Saját ösvényen Nagy Sára blogja
Írj nekünk

Megcsináltuk A Kört!

Sok-sok órán, akár napon át tartó ultrafutások. Legtöbben arra kíváncsiak, hogy mi a jó benne, miért az egész. A futók olyankor próbálják elmagyarázni, ami kb. olyan nehéz mint egy vaknak magyarázni a szivárvány színeit. Meditatív állapot, komfortzónán kívüli igaz világról, önmagunk túlszárnyalásáról beszélünk. Arról viszont kevés szó esik, hogy milyen a világ a futó számára, aki egy ultra után másnap körbenéz a világban. Csupasz lélekkel keringeni a városban és semmi mást nem látni az embereken csak vastag mázat. Csini ruhákban zavaros, álarcos embereket. Rengeteg futótól hallom, hogy ilyenkor nem találja helyét a világban. Próbálja feldolgozni az élményeket és újra megtalálni a régi kerékvágást. Vissza kell térni a zavaros, gyors, álarcos bálat játszó világba, mert ez lenne a "normális". 

„A Kör. 152 km, 30 óra és a Börzsöny. Nem volt egyszerű olyan útvonalat készítenünk, ami nem keresztezi önmagát, felfűzi a Börzsöny legszebb és legnehezebb részeit, no meg elkerüli a hegység peremén fekvő falvakat. Végül sikerült egy 152 km hosszú és 7.100 méter pozitív szintemelkedést tartalmazó kört összeollóznunk. A névválasztás már a tervezgetés közben megtörtént: A Kör. A Kör nem rendezvény, nincs rajtidő és az év bármely szakában teljesíthető." - meséli a verseny kitalálói Csanya és DonR. A Kör egyénileg vagy párosban teljesíthető. A Terepfutás.hu által biztosított nyomkövető használatával mért trackkel bizonyítható a teljesítés. Díjazásként minden teljesítő egyedi, kovácsolt érmet kap, továbbá díjmentesen indulhat a Terepfutás.hu bármelyik rendezvényén. (forrás: terepfutás.hu)

 

2018. július

Pittyeg a telefon, üzenet Bódi Pistitől: „Egyébként nincs kedved párosban menni egy Kört?” Első sokk után, elkönyveltem, hogy ez csak vicc. Másnap hív telefonon, komolyan gondolta. Ki is találta: november 3-án indulunk reggel 7-kor. Az útvonalat tudja, ritmust diktálja, nekem egy dolgom lesz: futni és élvezni az egészet. Gondoljam végig.

Sokk. Én? A KÖRÖN? Persze, ott figyel a bakancslistámon. Vastaggal szedve. Egy olyan tételként, hogy talán pár év múlva leszek olyan szinten, hogy képes lennék rá. Hogy én Körre menjek most?? Magyarország legkeményebb ultrafutó kihívására úgy, hogy van egy darab 100+ táv a lábamban, azt is a Pilisben futottam, ami köszönőviszonyban sincs a Börzsöny nehéz terepével? Pistinek elment az esze… Ugyanakkor ilyen meghívást nem lehet visszautasítani. Ha csak parányi esélyem is lenne teljesíteni, azt csak egy tapasztalt, stabil futóval párban, aki ismeri a Börzsönyt mint a tenyerét, ilyenből meg alig van az egész országban. Én meg pont egy ilyen futótól kaptam meghívást. Aki már kétszer teljesített is A Kört. Na jó, így nem lehet vívódni, felhúztam a futócipőt, irány futni. Olyan motiváció kapott el, mint talán még soha. Suhantam az ösvényeken, egyik kilométer a másik után és egyre biztosabb voltam: most vagy soha. Hazamegyek és hívom Pistit, hogy vágjunk bele ebbe az őrültségbe.

Börzsöny. A Kör. 152 km, 7100 méter szint. Páros teljesítési kísérlet segítővel.

Szinte csak látásból ismerjük egymást Pistivel. Hihetetlen mit vállalt be egy kvázi ismeretlen kedvéért, azaz értem…   

A segítőm, a Párom lesz, akivel kb. 20 kilométereként találkozunk, aki megtölti a kulacsunkat, váltásruhát, fejlámpát ad és végig erősít jelenlétével mentálisan. Akár 30 órán át járja a Börzsönyt, hogy a barátnőjét sajátos kattanásában segítse abban, hogy elinduljon futva Királyrétről, hogy 152 km múlva ugyanoda visszatérjen. Kedveskedni a másiknak; a lehetőségek tárháza végtelen. Moziba menni és hagyni, hogy a másik válasszon filmet. Cuki. Beülni valami puccos helyre csini ruhában. Romantikus. Biztos ezek is jó dolgok, de azt hiszem nálunk most ennél sokkal magasabbra került a léc.

3,5 hónapom van felkészülni. Mire elég? Semmire! Legalábbis 100 kilis ultrákon rutint szerezni már biztos nincs idő. 50-60-as távokon van rutinom, szinte minden hónapban futok ilyen távú versenyen. Jó formában is vagyok. Ebből főzünk. Pistitől megkaptam a 3,5 hónapra szóló edzésreceptet.

2018. augusztus-szeptember

Rekord havi kilométerek a lábamban. Fáradt lábbal hosszút futni? Kiragasztott A KÖR térképre egy pillantás, hát persze! Amikor már mentálisan nehéz, irány egy jó verseny. Sose felejtem el az érzést, ahogy Pyhrn Priel Trophy maratonon meg az 57 km-s Valamar Trailen körülöttem mindenki pihent lábakkal erre a versenyre készülve várta a startpisztolyt én meg azon a héten már Isten tudja mennyi kilivel a lábamban fáradtan csoszogtam a rajtba. De egy belső mosollyal: „Sára, A Körre készülsz épp.”

2018. október

Október utolsó két hetében már pihenőnap után vágtam neki 20-25 kilis távoknak. Sorra jöttek az egyéni legjobbak. 10-12 kilin is. Wow, hát itt meg mi történik? Persze 25 kilis egyéni csúcsból azt megjósolni mi lesz 152 km-n a Börzsönyben? Esélytelen… Döbbenet, Tamás még mindig nem ütött le. Nem költözött el. …és továbbra is vállalja, hogy ő lesz a frissítőemberünk. Kötélből vannak az idegei. Egyik percben magamba roskadva ülök, hogy ennek semmi esélye, nem vagyok rá képes, a másik percben kezemben a Börzsöny térképpel, nyakamban az UTH éremmel ugrálok, hogy de jó lesz.

2018. november 2.

Csütörtöki laza futás után, pénteken már pihenőnap. A Börzsönyt megpillantva iszonyatos erőkkel vágytam a Körre. Olyan pihent volt a lábam mint már hosszú hónapok óta nem. Nézzük már meg végre, mire volt elég a felkészülésem. Találkoztunk Pistivel, körbejártuk a depópontokat, ahol Tomival fogunk találkozni. (A Körön igénybe lehet venni „segítőt”, aki bárhol frissíthet.) Spartacus háznál, amikor Pisti mondta, hogy „na, akkor itt 139 km-nél fogunk majd járni” beleborzongtam. Egyre valóságosabbá vált. Egyre jobban vártam a másnap reggelt.

 

2018. november 3. – A KÖR

5:30-as ébresztő előtt 5 perccel kipattan a szemem. Remek! Elnézést a királyréti panzió lakóitól a hajnali csatakiáltásért. 6:30 királyréti parkoló. Kocsi csomagtartója frissítőállomássá alakul. Megérkezik Pisti is. Olyan magabiztosan, hogy el is felejtek parázni. Utolsó simítások, közös kép, 7:00-kor úgy indulunk el, hogy már futunk, mire tudatosul, hogy elindultunk.

 

Elönt az adrenalin. (Utólag nézegettem a pulzusgörbém – az első 1 kilin és az utolsó 200 méteren volt a legmagasabb a pulzusom.)  Pisti többször elmondta. 3 részre bontjuk: 3X50. Első 50 adrenalinból, itt csak arra figyelünk, hogy ne fussunk túl gyorsan. Második 50: rutinból. Harmadik 50: fájni fog, de behúzzuk. Ja, és élvezzük az egészet! Röhögtem, nem lehet 50-et adrenalinból menni. Amikor még 45-nél is nevetve mondtam, már épp századjára, hogy „áááá a KÖRÖN futoooook!!!!” akkor behúztam egy újabb strigulát abba a sorba, ahol azt gyűjtöttem, hogy Pistinek már megint igaza volt. Belefutottam a mély avarba, élveztem a napsütést, hogy pihent a lábam és hogy jól megy. „Neked csak egy dolgod van: élvezd!” – így szólt az utasítás. Hát, én ezt baromira élvezem! Ha nincs ilyen rutinos futótársam és nem mondogatja, hogy „lassíts, nyugi van”, tuti elfutom az elejét, nagyon vitt volna a lábam. Így is parádés idővel érünk be 25 km-nél Márianosztrára.

 

Hipp-hopp már Nagybörzsöny 40 km-nél. Sárga háromszög? Hééé, lehet ezt a meredek szörnyűséget élvezni is! Tudok frissíteni, szinte „zabálom” a Hammer Gelt és „vedelem” a vizet! 60-as pontig nem iszok isot. Mekkora löktet fog adni! 60-as pont, ide az isoval, meghúzom és az egyik kulacsba azt viszek. 2 perc se kellett, jött a görcsös fájdalom. Minden lépés egyre nehezebb, neeeeeem! Nem bukhatom el már megint emiatt! Közben besötétedik, bekapcsoljuk a fejlámpát. 12-13 óra következik sötétben. Mentálisan nem egy könnyű helyzet. Pisti látja, hogy valami nem oké. Fél mondatban elmondom, mi a helyzet, nem szól kettőt se, csak olyan tempóra vált, hogy én lemaradok kicsit, nem nagyon, de mégis egyedül vagyok. Pont ez kellett most. (Pisti megint jól látta +1 strigula.) Helyretettem fejben mindent. 85 kilinél Királyházára bár a tervezettnél lassabb idővel, de kész tervvel értem be. „Hajcsáromtól” kértem +2 extra percet a frissítőpontunkon. Bevettem a gyógyszereimet, az út közepén elterülve megcsináltam pár görcsoldó jógapózt és minden erőmmel próbáltam nem kétségbeesni, csak azon lenni, hogy megoldjam és visszajöjjek abból az állapotból, ahonnan még alig sikerült visszajönnöm. De most sikerült! Igen, sikerült! Örömmel jelentettem be, hogy ez most összejött, jobban vagyok! „Sára, találjon magának mást, amiben ki tud teljesedni. Vegye tudomásul, hogy maga nem tud hosszút futni. Nem képes futás közben frissíteni.” Örökké emlékezni fogok az orvosomnak erre a mondatára. De szívesen felhívtam volna ott a börzsönyi éjszakában, hogy de, tudok hosszút futni!

 

100 km. Az álom tervszerintitől kissé elmaradva, de jó idővel értünk ide. A lábam parádés állapotban volt, Dynafit cipőm úgy fest több mint jó választás volt. Ha jól emlékszem, itt köszöntem meg Pistinek, az elmúlt hónapokra „előírt” edzésmódszert. Hihetetlen, hogy már megint igaza volt. De már rögtön kapta a következő strigulát is. A Kör útvonalának az utolsó 50-es szakaszát jártuk csak be közösen még augusztusban. Hogy „lehulljon a lepel” a mumusról. A Körön az első 100 km is kegyetlen szintes terep, de az utolsó 50-en mutatja meg a Kör a foga fehérjét. Pénzásásra jókedvvel érkeztem. Újra élveztem a Vadregényes éjszakát. Egyre több vad körülöttünk, vaddisznók csörtetnek, világító szemek jobbról, balról. Két fejlámpás vendég a börzsönyi rengetegben. Egyre jobban éreztem, mi is a Börzsöny igazi arca. Eddig csak tetszett a Börzsöny. De valahol itt lettem igazán szerelmes belé.

 

A pirkadat Nagy-Mána gerincen ért. A Börzsöny egyik legszebb pontján. Ahogy világosodott egyre jobban éreztem magam, újra egyre több erőm lett. Ezen a szakaszon én mentem elől. Odaértünk a piros háromszögön a hegy lábához. 130 kilométerrel már a lábamban felnéztem a „rettenetre.” Ahogy Pisti mondja, ő azért szereti, mert nyílt lapokkal játszik. Nem sunyi, nincs benne pici lanka, kicsi le majd újra fel. Függőleges hegyoldal egyenesen fel 5 km hosszan a Csóványosra. A hegy lábánál még meg akartam hódítani. Aztán valahogy ez a „harc” átalakult valami egészen mássá, már nem leigázásról, hanem eggyé válásról szólt. Ott lettem része az egésznek, szinte egy darabja a Börzsönynek. Olyan flowban mentem fel mint még soha életemben. Csóványoson Pisti csendben megjegyezte, hogy attól, hogy 130-nál még erősnek érzem magam, messze a vége, megbosszulja magát.

„áááá de én jól érzem magam! Nem mondom, picit fáradt vagyok, de mintha most indultunk volna, tök jól vagyok!”
„Figyu, akkor vedd már fel légyszi azt a követ! Úgy hazavinném a feleségemnek.”

Azóta szállóige lett köztünk. Persze, hogy fáradt voltam már. Persze, hogy megbosszulta magát a gyors tempó. Csóványosról lefelé már nagyon fájt.

 

Utolsó hegy. Fel Fultán-kereszt. Kevesebb volt már az erőm, de azért próbáltam Pisti tempóját tartani. Több kevesebb sikerrel, inkább kevesebb. Felértünk. Már csak 8 km a cél. De az egy görény, köves, bokaforgató undorító terepen. Lefelé. Pisti receptje: „Fog összeszorít és megy.  Minél gyorsabban megyünk, annál hamarabb vége.” Hé, nem úgy volt, hogy élvezzük?? Eszembe jutott az Ultra c. film klasszikus mondata: „három dolog kell a futáshoz: fej, hogy kibírd, gyomor, hogy megemészd a dolgokat, és fog, amit csikorgatnod kell.” Utólag mondta Pisti, aranyos volt, ahogy az orrom alá morogva próbáltam valami sétától eltérő mozgást művelni. Igen, mozgásom itt már elveszített futójellegét.

Aszfalt, pár száz méter. …és a kép, amit ezerszer és ezerszer elképzeltem már az elmúlt hónapokban. Rengeteg turista, aki láthatóan nem érti mi a fenének sikítozik, ujjong meghatódva két koszos, büdös futó Királyréten egy vasárnap délelőtt. 27 óra 45 perccel. Megcsináltuk. Tomi a célban vár. Pisti nyakába ugrok és könnyeim közt próbálok valami köszönömfélét kinyögni. Végre leülünk. Teljesen lecsupaszított lélekkel 27 óra 45 perces menetelés után leülünk.

Hogy mit adott A Kör, azt szavakba önteni nem tudom. Ezt át kell élni.

 

Frissítésemről: KIZÁRÓLAG Hammer Gelt, Solids tablettát és sótablettát fogyasztottam, mást, szilárdat egy falatot sem. 27 óra 45 perc alatt. Folyadéknak bár iso is tervezve lett volna, de mivel rosszul lettem, így maradt a víz. Tökéletesen működött. Persze, hogy 100 km alatt már úgy nyeltem le a zselét, hogy egy percig forgattam a számban, mert már annyira szörnyű volt. Másnap, ahogy itthon már a megmaradt zseléimet pakoltam a helyére úgy éreztem magam mint aki másnaposan öntögeti ki az előző esti házibuli maradék piáit. Királyréten a célban életemben még nem esett olyan jól alma. De működik így a frissítésem és ez a lényeg.

 

Több mint 24 órája futok és nem ettem szilárdat. Megmondtam Pistnek, ha egyszer beérünk, biztos lenyúlom az összes maradék sós mogyiját... (Le is nyúltam a célban. :))

 

 

Hogyan tudtam teljesíteni a Kört? (No, hát Pisti nem szereti, ha agyon van dicsérve, de most megkapja.)

-          Pisti nem csak tudta az útvonalat (szerintem, ha valaki arrébb tenne egy nagyobb követ a Börzsöny bármely pontján, azt is észrevenné…), hanem 10 kilométerekre lebontva előre mindig elmondta mi fog következni. Amikor én már pandamacit hallucináltam, ő még mondta, hogy hány száz méter múlva lesz jelzésváltás.

-          Profi szigor és következetesség. Legalább pontos statisztikám lett arról, hogy nettó hány másodperc alatt csinálok bármit, ami nem futás 152 kili alatt. Időnk alapján szinte, nem látszik, hogy frissítettünk. Üres kulacsok, zselés kupák már kézben, ahogy depó felé közelítünk, Tomi kezünkbe nyomja a telit és már megyünk is tovább, majd útközben teszünk mindent el. Annyira átjött a fegyelmezettség, hogy féltávnál találkozva adtam először puszit Tominak.

-          Profi trükkök, erőbeosztás. Mármint az én erőm szerinti. Amit nem én tudtam, hogy saját magamnak mennyi van, hanem Pisti. Elfutottam volna az elejét, meghaltam volna a közepén. Pisti visszafogott az elején, átsegített a holtpontokon, biztatott a végén. Pedig neki is volt holtpontja. Meglátszódott a tempón? Nem.

...és végül: elhittem, hogy meg tudom csinálni. Pisti annyira szépen építette az önbizalmamat, hogy az utolsó szakaszon már azon kaptam magam, hogy már szinte csalódott vagyok, mert jobb időt is lehetett volna menni.

 

Azt hiszem a fentiek alapján már érthető a kép a célban:

Tamás a célban Pistinek: „Na, látod. Te csak szűk 28 órát töltöttél vele és így kivagy. Gondolj bele, én már közel 10 éve vagyok vele együtt.”