adidas Runners | Monspart Saci gondolata jutott eszembe a beszélgetés során: a futás nem minden, de nincs minden futás nélkül
Reimagine sport - gondold át, hogy mit jelent számodra a sport: szólt az adidas (#reklám helye) legutóbbi kampányának szövege. 45 év alatt igen sokféle változáson estem már át. Gyerekből felnőtt lettem, lányból anya, türelmetlenből türelmes, feszültből elengedő, versengőből mérlegelő.
Ma már nem minden fontos ami régen az volt, és fontos lett jó pár dolog, amit régen nem tartottam fontosnak. Voltam husibb, szálkásabb, majd megint husibb, futottam magamhoz képest gyorsan, aztán magamhoz képest is lassan. Voltam ránctalan és kissé ráncos (remélem, hogy leszek nagyon ráncos is) ... - és tudnék további példákat említeni arról a sokféle átalakulásról, amit a hosszú évek alatt átéltem. A változásokat az élet diktálta, és persze én magam is. Volt amit akartam, volt amit csak jött és meg kellett oldani. És ebben a folyamatos változásban volt és van jelen a sport is az életemben.
Múlt hétvégén egy nagyon klassz beszélgetésen vettem részt, amit a Futásról Nőknek oldalon is meghirdettünk. Béres Alexandrával, Szentesi Évával, Kovács Ramónával és Debreczeni Dórival boncolgattuk, hogy nekünk nőként, mit jelent a sport az életünkben. Ez most így rém közhelyesnek tűnik leírva, de maga a beszélgetés tényleg nagyon klasszul sikerült. Már csak azért is, mert mindnyájunknak máshol tart az élete, különböző korúak vagyunk, teljesen más módon kapcsolódtunk rá a sportra. Nem is az itt elmondottakról szeretnék írni, mert azt hiszem nem tudnám hitelesen átadni a többiek gondolatait. Őszinte és púder nélküli beszélgetés volt ez - én legalábbis élvezettel hallgattam a többieket. Maga a gondolat, hogy mit is ad a sport nem volt újkeletű a számomra, hiszen újra és újra megfogalmazom magamban, hogy pillanatnyilag milyen szerepet tölt be a mozgás az életemben. Viszont jólesett hangosan is kimondatni, hogy hol is tartok most én a sporttal.
Néha magamon is elcsodálkozom, hogy mennyire megbarátkoztam önmagammal, a lehetőségeimmel, a képességeimmel. Akár még pár éve is képes voltam görcsösen harcolni például azért, hogy megfussak egy PB-ét és folytathatnám a sort hasonló "fontos" dolgokkal. Nem tudom, hogy mi történhetett, talán a kor....? A lényeg, hogy a testem és én jóban vagyunk. Látom a "hibáit", látom, hogy min lehetne alakítani, alakítok is, de nem frusztrál. Amúgy mennyire rossz ez a megfogalmazás: a testem hibái? Ki szerint, milyen sablon alapján...? Szóval felejtsük is el ezt, amit mondani akartam, hogy látom a változás jeleit. Ennyi!
A mozgás pedig átíveli az egész életemet. Alapvetően versengő típus vagyok, aki szereti kihozni magából a maximumot, de legalábbis a lehetőségekhez mérten a legtöbbet. Szeretem időnként szétcsapni magam, hogy élő hullaként zuhanjak a kanapéra és úgy érezzem, egy egész napig képtelen leszek megmozdulni. De nincs lelkiismeretfurdalásom akkor sem, ha a hétvégi hosszú futásból csak 10 km lesz.
Vannak minimál standarjaim önmagammal szemben: hogy hetente legalább háromszor fussak, hogy hetente legalább 6x mozogjak valamit, összesítve: hogy mozgásban maradjak. Ez egy annyira egyszerű cél és betartható bármely életkorban. Talán ez az egyetlen állítás, amit akármilyen formában is voltam, mindig önazonosnak éreztem és igaz volt a pillanatnyi sportos életemre. Igaz volt, amikor 5 perces kilométerekkel futottam a félmaratont, és akkor is, amikor 6:23-as kilométerekkel futottam ugyanazt.
Ha belegondolok, 1,5 éve még versenyeztem, egész komoly dolgokra készültem. Ha belegondolok, hogy 4 éve mit műveltem?! Féltávú triatlon, maraton, félmaratoni PB, NY Marathon .... 15 éve pedig elkezdtem futni, majd kiugrottam a bőrömből, amikor az első 5 kilométeremet teljesítettem. Most pedig? Futok, de nincs bennem versenyláz, csak futok, mert jólesik.
Olyan sok élményt éltem már meg a sport által: ismerem a testemet, annak változását és minden rezdülését, a sport élményeket adott, munkát, célokat, kihívásokat, izgalmakat, kétségeket, megelégedést, ismerősöket és barátokat, egy örök barométer, ami mutatja, hogy pillanatnyilag hogyan is állok a fizikai teljesítőképességemmel... Egy olyan keretet ad, ami átszövi a mindennapokat, így válik életmóddá, minden teher és kényszer nélkül.
Átgondoltam a sportot és most sem találok jobb mottót magamnak: maradj mozgásban! Ez a fogadalom egy életen át betartható.
Fuss a saját utadon!
