Mindent a futásról nőknek Németh Györgyi blogja
Írj nekünk

42. hét edzései – “Merj nemet mondani még akkor is, ha körülötted teljesen meghülyül a világ!”

Kiváló időnk volt a héten a futáshoz, és minden kinti tevékenységhez. Régen írtam már heti összesítőt, de most valahogy ihletem támadt hozzá. Nálam továbbra is mennek az örömteli edzések, imádom, mert nincs benne kényszer, görcs vagy megfelelési kényszer. Úgy érzem egyensúlyban vannak a dolgaim. Legközelebbi célom a BBU félmaraton sikeres teljesítése. Ezért a héten bedobtam pár tempósabb futóedzést is a programba. Futottam Tatán a VágTata csapattal és készítettem egy újabb izgalmas interjút egy kiváló amatőr futónővel. A nagyobb kérdés már csak az, hogy mikorra készülök el a cikkel! Igyekszem, mert mostanában kaptam egy jogos fejmosást - kevésbé sportszerű stílusban (futók közt is akad ilyen?!) - , az állandó késéseim miatt. Aztán nézegettem a netet, olvastam ezt-azt, és jöttek a mindenféle gondolatok... . 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

A triatlon kezdete óta (bő egy év), állandóan gondot okozott, hogy mikor mit, és mennyit edzem. Mostanra szépen kialakult a ritmus. Egyik hetem kicsit futósabb, másik héten kicsit több bringás edzést tolok. Az úszást pedig igyekszem 2-3 edzésnap közt mozgatni - ha sikerül. Most futós hetet tartottam. Leálltam a hosszú futóedzésekről, hisz ősszel nem terveztem maratoni futást az augusztusi Szálka triatlon, és Ironman 70.3 után. Valahogy kiversenyeztem magam, egy porcikám nem kívánta a versennyel együtt járó izgalmakat, készülődést, családi nélkülözést. Épp pénteken beszélgettem egy általam nagyon kedvelt futónővel, aki megfogalmazta a gondolataimat, azaz: "Nem kell ott lenni minden verseny rajtjában!" Mennyire igaza van!  Ettől még lehet élvezni a futást. Nem kell senkinek sem elszámolnia senki felé sem azzal, hogy melyik versenyen van jelen és melyiken nincs. Tőlem is kérdezték, hogy miért nem indultam a Spar maratonon. Egyrészt a fiamat vittem edzésre a Balcsira - ezt most nem tudtuk megoldani másként, és a család sem állhat haptákban a programjaim miatt állandóan -, másrészt nem volt bennem az a fékezhetetlen vágy a részvételre. Nem a versennyel volt gondom, semmilyen másik versenyre nem mentem volna el. Kellettek azok a kis magányos, saját ritmusú, bensőséges trappolások. A BBU félmaraton éppen jókor jön, most ismét vágyom a pezsgésre. Visszatérve a heti edzésre: a BBU miatt egy kicsit felpörgettem a hetemet. Rövidebb, tempósabb futásaim voltak.
HÉTFŐ:             de:  11km, benne 11*200 m nekem tempós (4:30- 4:40p/km) dombra futás és hazafelé pár dunaparti lépcsősort megmászása. Én imádok lépcsőzni, csak nem tudok sokáig - LOL!
                            du: 60 perc magas intenzitású kondi és funkcionális tréning
KEDD:               10km laza futás
SZERDA:          de: pihi
                            du: 90 perc magas intenzitású kondi és funkcionális tréning
CSÜTÖRTÖK: 14+1km tempós futás 5:00p/km átlaggal plusz levezetés
PÉNTEK:          teljes pihenő
SZOMBAT:       14km, amiből 7km laza 6:30p/km körüli futás, majd 7km 5:00p/km tempóban
VASÁRNAP:     60km közepes intenzitású tekerés
 
Történt még egy nagyon kedves dolog is a héten. Meghívott a tatai futónagykövet Baráth Andrea, hogy menjek el hozzájuk egy közös futásra és egy kis beszélgetésre. Ezen a szombaton adódott rá alkalom, így a tatai Öreg-tó körül futottam a szombati etapomat. A csapat tiszteletbeli taggá választott, és a lenti képen látható szuper pólót is megkaptam tőlük ajándékba. Futás után az egyik parti büfében beszélgettünk egy jót versenyekről, családról, futók lelki dolgairól. Olyan volt a találkozás, mintha mindig ismertük volna egymást. Bár azt hiszem, ezen nincs mit csodálkozni. Értjük egymás gondolatait, hisz futók vagyunk. Egészen meglepett a meghívás, közben persze nagyon jólesett. Igazán jó volt hallani, hogy szerintük teljesen olyan vagyok élőben is, mint ahogyan azt a  blog alapján gondolták. Ez azért mindig megkönnyebbülés egy blogíró számára. :)
Így tengettem a hetet, tele jobbnál jobb futós élményekkel. Úszáshoz most nem volt valahogy hangulatom. A futáson van a hangsúly, élvezem is nagyon. Sose rosszabb hetet!
 
A VágTataTeam társaságában.
 
 
MEG EGY KIS MÁS GONDOLAT
A héten, egy másik készülő anyag miatt beszélgettem egy pszichológussal is. Érintettük a függőség,  szenvedélybetegség, önirányítás képességének kérdéseit is.  Aztán ma este az internetet nézegetve ismét beleakadtam egy olyan, most épülő sport oldalba, ami összesítette a testkultusztól és teljesítménykényszertől szenvedő társadalmunk minden sztereotípiáját. Az oldalt főleg nőknek címezték. Az üzenet amit az oldal sugall, a következő: szerezz kockás hasat, mert ez a boldogság kulcsa! Legyél hős, csak előre nézz, lépj át az élet dolgain, eddz mindennap, MERT: ha edzel, kockás lesz a hasad és akkor jó lesz "tenéked"! Sztorik, képek, közhelyek, szóval a szokásos, majd olvashatunk pár egyetértő hozzászólást is. A lényeg a kockás has! No.
Tegyük fel, hogy mondjuk holnaptól kockás hasad van neked is, meg nekem is (amúgy nem panaszkodom, de nem címlapsztori és nem életcél). Vajon együtt jár vele a boldogság? Bensőségesebb lesz tőle a párkapcsolatod? Megoldódnak a gyereknevelési problémák, megtalálod a megfelelő módszert a pillanatnyi hangulatingadozástól szenvedő szüleid problémáira, mégsem lesz beteg a nagypapa, lesz jól fizető munkahelyed, de sorolhatnám még? Vagy mindezeket kockás hassal elviselni könnyebb? Netán ennyire hadilábon állunk mi nők az önértékelésünkkel, hogy külső visszajelzések garmada kell ahhoz, hogy elhiggyük érünk valamit ebben a világban? Elhisszük, hogy a kockás has és a műcuccok a zálogai annak, hogy végre teljes értékű embernek érezhessük magunkat a Földön?  Elég ha valaki kijelöl egy utat és azt mi elhisszük? Ne már! Ezt a  hamis világot valakik megalkotják, de határozott személyiség és erős önirányítási képesség kell hozzá, hogy ne húzzanak magukkal ezek a klisék. Ez a helyzet ugyanúgy igaz az öko-szupermamikra is a tipi-topi magazinokban. Amit szerettem volna kihozni ebből a dologból az annyi, hogy magadért fuss, magadért sportolj, a saját örömödre versenyezz, saját magadnak megfelelő célokat jelölj ki! Ne érezd magad vacakul, ha te éppen nem voltál ott egy rendezvényen, ha nem futottál annyit mint a másik, ha nem futsz olyan gyorsan mint ő, ha valakik esetleg megszólnak mindezekért! Te önmagad vagy, a saját életedet éled, a saját csomagoddal! Önmagad büszke képviselete ugyanúgy fontos a futásban, mint az életedben! A kettő egy és ugyanaz! Érezd jól magad, merj nemet mondani még akkor is, ha körülötted teljesen meghülyül a világ!
 
Ismét találkoztam Budavári Ágival, aki az egyik legrégebbi blogolvasó.
Jó futást!
 
 
Györgyi