Saját ösvényen Nagy Sára blogja
Írj nekünk

Hasonló a hasonlónak örül

Futás és jóga.

Első ránézésre úgy fest, a két mozgásformának semmi köze egymáshoz. Persze a jóga futóknak is különösen ajánlott, egyféle nyújtásnak, sőt még törzsizomerősítésnek is jó.

Ugyanakkor aki már pár éve fut és átlendült a futás azon kezdeti szakaszán, amikor a futás nem más mint kínszenvedés, szúró oldal és lihegés, az rájön, hogy a futás és a jóga sokban azonos. Nem kevés szakirodalom szól a futás mint meditáció megközelítésről. Monton, órákig tartó cselekvés, ahol másra sem figyelünk mint bal-jobb-bal-jobb. Mi ez, ha nem meditáció?

Nem, nem minden edzés alkalmával, sőt nagyon ritkán, de előfordul, hogy hirtelen ötlettől vezérelve megállok egy meseszép hegycsúcson vagy egy békés völgyben és a futást „megszakítva” megcsinálok pár ászanát. Mert egyszerűen ehhez támad kedvem. Igen, első ránézésre úgy fest, a két mozgásformának semmi köze egymáshoz. De aki egyszer kipróbálja milyen egy légzőgyakorlatot vagy pár napüdvözletet elvégezni lüktető panorámában, ahova futva jutott fel az ember, nos, állítom, hogy az egy jó edzés lesz.

Saját erőből feljutni és megállni. Én többek között ezért az érzésért edzek minden nap.

 

Persze, kellenek a tempófutások, a pulzuskontrollos hétvégi hosszúk, amelyeket robotként el kell végezni és pont. Csak így fejlődünk mint futók. Ugyanakkor kellenek azok a hegycsúcsról ziláló tüdővel merengések vagy akár azok a pár perces jógagyakorlások az erdő közepén ahhoz, hogy tudjuk, miért is futunk igazán minden egyes nap.