Saját ösvényen Nagy Sára blogja
Írj nekünk

Arra vágytam, hogy fussak egyet az erdőben

Interjú a kétszeres Kör teljesítővel, Bódi Istvánnal

Bódi István már kétszer teljesítette A Kört (152km, 7100m+) a Börzsönyben. A futásról, a futáshoz fűződő viszonyáról beszélgettünk.

Bódi István 2014-ben teljesítette először a Kört, ekkor még segítőkkel, idén júliusban pedig egyedül, segítők nélkül is nekivágott a börzsönyi 152 km-es távnak. A 7100 méter szintemelkedést tartalmazó útvonalon, István 24 óra és 23 perc alatt ment végig egyedül.

 

Először is engedd meg, hogy gratuláljak a sikeres Kör teljesítéshez! Hihetetlen az idei éved: egyéni 8. helyezett lettél az Ultrabalatonon (UB), ezek után következett a nyári melegben egy 24 óra 23 perces Kör teljesítés - segítők nélkül! Két teljesen más műfaj: egyik aszfalt, kísérőkkel, kiépített környezetben. Másik teljesen egyedül, csak a természet és Te. Melyik volt a nagyobb kihívás/célverseny?

Köszönöm szépen az elismerő szavakat. Kérdésedre válaszolva én mindig is terepfutónak vallottam, vallom magam. Ennek megfelelően főként teljesítménytúrákra és terepfutó versenyekre jártam. Azonban van az a bizonyos bakancslista és az UB igen előkelő helyet foglalt el ezen, így az idei év fő versenye az Ultrabalaton volt. Azonban az én meglátásom szerint a Kör sokkal nehezebb és embert próbálóbb.

 

Mi is a Kör?

„A Kör. 152 km, 30 óra és a Börzsöny. Az alapgondolat az volt, hogy alkossunk egy nehezen teljesíthető kört, olyat mint a Nolan14. Az első útvonalterv a Pilis és Visegrádi- hegységben készült, de túl sok lakott területet érintett. Ez nem tetszett nekünk, ezért elkezdtünk egy börzsönyi útvonalban gondolkodni. Nem volt egyszerű olyan útvonalat készítenünk, ami nem keresztezi önmagát, felfűzi a Börzsöny legszebb és legnehezebb részeit, no meg elkerüli a hegység peremén fekvő falvakat. Végül sikerült egy 152 km hosszú és 7.100 méter pozitív szintemelkedést tartalmazó kört összeollóznunk. A névválasztás már a tervezgetés közben megtörtént: A Kör. A Kör nem rendezvény, nincs rajtidő és az év bármely szakában teljesíthető."  - meséli a verseny kitalálói Csanya és DonR

A Kör egyénileg vagy párosban teljesíthető. A Terepfutás.hu által biztosított nyomkövető használatával mért trackkel bizonyítható a teljesítés. Díjazásként minden teljesítő egyedi, kovácsolt érmet kap, továbbá díjmentesen indulhat a Terepfutás.hu bármelyik rendezvényén.

(forrás: terepfutás.hu)

 

 

Mi volt a motivációd, miért akartad, hogy másodjára is Kör teljesítő legyél?

Lassan 12 éve futok és számomra is meglepő módon ez volt az első kihívás aminek nem a versengés vagy a még jobb idő hajszolása volt a célja. Egyszerűen arra vágytam, hogy fussak egyet az erdőben. Érezzem a fák, füvek, patakok illatát, átéljem ahogy lemegy a nap, majd újra felbukkan a horizonton. Természetesen ne feledjük el, hogy már egyszer megcsináltam, tehát tudtam mi vár rám, plusz rengeteget edzettem. Mindezek nagymértékben hozzájárultak az örömfutás megvalósításához.

 

Nem nézted az órát, csak a szintet. A Börzsönyt, az útvonalat betéve tudod, de az idődet se nézted. Miért?

Az elmúlt hónapokban egyre több olyan szakirodalmat olvastam, hallgattam,  amely arról szól, hogy ne csak fussunk, hanem éljük meg a futást és azt a csodás érzést ami áthatja az embert a mozgás során. Érdekel a meditációs futás is. Ezért volt az egyik célom, hogy ne nézzem az órát, nem számolgatom a percátlagokat, nem nyomasztom magam azzal, ha esetleg nem olyan tempóban megyek, amit én szeretnék. Plusz fő célom az öntúlszárnyalás volt, nem pedig a rekordok megdöntése.

 

Mi volt a taktikád a Körön?

Taktikám fő jellemzői a rendszeresség, fegyelem és a következetesség volt. Szabályokat állítottam fel magammal szemben, amit szigorúan be is tartottam. Ilyen volt például, hogy 20 kilométerenként nyújtottam, 30 kilométerenként tartottam szerelvényigazítást, lefelé futásoknál visszafogtam magam, mászásoknál csak 75% adtam bele.

 

Mi a Kör legnagyobb nehézsége szerinted?

A Körrel kapcsolatban mindenki a számokat emeli ki, ezeknek tulajdonítja a legnagyobb szerepet. Pedig szerintem nem ezen van a hangsúly. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a próbálkozók között számos olyan nagyszerű futó van, akik szervezett körülmények között kisujjból kiráznák a távot. A fő nehézség szerintem, hogy itt csak és kizárólag magára számíthat az ember, egyedül kell döntéseket hozni, az útvonalon számtalan jelzésváltás, illetve olyan szakasz van, amit még ha ismerjünk is, benézhetünk. Szóval ha nincs megfelelő önbizalom és önuralom, akkor hamar feladja az ember. Másrészt nincsenek versenytársak. Egy versenyen ugyebár valaki van előttünk és hátul is jön egy csomó ember, ez egyrészt biztonságot, másrészt hatalmas löketet ad, tehát vagy futunk valaki után vagy futunk valaki elől és a végén beérünk. A Körön nincs iramfutó, nincs akit legyőzni, tehát nincs külső motiváció. Tehát ha nem vagy elég erős fejben és nem tudod fenntartani a belső motivációt, feladás a vége. A frissítésről direkt nem beszélek, mert azt segítővel meg lehet oldani.

István a Kör céljában

 

Legjobb rész? Futómámor, flow meditatív állapot volt? Holtpont?

Az egészet élveztem az elejétől a végéig. Mondhatom, hogy szinte végig mámoros állapotban voltam.  Élveztem ahogy ömlik rólam a víz, élveztem a lefelé csapatást, élveztem a természetet. Bocsánat egy kivétellel: a sok csalánt és tövisbokrot nem élveztem. Holtpontom igazából nem volt, talán amikor 120 km előtt a kék kockán ügettem lefelé na, az az ereszkedés végtelennek tűnt.

 

Hogyan alakul a frissítésed ilyen távon?

Mint már említettem lassan 12 éve futok. Bátran mondhatom, hogy kipróbáltam mindent. Azonban már évek óta jellemző a frissítésemre a természetesség. Ennek megfelelően nem használok géleket, izoitalokat, kapszulákat, tablettákat. Ez igaz a felkészülésekre is. Egy dolog van amit nem tudtam még helyettesíteni és szomorúan kell elfogadjam a tényt, hogy valódi csodaszer ez pedig nem más mint a kóla. Sajnos ez van. Egyébként például a Körre és az UB-ra is sütöttem magamnak kis kölespogácsákat, plusz vittem sósmogyorót, meg sós napraforgót, az UB-ra fetasajtot, főtt krumplit. Folyadékként főként vizet iszok. Érdekesség például, hogy az UB-n kb 120 és 180 km között csak vizet, kólát és háztartási kekszet fogyasztottam. Ezt kívántam és kész. :)

 

Van-e felépített szigorú edzésterved vagy érzésre futsz? Az Alföldön élsz, a Tisza-töltésen futod az edzéseidet mégis kiemelkedő eredményeid vannak szintes terepen is – itthon és külföldön egyaránt. Hogyan alakul a felkészülésed?

Gyógytornász vagyok, így szakmámból eredően is sok módszert ismerek és rengeteget ki is próbáltam. Nyomtam az intervallumokat, meg a sprinteket, ezeknek azonban rendszeresen sérülés lett a vége, plusz nem tudtam heti négynél többször futni. Pedig én szeretek futni.  Tavaly októberben kezdtem el készülni az UB-ra, úgy gondoltam, hogy mivel a versenyen sokat kell futni és lassan, hát, edzésként is sokat fogok futni és lassan. Beállítottam az órámat 8,8-9,2 km/h tempóra és így futottam reggelente 20 kilométereket. Ha fárad voltam „csak” 15 km.  Plusz szombaton volt a hosszú futás amikor 50, 70, 80 km-t is megtettem. Nem iktattam be  intervallumot, se fokozó futást, se repülőrajtokat. Semmit.  Természetesen nekem is volt, olyan, hogy nem volt kedvem felkelni, akkor többnyire nem mentem. Összességében átlagosan heti 110-140 km-t futottam. Nekem ez vált be. Szerintem elég jó eredmények lettek a végén. :) Egyébként ez nagyon hasonlít a Lydiard-módszerhez amit most kezdek el.
Hozzáteszem, hogy a terepfutás előtt én évekig teljesítménytúráztam, ahol ugyancsak a 100 km és az afölötti távokon indultam, tehát az izomzatom hozzá van szokva a szintekhez és a hosszan tartó igénybevételhez.

 

István fontosabb eredményei

Ultrabalaton egyéni 8. hely (221 km) - 25:46

Kazinczy 200 és többszörös Mátra 115, többszörös Vadrózsa 160 teljesítő

Terepfutó eredményei:

Mátrabérc (54 km, 2800m+) – 06:35, Grossglockner Ultra Trail (110 km, 6500 m+) - 23:25, Ultra Trail Hungary (114 km 4200 m+) - 17:47

2 x IRONMAN teljesítő: Balatonman Füred 13:50, Balatonman Kenese 12:26

 

Keresztedzést végzel?

Néha görgőzök, illetve ha van időm felpattanok a montimra és tekerek a pusztában egy Kört. :) Ezek azonban mostanában idő hiányában elmaradnak.

 

Ha jól tudom, pár hónapja átalakítottad a táplálkozásodat is. Tudsz erről mesélni kicsit? Érzed a teljesítményre gyakorolt hatását?

Hú, erről órákat tudnék mesélni. Csak röviden pár gondolatot. Én mindig kövér gyerek voltam. Volt, hogy sikerült felhizlalnom magam 98 kg-ra.  Az életem meghatározó részét diétákkal és fogyókúrákkal töltöttem. Idén márciusban kaptam egy könyvet mely megváltoztatta az életemet. Ebben leírják a fehérjék és az állati eredetű zsírok hatását a szervezetre, na, gondoltam adok neki egy esélyt. Fogtam magam és elkezdtem nem enni állati eredetű dolgokat. Direkt fogalmazok így és nem mondom, hogy vegetáriánus lettem, mert ez nem igaz. Például egy családi összejövetelen simán eszek egy rántott szeletet, de ha lehet választani inkább kikerülöm. A hétköznapokban csak növényi eredetű ételeket eszek. Rengeteg zöldséget és gyümölcsöt. Természetesen a súlyom csökkent, de ami még fontosabb, hogy sokkal vitálisabb vagyok, klasszisokkal hamarabb regenerálódok. Egyszerűen jobban érzem magam a bőrömben. Hangsúlyozom, nem akarok itt senkit megtéríteni. Nekem ez vált be.

 

Van-e kedvenc futósélményed, amit kiemelnél a többi közül? Verseny, edzés bármi.

Ez a Körösdi eléggé bejön. Azonban nekem a reggeli futások adna erőt. Minden reggel ugyanazon az úton futok, de mindig rácsodálkozok az ébredő természet és város szépségére.

 

Van-e konkrét verseny, amire készülsz most? Milyen távlati céljaid, terveid vannak a futásban?

Konkrét verseny nincs. Szeretnék novemberbe újra elindulni a Körön, a páros teljesítés is megfordult a fejemben. Jövőre is szeretnék részt venni az Ultrabalatonon, illetve vonzanak a külföldi terepultrák (Lavaredo Ultra Trail, Zugspitze Ultra Trail, stb.).

 

Sok-sok kilométer, ultra van már a lábadban. Mit adott eddig a futás testileg – szellemileg- lelkileg (avagy honnan hová jutottál el)? Tud még újat adni, mutatni a futás?

Ez az egyetlen dolog az életemben ami állandó. Bármi is történt velem, mindig ott volt a futás. Ha szerelmes voltam, ha csalódtam, ha boldog voltam, ha bánat ért, ha esett, ha tűzött a nap, ha esett a hó. A futás - és főleg az ultrák - megtanítottak a végtelen türelemre, önfegyelemre, rendszerességre, mely tulajdonságoknak az élet minden terén hasznát veszem.
Ez az a sport, ami mindig tud újat adni. Például most hogy olvasgatok a meditációs futásról, úgy érzem, hogy egy teljesen új oldala tárult elém ennek a sportnak. Szóval még csak most kezdek megismerkedni ezzel a valamivel, aminek FUTÁS a neve.