Írj nekünk

Szabó Anna

triatlon

Futásról Nőknek | Szabó Anna - háromszoros Ironman triatlonista, amatőr terepfutó, szerző

Szabó Anna vagyok, vagyis inkább Ancsur. Ez a név 20 évvel ez előtt ragadt rám az egri Bárány-usziban, ahova általános iskola nyolcadik év végén azért mentem le, mert egy barátnőm azt mondta, hogy a vízipólós fiúk helyesek. Tényleg azok voltak, de én nem (csak) ezért ragadtam ott 13 évre, hanem azért, mert megszerettem a sportot. A 13 év aktív sportot aztán cirka öt év aktív tespedés követett. Egy kis cigi (napi egy doboz, buliban inkább kettő), egy kis pia, egy kis bulika, egy kis hamika, szóval csak a szokásos. Ez egészen addig ment, amíg egyszer csak 80 kiló lettem. Elárulom, hogy a 163 centihez nem épp ez az ideális testsúly. Brazíliában éltem, amikor rámtört a felismerés; te jó ég, úgy nézek ki, mint a konyhásnéni az egri négyes suli menzáján, csak nekem nincs bajuszom! Nagyot sóhajtottam, majd bánatomban elmentem önkénteskedni a florianopolisi ironmanre. Így kezdődött. Jöttem, láttam, rákattantam. Nem kapkodtam el, ugyanis 4 maraton lefutása után merészkedtem a triatlon közelébe, mondjuk tény, hogy azóta is ott vagyok. Nekem a sportban, és egyben az életben, az egyik legfontosabb szabály a fokozatosság elve. A másik pedig az önirónia. Meg persze a jó öreg Hemingway sem mondott nagy hülyeséget, amikor azt állította, hogy „a sport megtanít becsületesen győzni, vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.”

2015 óta három ironmant csináltam, a legjobb időm 11 óra 35 perc. 2018-ra az a terv, hogy egy extrém ironman (azért extrém, nagyon szintes, összesen 5600 m, még leírni is borzalmas…) keretén belül gyakoroljak önreflexiót.

Az oldalra meglepő módon leginkább triatlon témában írok, ami nyomokban tartalmazhat lelkizést is.  Olvassatok szeretettel