Írj nekünk

Én már egyszer elszúrtam, hogy neked ne kelljen

Piros 85 - tippek terepfutáshoz

Okos ember a más kárán tanul, még futóként is.

Életem első Piros 85-jén fogok részt venni november elején. És mivel hiszek abban, hogy nem csak testben, hanem fejben is érdemes készülni egy ilyen megmérettetésre, csokorba szedtem a terepen gyűjtött összes olyan ismeretemet, ami magamnak is segít átgondolni, mire érdemes figyelnem egy ilyen versenyen, és talán nektek is jó tapasztalattal szolgálhat.

Közel 20 éve futok. Alapvetően aszfalton, de jó pár éve terepen is szívesen mozgok. És hogy van-e különbség a két futás között? Hajaj! Az aszfaltos futás és a terepfutás annyiban tényleg hasonlít, hogy mindkettőben futómozgást végzünk, de mindkettő más frissítést, felszerelést, edzést, futótechnikát igényel. Ezeket a különbségeket általában az ember saját bőrén tapasztalja meg, de én most lehet, hogy megspórolok nektek néhány balul elsülő terepfutást, és inkább megosztom veletek néhány rosszul végződő terepes kalandomat.

A cipő igenis számít

A Téli Mátra klasszikus teljesítménytúrának számít, és minden évben január végén kerül megrendezésre. Többféle távon (19 km-től 40 km-ig) indulhatnak rajta a túrázok és a futók. Én többször vettem már részt ezen a túrán, volt, hogy kellemes, kora tavaszi időben tapostuk a sarat, és volt olyan hideg is, hogy a szemöldökünkre fagyott a dér. Én egy igazi, zord időjárási körülmények között történt teljesítésemet szeretném most megosztani veletek. A Mátra gyönyörű arcát mutatta, fehér volt a táj, apró szemekben hullott a friss hó. Én pedig ott álltam a rajtban a külsőre tetszetős, mindössze néhány tucat kilométert futott, pár ezer forintos, diszkontáruházban vásárolt terepcipőmben. Vígan vágtam neki a már ismert távnak, de ezúttal nem adta könnyen magát a Mátra. Legalábbis a cipőmnek nem. Történt ugyanis, hogy bár hó fedett mindent, a hó alatt sok helyen alattomos, csúszós jég húzódott, és ahol már az előttünk járók letaposták a havat, gyönyörű sima korcsolyapályát hagytak nekünk hátra. Az olcsó, ám tetszetős cipőm jól mutatott a terepen, de tökéletesen alkalmatlan volt arra, hogy megbirkózzon a feladattal, és épségben átsegítsen a nehezebb, technikásabb részeken. Erőfeszítéseimet a „malac a jégen” kifejezéssel tudnám leginkább körülírni. Csúsztam a sík terepen, visszagurultam az emelkedőn, halálfélelemmel sikítva siklottam lefelé.

Tanulság: Megtanultam, hogy terepcipőn nem érdemes spórolni. Igenis számít, hogy milyen terepre milyen cipőt veszel fel, ezért ha nem vagy biztos magadban, kérd szakértő segítségét a cipővásárlásnál.

Mi az a Piros 85?


A Piros 85 egy teljesítménytúra és terepfutás, ami onnan kapta a nevét, hogy a Csillaghegytől Dobogókőn és Nagykovácsin át akár egészen Budaörsig húzódó majd 90 kilométeres piros turistajelzésen halad. A teljesítésért ötpróba pontokat is gyűjthetsz, ráadásul a teljes táv maximális pontszámot ér: 6 ötpróba pontot! Ez az év legnehezebb ötpróbás kihívása! Ha nem vagy felkészült egy ilyen hosszú versenyre, választhatsz rövidebb távot, 20, 35, 58 vagy 65 kilométeres távokat, melyekért szintén járnak ötpróba pontok.



Persze hogy kell reggeli

Majdnem két évtizednyi futótapasztalattal is lehet óriási bakikat elkövetni. Főleg terepen. Két évvel ezelőtt a Piros 35 rajtjába igyekeztünk Ursi barátnőmmel. Korai indulást terveztünk, így arra gondoltam, nem csapok nagy lakomát, a reggeli kávé mellé elég lesz egy banán, majd az első frissítőponton jól bereggelizem. Ursi csóválta a fejét, de én biztos voltam abban, elegendő lesz ennyi kalória az első néhány kilométerre. Hát, óriásit tévedtem. Gyakorlatilag az első pár kilin kiment belőlem az összes erő, és a harmadik kilométernél már egyik kedves sporttárs szalámis szendvicsét majszoltam, hogy újra erőre kapjak. A rossz kezdés után folytatódott a mélyrepülés, nem tudtam megtalálni a ritmust, gyakorlatilag végigszenvedtem a távot.

Tanulság: Soha, de tényleg soha ne hagyd ki a reggelit, ha terepfutásra készülsz.

Terepfutó is megnyalja a sót

Jó ideig úri huncutságnak tartottam azt, hogy egyes terepfutók magnéziumot vagy só tablettát visznek magukkal.  Azt gondoltam, a verseny frissítéséből és saját kis elemózsiámból minden szükséges dolgot pótolni tudok. Pár éve a Mátrabérc ikonikus teljesítménytúráján azonban eljött egy pont, amikor éreztem, hogy valami nem stimmel. Nadrágomon tenyérnyi só folt, arcomon, homlokomon odaszáradt só mezők. Éhes is vagyok. Felérünk Galyatetőre. Hurrá, végre egy lehetőség, hogy valami só pótló élelemhez jussak! Itt egy büfé, szuper, gyorsan veszek valamit! A büfét azonban megközelíteni sem lehetett, kiránduló családok tucatja állt sorban az ajtó előtt, jókedvűen várakoztak a tavaszi napsütésben. Kétségbeesetten próbáltam megoldást találni, amikor a szemem sarkából észrevettem, hogy egy család épp befejezte az ebédjét, és az egyik kisfiú épp otthagyni készül a maradék sült krumpliját az asztalon. Na, ez nem kerül a kukába, hallottam a saját kihangosított gondolatom. Odaléptem a tányérhoz, jól megsóztam a maradék hideg, kecsöpben úszó krumplit, és mennyei lakomaként pár másodperc alatt magamba döntöttem. A tányért persze kinyaltam, és éteri boldogsággal az arcomon indultam a következő ellenőrző pont felé.

Tanulság: Hosszabb távoknál, de nyáron akár rövidebb etapnál is érdemes só tablettát és magnéziumot magunkkal vinni. Kis helyen elfér, de irtó jól jöhet, ha szükség van rá.

Széldzseki ≠ esőkabát

Sok olyan tavaszi, őszi terepfutó rendezvény van, amelyen kifejezetten ajánlott, hogy esőkabátot vigyen magával a futó. Rengeteg jóféle, kifejezetten futóknak tervezett esődzseki kapható, de én jó ideig nem tudtam, hogy ezek nem jelentenek egyet a sima széldzsekivel. Egy hűvös, esős áprilisi terepfutáson esett le a tantusz, amikor a rajt pillanatában eleredt az eső is. A széldzsekim gyakorlatilag az első tíz percben ronggyá ázott. Újabb tíz perc után a felsőm, rá néhány perc múlva a topom is. Az egész felsőtestem vizes volt, mintha meztelenül futottam volna.

Tanulság: Futóruházat vásárlásánál mindig érmes ellenőrizni, hogy víz- és szélálló terméket választottál.

Aki fut, az is igyék

Terepfutásnál annyi mindenre kell odafigyelni. Szalad velünk a táj, nézni kell az útjelzéseket, figyelni a lábunk alá, fejünk fölé, folyamatosan szkenneljük a környezetet. Ebben a nagy munkában én igen sokszor megfeledkezem az ivásról. Valahogy mindig minden fontosabb, mint hogy odafigyeljek arra, hogy folyamatosan igyak. Így sajnos előfordult, hogy durván rádagadt az ujjam a gyűrűre, vagy a futás végére kínzó fejfájásom lett.

Tanulság: Még ha kisebb távokra merészkedsz is ki, mindig legyen nálad innivaló. Hosszabb távokra érdemes futóhátizsákot vinni, abban akár két liter víz is elfér. 

 

Tématámogatás. Készült Magyarország kormánya támogatásával.