Mindent a futásról nőknek Németh Györgyi blogja
Írj nekünk

Passzolsz a kor sablonra?

 
Épp most nyomtam like-ot egy "ilyen volt - ilyen lett" fotóra. Ennek apropóján rögtön felütötte a fejét a gyakran visszatérő gondolat. Az a gondolat, amit igyekeztem eddig nem közkinccsé tenni, mert ez a személetmód, ami az enyém, nem "trendi" manapság.  Saját csapdámba estem. Igyekeztem csendesen elviselni a XXI. század beteges testkultuszán felnövekvő, az embert leginkább húsárúként értékelő rendszert, de most nagy a gőz. Gáz?!
8 éve részben megszabadultam a média nyomásától, ami a televíziót illeti. Azóta nincs TV előfizetésünk, nem hiányzik a "rizsA". A sok "szemét" szaga így is csavarja az orromat. Számomra Majka az utolsó reality show sztár, akire még emlékszem. Azóta nem vagyok képben. Sokszor nem is értem a ClassFM reggeli poénjait, nem ismerem az újdonsült celebeket, énekeseket. A Megasztár még mond valamit. Kire is emlékszem..., a milyen Vera ..., mondjátok már! Akinek a testvére is énekel, ....ja igen! Tóth Vera és Gabi! Na, e korszakánál állt meg nálam a tehetségkutatók követése is! Hogyan jön ez a futáshoz? Mindjárt oda is eljutunk. 

 
Napi szinten kapjuk a XXI. század sablonjait: online, címlapokon,  fórumokon, hétköznapi csevegések során és már gyermekjáték formájában is. Főleg külsőségekben, kevéssé az értékek mentén.  Illetve "érték" ez is, csak önmagában silány, szegényes, korlátolt.

 
Nőként nyilván olvasok számunkra íródó magazinokat, lapokat, könyveket. Nézek csajos filmeket, beszélgetek az ismerőseimmel, ruhát és cipőt vásárolok, és azt tapasztalom, hogy a mainstream vonalon egy sablonra íródnak a cikkek, készülnek a ruhák a cipők, egy irányba húzzák orruknál fogva a nőket. Ezek hatására kialakul a fejekben egyfajta ideális női entitás, ami leginkább a testi tényezők vonatkozásában hangsúlyos. Ezt etetik velünk és a pasikkal is. Ha valakinek pedig nem elég erős a képzelőereje, a magazinok, a filmek segítenek az ideális testkép vizuális sematizálásában. Milyen sablonokra is gondolok?
- Legyenek őzgidák lábaihoz hasonló vékonyságú végtagjaid,
- ha duci voltál fogyj le  - különben nem vagy emberszámba véve, (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki el van hízva, ne fogyjon le! De igen, fogyjon le! Fogyjon le azért, hogy egészséges emberré válhasson biológiailag és mentálisan. Ne azért, hogy úgy nézzen ki mint X.)
- ha van narancsbőröd - hááááát, minimum érezd magad nagyon sz----rul,
- ha nincs nagy melled - gondolkozz el rajta, hogy csináltass egy nagyobb párat,
- ha nem vagy deltás fiú, húzz magadra bő pólót,
- a kockás has pedig egy olyan státuszszimbólum, ami alapvetően eldönti, hogy hová tartozol  (Ki nem sz--a le a kockás hasat?! Egy normál testalkatú ember hasa nem olyan mint a sajtreszelő.  Tényleg ez kell a boldogsághoz?)

Amikor ezeket a tényezőket az egészséges életmód kontextusában emlegetik, akkor valami erősen ambivalens érzés keletkezik bennem. Hogy lehet valami "egészséges", ha ahhoz szilikon kell?  Hogy lehet valami egészséges, ha azt vízvisszatartással érik el? Hogy lehet valami egészséges, ha az stresszel, ha az önmaga ellen fordítja az embert és állandó elégedetlenségbe kergeti?  Ez lenne az egészséges életmód? Úgy hiszem nem egy sablonra lettünk teremtve.



forrás: zeldalily.com

Amikor a sport a nemes harcról, a kihívások leküzdéséről szól, akkor megéljük a sport autentikus élményét, az örömöt nyújt.
Azonban a sportban elevenen élő morális értékek szilánkjaira hullanak, amint a sport egy "plasztikai sebészeti eszközzé" degradálódik.  Persze a folyamat felgyorsítható, ha elektródákat pakolunk magunkra, szteroidokkal és más okosságokkal gyorsítjuk fel az álomtest elérését eredményező folyamatot.

Sport ez még? Őszintén kérdezem.


ILYEN VOLT, ILYEN LETT
Érkeznek az "ilyen volt-ilyen" lett fotók, a futók körében is. Ez ma népszerű, hisz a testkultusz korszakát éljük. Még az is rendben van, hogy ilyen képeken keresztül lehet sok embert motiválni a mozgásra.

De mindig elgondolkodom, hogy milyen motiváció állhatott egy változás hátterében?


Csak remélni tudom, hogy az egészségesebb élet iránti vágy, a jobb életminőség, a sport szépségének felfedezése, a jobb közérzet, a személyiség harmóniájának megtalálása vezetett a nagy változáshoz, mely egy fotó szintjén leginkább a testalkat változásában jelentkezik, valóban. Bízom benne, hogy kevéssé a korszaksablonhoz való igazodás mozgatta az átalakulást.

Azért ijesztő, hogy vannak nők akik azért választják a császáros szülést, hogy megóvják csípőjük és egyéb testrészeik formáját. Azért nem szoptatnak, mert féltik mellüket az elváltozástól vagy mert a szoptatás időigényes és mellette sokkal nehezebben lehet lelépni a baba mellől. A kérdés az, hogy mióta nem természetes dolog az élet, és annak minden velejárója, mikor programozták át a fejeket tele agyament elvárásokkal?

Vajon megszerette a futást? Mi lesz 5 év múlva? Meddig lehet
a külső elvárásokért sportolni?


Sajnos a legtöbb "ilyen volt/ilyen lett" jellegű kommentben a következőket lehet olvasni a nők részéről:
"Ma már örülök, hogy bikinit vehetek fel."
"Végre eltűnt a narancsbőröm"
"Nézzétek Kittikét, hogy két gyerek után megcsináltatva melleit mennyire ragyog, hisz az önbizalma helyre került."

Az idő múlása elkerülhetetlen. A "szép" (mert mi is ez?) test által ideig óráig megszerzett "önbizalom" köddé válik az idő síkján, ha az kizárólag a külsőségekre épül. 
 

ILYEN VOLT, ILYEN LETT - A LELKE
Több nőt is ismerek, akik nem tartoztak a túlsúlyosok közé, de legbelül legalább olyan elégedetlenek voltak önmagukkal mint egy 120 kilós elhízott ember. Úgy érezték, hogy nem tudják irányítani az életüket, úgy hitték hibáztak valahol, valamikor ami ezért az önértékelésük összeomlásához vezetett. Egy nap aztán ők is elindultak a változás útján, amiben a futás sokat segített. Azóta is futnak, versenyekre járnak, és évek óta kitartóan kondiban tartják a lelküket! A sportban sikerül feloldaniuk a hétköznapi feszültségeket, időt találni saját gondolataikra és megerősíteni önmaguknak, hogy ép testben ép lélek lakozik.
E változás a testükön különösebben nem nyomon követhető - nem tudnék "ilyen-volt/ilyen-lett" képet mutatni róluk, de a lelkükben végbement változás mégis hatalmas. Csak annyit látok, hogy évek óta kitartóan edzenek, szeretik amit csinálnak és kiegyensúlyozottak. Ezeket a változásokat igyekszem  megmutatni a "mi a Te történeted" és az "inspiráló nők" írásokban, itt a blogban.


VÉGSZÓ
Igazi kuriózum az ember, ha rendben van az önértékelése kis mellel, kis bicepsszel, kockák nélkül.

Mert a konformizmus belénk égett, emberi lényünk alapeleme, igyekszünk igazodni a "közhöz".   Mekkora hatalma van a sablonok kitalálóinak!
Annyi lehetőség van a menekülésre, hogy igazodásunk közösségét megválaszthatjuk. Van lehetőség kitalálni kihez vagy kikhez szeretnénk tartozni, kinek a véleménye számít, de nagyon nehéz. Látom, figyelem, hogy sok-sok értelmes nő minként lesz a korszakdivat áldozata és sodródik maga is a XXI. század testkultuszának elvárásaival.
Példánk lehet a szilikonnal telepakolt szuperhősnő de lehetnek kevéssé promótált hús-vér hétköznapi nők is, akik teszik a dolgukat, futnak, élvezik a mozgást és nem görcsölnek be ha két-három gyerek megszülése után, teljesen természetes módon, a mellük már nem olyan feszes mint 20 évesen.
Hála az értelmes pasiknak, akik értékelni tudják az odatett reggelit, a simogatást, a természetesen csinos, sportos családanyát.
Még akkor is ha életük párja éppen nem passzol a korszaksablonra és adj' Isten felette is lassan múlnak az évek, ahogy az természetes.

Jó futást!


Györgyi

TOVÁBBI ÉRDEKES TARTALMAK: 
Mi a Te történeted? - Andrea , aki légmell betegséggel küzdött
Mi a Te történeted? - Anikó, aki ikrei gondozása mellett kimerült, majd a futás segítségével lelte meg az egyensúly
Mi a Te történeted? - Kirs Mónika, aki azért fut, hogy egészségesebben élhessen