Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Amit a visszérről sportolóként tudni érdemes

Nehézláb-érzés, látható visszerek, vajon sportolhatunk ilyen tünetek mellett?
Futóként kezdetben csak a megfelelő futócipőre figyelünk, ám idővel előkerülnek a kompressziós szárak, és zoknik, szeretnénk késleltetni az izmok fáradását vagy visszeres lábainkat szeretnénk kímélni. Dr. Bányász Zsolt sebészt kérdeztük a visszér-problémákról, hogy tehetünk-e bármit a visszér esetleges megelőzése érdekében, és arról, hogy amatőr sportolóként, futóként milyen regenerációs technikák alkalmazását ajánlja.
 
 

Mit kell tudni a visszérről, kiknél alakul ki? Vannak-e hajlamosító tényezők?

Nagy vonalakban azt mondhatnám, hogy a visszér örökletes, de hogy finomítsam a meghatározást, azt mondom, hogy a kötőszöveti gyengeség az, ami öröklődik, és ennek a része az, ami az alsó végtagon jelentkező visszerességért felelős. Ezért a hozzám forduló betegektől mindig azt kérdezem meg először, hogy az édesanyjukra vagy az édesapjukra hasonlítanak-e, és annak a szülőnek van-e visszere, mert akkor nem meglepő, hogy neki is az van, sőt, az ő leszármazottai is küzdhetnek majd efféle problémával. Ez tehát nem egy megelőzhető betegség, a kérdés csupán az, hogy mikor jelentkezik. Van, akinél már gyermekkorban megmutatkoznak a visszeres tünetek. Persze, igen, vannak hajlamosító tényezők is, ilyen a családon belüli halmozódáson kívül például a tartós ülő vagy állómunka, illetve a mozgásszegény életmód, a helytelen táplálkozás és a túlsúly, továbbá a nagy meleg, a hormonális változások, a fogamzásgátlók szedése, és a székrekedés.

 

A nők a terhesség és az egyéb hormonális változások miatt hajlamosabbak erre a problémára?

A nők nem hajlamosabbak a visszerességre, ezt le kell szögeznünk. Viszont a terhesség során a növekedő magzat a kismedencében egyre jobban összenyomja a mélyvénákat, ezért az alsó végtagok felől a szív felé nehezebben folyik el a vér. Terhességben az ösztrogén és progeszteron vér-szintje is megemelkedik, ami vénás tónus csökkenést és az artériás és vénás összeköttetések megnyílását okozza. Ennek a két mechanizmusnak „köszönhetően” alakul ki a nőknél a visszeresség ebben az életszakaszban. Ha a nő a terhesség előtt nem küzdött visszerességgel, akkor a várandósság alatt kialakult visszereket nem szoktuk megoperálni - ha csak nem veszélyezteti az anyát - mert lehet, hogy a szülés után csökkennek a tünetek, sőt teljesen vissza is fejlődhetnek is a visszerek. Más kérdés, ha valaki visszérrel küzd már a terhessége előtt: ez az állapot egyértelműen romlani fog a terhesség során, ezért érdemes még gyermekvállalás előtt megoldani ezt a problémát. Ha ez mégsem következik be, és a terhesség alatt fennáll a mélyvénás beömlés előtti felületes vénás trombózis veszélye, akkor fordulhat elő, hogy a másállapot alatt is műtétre kerül sor.

 

Milyen fajtái vannak a visszérnek?

A visszérbetegségnek öt fajtát sorolják fel a tankönyvek. A látható, felszínes vénás rendszernek két nagy vénája van, az egyik a bel-bokánál indul, majd végigfut a láb belső oldalán, és a lágyékhajlatban ömlik be a mélyvénába, a másik a kül-boka tájékán indul, és a térdhajlat felett ömlik a mélyvénába. Ezen vénák megbetegedése esetén beszélünk törzsvisszerességről. Vannak ezen kívül mellékági visszerek, perforáns (felszínes és mélyvénát összekötő) visszerek, retikuláris (bőr alatti) visszerek, valamint intradermális (pókláb-szerű, bőrben futó) kicsiny visszerek.

A törzsvisszerességet műtéti úton lehet megszüntetni, erre különböző módszerek vannak. A hagyományos műtéti úton való kitépés, a fagyasztás (kryo terápia), az égetés (RF vagy lézer).  Ezek jobbára még mindig véres beavatkozások. A klasszikus műtéteken túl ma már van egy teljesen kíméletes módszer is, amit egyébként a Róbert Károly magánkórházban is végzünk, a ragasztásos visszérműtét. Ilyenkor a lábszáron megszúrjuk a fő vénát, a tűn keresztül fém drótot, tágítót majd egy katétert vezetünk föl, ezen belül toljuk fel a munka-katétert, melyen keresztül steril ragasztót juttatunk a vénába, összeragasztván a fővénát. Ennek hatására a lábszáron látható visszerek jelentős része összeesik. Ez a módszer kíméletes, gyors, a betegen nem keletkezik vágás, nem kell rugalmas pólyát használnia, nem lesznek véraláfutásai, nincs varratszedés, sőt, egy órán belül a saját lábán távozhat a kórházból.

A kisebb, más típusú visszereket szklerotizálni szoktuk. Itt kicsiny tűvel olyan anyagot juttatunk be a felszínes vénákban, mely trombózist vált ki. Nem kell tartani ettől a beavatkozástól, mert ezekből a felszínes trombusokból nem alakul ki tüdő embólia, ellentétben a mélyvénás trombózissal.

 

Milyen tünetekre legyünk figyelmesek saját visszereinkkel kapcsolatban?

Ha hosszabb ideje fennáll a visszeresség, azt nem csak a kidagadó vénák jelzik, hanem a láb vizesedése, ödémák kialakulása, az úgynevezett „nehézláb érzés”, viszketés és lábszárgörcs. Az ezt követő állapotban a sokáig pangó vér miatt a láb egyes helyeken pigmentálttá válik, azaz pirosas, később pedig barnás színű lesz. Ha ekkor sem kezeli valaki a problémát, akkor végső soron lábszárfekély alakulhat ki.

 

A visszér önmagában milyen problémákat okoz, azon kívül, hogy esztétikailag problémás?

A korábban említett ödémás, fáradékony, nehéz láb érzésén túl a trombózissal együtt jelentkező gyulladás az, ami igazán nagy fájdalmat okoz egy visszérrel küzdő betegnél. A tágult visszerek megrepedhetnek, ijesztő vérzést okozván. A végállapotot a nem gyógyuló, fájdalmas, váladékozó lábszárfekélyek jelentik.

 

Megelőzhető a visszér kialakulása?

Nem, egyértelműen nem előzhető meg, csak a folyamat előrehaladása lassítható, például rugalmas pólya vagy harisnya alkalmazásával. Ez utóbbi szerencsésebb, mert egy pólyázáshoz kell némi szaktudás is: a pólyázást ugyanis a lábujjak tövénél kell kezdeni, majd jön a láb, a sarkakat sem lehet kihagyni, és így tovább a lábszár, térd, egészen akár a combtőig.

 

Hogyan használjuk a visszérkenőcsöket?

Többféle kenőcs létezik. Mindenkinek más válik be, érdemes tehát használni, mert csökkenti a tüneteket. Hozzáteszem, nem jelent végleges megoldást a problémára, de a fájdalom enyhítésére jó.

 

Az állóképességi sportok - mint a futás, úszás, túra - jótékonyan hatnak a visszérre, vagy inkább fokozzák az előfordulását?

A sport mindenképpen segít abban, hogy az erek jól működjenek, a mozgás során ugyanis az izompumpa funkció fokozódik, vagyis a vénákban jobban áramlik vissza, a szív felé a vér. A sport semmiképpen sem fokozza a visszér előfordulását, de ne is várjuk azt, hogy a sport hatására megszűnik a visszeresség, hiszen azt meggyógyítani sporttal nem lehet, csak a tüneteket csökkentjük és a folyamat ütemét tudjuk lassítani a különböző terápiákkal, például a rugalmas pólyával vagy kompressziós harisnyával.

 

Mi a helyzet a hosszútávú sportokkal, 6-12 órás túrák, futások, ezek mennyire terhelik a vénákat?

Természetesen megterhelik, de egy visszérrel küzdő embert ez még nem kell, hogy visszatartson a sportolástól: megfelelő harisnya használatával nyugodtan mozoghat rendszeresen, végezhet hosszabb távú sétákat vagy futásokat is akár, bár hozzáteszem, a visszeresség végső megoldása – tehát valamilyen típusú műtét – lenne az igazi ebben az esetben.

 

Mi a véleménye a kompressziós sportszárakról és zoknikról?

A visszér szempontjából a térdig-, vagy combtőig érő kompressziós harisnya az, ami segítséget nyújthat, tehát az a gyógyászati segédeszköz, mely a lábujjak tövétől a lábat, a sarkat, a bokát, a lábszárat esetleg a combot is nyomás alatt tartja. A kompressziós szár ebből a szempontból nem jó, hiszen ott a szabadon hagyott résznél pang a vér, mely a visszeres alsó végtagok esetén nem szerencsés megoldás.

 

Mit tanácsol, hogyan pihentethető a láb egy hosszabb túra vagy futás után?

A visszeres lábakat egy verseny utáni többszöri pár perces hideg vizes zuhany felfrissíti: tehát nem jeges vízben való áztatásról, hanem egy frissítő zuhanyról beszélünk. Egy fél órás felpolcolás is hatásos, mert ezekkel a módszerekkel hamarosan rendeződik a keringés, felfrissül a láb.