szép tájak mellett?
Örülök, hogy a vendégszeretet kérdést feltetted, mert ezeken a helyeken olyan embereket ismertem meg, akik tényleg szinte az utolsót adják oda. Aztán olyanra is volt példa, hogy nem volt elég pénzünk, ,,nem baj majd jövőre odaadod,, - mondták a vendéglátóink. A másik kedvencem, amikor megkérdezik, hogy elfogadunk-e welcome drink-et, erre kihoznak egy kancsó pálinkát. Életre szóló élményeket ilyenkor lehet szerezni. A természetről csak közhelyesen tudnék beszélni. Oda kell menni és meg kell nézni, mert nincs az a fotó, nincs az a beszámoló, ami azt a szépséget meg tudná mutatni amit ezeken a helyeken láttam. Brassót annyira szeretem, hogy előfordult, hogy olyan sokáig maradtam kint, hogy konkrétan onnan közvetlenül jöttem munkába itt Magyarországon. Persze sokáig nem tudtam bekapcsolódni a munkába, mert nem tudtam igazán jelen lenni, a testem hazajött, a lelkem nem. Megfogadtam, hogy ilyet többet nem csinálok. Ennyire magával ragad egy ilyen kirándulás.
Miért ajánlod Brassót vagy a környező országok csodás hegyeit túra vagy futó célpontként?
Erdélyben már az autóban ülve, az utazás során is csodát látunk. Olyan látnivalókkal lehetünk gazdagabbak, amit akkor is megkapunk, ha meg sem mozdulunk. Ott van a Transzfogaras, vagy az Olt folyó völgye - mese! De mozduljunk meg, és menjünk a Havasokba. Rengeteg szép útvonal van, hatalmas, jól látható jelzésekkel, égig érő fenyőkkel és olyan szikla képződményekkel, mintha csak egy mesekönyv lapjait nézegetnénk, pedig ez a valóság. A Csukás-hegységnek még a neve is olyan szép. Érdemes megnézni ezeket a helyeket. Nem rövid az út, mert vonattal 12 óra, kocsival 9, de megéri a hosszú utazást. Ezeket a helyeket mindenképp látni kell!
Van kedvenc futó és túra helyed határon túl?
Nagyon nehezet kérdezel, melyik ujjamba harapjak?! Talán az a jó válasz, hogy mindig az, ahol épp vagyok.
Már többször is túráztunk együtt és mindig élvezettel hallgattam a beszámolóidat. Mi volt a legkülönlegesebb, legizgalmasabb élményed?
Amikor magas hegyekre (értsd 2000 m feletti hegyekre) megy az ember, az már önmagában is izgalmas. Nyáron lehet egy vihar, egy kőomlás, télen egy lavina. Mindkettőben volt részem. Aztán ott van az eltévedés mint "lehetőség" az adrenalin emelkedésére, ez velem még itthon is előfordul, de ha az ember nem ismeri a környéket, hát úgy igazán izgalmas a dolog... . Aztán találkoztam már pásztorkutyákkal is túrázás közben, akik szó szerint kiterelnek a területükről. Tavaly még viperát is láttunk. Viszont ekkora Erdély és Felvidék járóként medvével még nem találkoztam. Elvileg 3 hét múlva ismét útra kelek Erdélybe,hátha épp akkor lesz szerencsém. Várok türelmesen, hogy végre nyugdíjba mehessek, mert 100 év sem lenne elég a történelmi Magyarország bejárására, és akkor külföldre még nem is mentem.
