Saját ösvényen Nagy Sára blogja
Írj nekünk

Az elhagyott pulzusmérő pánt filozófiája

2014 óta pulzusmérős órával futok. Aki mellkaspánttal fut (főleg nőként, ahol még sporttop is van), tudja, hogy az bizony sokszor kidörzsöl. Sok-sok futás kell hidegben, melegben, hogy kitapasztalja az ember, mit kenjen magára (nekem lanolin és vazelin keveréke vált be). Évek óta nem dörzsölt ki a pánt/top. Történt aztán, hogy a Zugspitz Ultratrail után elhagytam a pántomat. Hazaérve az első regeneráló futásomra így nélküle tettem meg. A pulzusmérő egység alatt teljesen kidörzsölt. A következő 3-4 futás alkalmával, kenhettem magam bárhogy, szörnyen gyalulta a bőröm. Ekkor vettem elő a régi pántomat, amit az évek során elhasználódás miatt (már nem mért pontosan) cseréltem le egy új ugyanolyanra. Nem dörzsölt sehol. Bár a pulzusomat nem pontosan mérte a régi pánt, de végre komfortos volt újra. Érdekes aspektusba helyezte a dolgokat: a természetes állapot után egy idegen tárgy a mellkason kidörzsöl. Eddig oké. De hogy az évek során a pánt válik természetessé és annak hiánya okoz gondot? A minimalista cipők jutottak eszembe. A magassarkúhoz szokott lábamnak kínzás zero drop (nullás sarokemelésű) cipőben futni. Mert elszokott a természetestől. Hiába sportolok sokat, ülőmunkát végzek. Míg kigyomlálom a kiskertet, megfájdul a csípőm, derekam. Mert merev a sok üléstől. Elszokott a természetestől. Valahogy ilyen gondolatokon keresztül jutottam két következtetéshez:

 

  • Mostanában a sok futás és konditermi edzés miatt háttérbe szorult napi jógarutint előveszem: ne csupán egy gyors 10-20 perces nyújtás funkciója legyen annak a jógának, hanem ha kiterítem a szőnyeget, akkor érezzem át a jóga tradicionális értelmét.
  • Évek óta érzékenység miatt nem eszem tojást, glutént, fehérlisztet, tejterméket, kerülöm a cukrot, pár hónapja pedig a húst, halat is kizártam. A húst nem görcsösen hagytam el divathóbortból, csak nem kívántam, egy hónap kihagyás után már tudatosan kíváncsiságból: vajon mire gondolnak azok az élsportolók, akik esküsznek a tiszta vegán (állati eredetű ételeken – húson, tejterméken, tojáson - túl a feldolgozott termékeket, fehér lisztet és cukrot is kizáró) életmód előnyeire sportteljesítmény szempontjából. Tapasztalataim külön írást érdemelnek majd, elöljáróban csak annyi, hogy a szervezet szépen visszaszokott a természeteshez és tudja mi kell neki. Mert nem a csokitorta és a mézeskalács kell neki. Futás után nem süteményekért sóvárgok, hanem nyers spenótért, zellerért, répáért tudnék ölni. A gasztroenterológus által összeállított évek óta tartott diétát is módosítottam: eddig ki kellett zárnom például a csicseriborsót és a zellert. Az elmúlt hónapokban, mivel minden porcikám házi humuszba mártogatott zöldségekért kiáltott, így felrúgtam néhány korábbi szabályt. Még nem tökéletes a rendszer, nem is lesz az soha, de egy biztos: olyan gyors a regenerációm, hogy előfordult már, hogy felébredve azon agyaltam, hogy menni kellene futni, mert túl sok volt már a pihenés. Aztán eszembe jutott, hogy előző nap futottam egy maratont. Van még mit finomítani, de az irány jó.

 

Szóval így jutottam el a pulzusmérő pánttól a jóga és a vegán táplálkozás természetes tisztaságának közös metszetéhez. Senkit nem akarok rábeszélni se a jógára, se a vegán táplálkozásra, de érdemes kipróbálni egy-két jógapózt, ha korábban nem próbáltuk, cukros nasi helyett pedig elrágni egy zellerszálat. Aztán csak figyelni, hogy mi történik.