Mindent a futásról nőknek Németh Györgyi blogja
Írj nekünk

Szeresd a tested!

Őrület, még én is áldozatául esem időnként a testkultusznak! Micsoda marhaság, szégyen rám nézve.  De igyekszem gyorsan kijózanodni, rendezni a gondolatokat, felhangosítani a józan hangokat, hogy én emberből vagyok.  Nálunk Magyarországon, a plaszitkai sebészet egyik fellegvárában különösen erős ingerek érik a nőket. Mindenhol kapod, hogy milyen külsővel kéne rendelkezned (már bizonyos triatlon versenyen is).  Épp jókor jött Jody Steel videója - kell időnkét egy kis kijózanító ellenpólus. Őszintén, mikor néztél utoljára elégedetten a tükörbe?

Szexizmus a sportban? Létező jelenség.

Van olyan sportverseny idehaza, ahol szép női testidomok szó szerinti kidomborításával kívánnak indulásra buzdítani. Vajon gondolnak-e az ilyen kampányok kitalálói arra, hogy mi játszódik le a versenyen indulni szándékozó nők gondolataiban? Vajon hány indulót nyernek, hányat veszítenek? Milyen image alakul ki az adott versenyről egy ilyen kampány hatására a női fejekben?

Hányan választják a futást is egy önkínzó módszernek csak azért, hogy egyszer minden kis zsírpárna eltűnjön, és végre előbukkanjon a megálmodott magazin alteregó. A gond az, hogy ez a forma csak nem akar jönni. Az életben nincs aki megnyújtsa a combokat, vékony derekat csináljon (mellett, feneket, hajat, szem színt már lehet venni). Akinek ez kell tegye. Aztán persze ne csodálkozzunk, ha oda a női méltóság.

Itt van egy klassz csaj, Jody Steel,  aki évekig kínlódott, hogy a tükörbe nézve azt lássa, amit a magazinok címlapján. Az elégedettség napja csak nem akart eljönni. Egészen pontosan ezt írja: "Volt idő, amikor a tükörbe nézve arról álmodoztam, hogy egyszer nekem is tökéletes lesz az alakom. Bármennyit edzettem, akármennyire odafigyeltem a szénhidrát és cukrok fogyasztására, nem láttam azt a formát, amire vágytam. Majd rájöttem, hogy egészen egyszerűen nekem nincs darázsderekam, nincsenek hosszú lábaim, egyszerűen nem így vagyok összerakva. Miután ezt felfedeztem, megszűnt a nyomás, ami abból fakadt, hogy igyekeztem a társadalmilag meghatározott szépségideálhoz hasonlítani. Szeretem a kalandokat, szeretek új ízeket kóstolni. Elengedtem a démonaimat, és ma már bátran élvezem azokat a dolgokat az életben, melyek engem boldoggá teszek. Így is lehetek egészséges és lehet kerek az életem. Egy ideje már eszerint élek, és örülök, hogy sikerült feloldoznom magam!" - Jody Steel.

Így most jobb híjján saját testén megrajzolta, nyilván kissé eltúlozva, hogy mi az álom és a valóság közti különbség. Való igaz! Minden korban voltak szépségideálok. Egy különbség azonban van napjaink és a régi idők asszonyai közt. Sosem volt még ilyen erős a nők hangja. Sosem volt a döntés még ennyire a saját kezünkben mint ma. Sosem mondhattuk még ennyire hangosan, hogy ELÉG VOLT!   Fuss örömből! Legyen ez az értékmérő.  

Jó futást!

Györgyi