Motiváljuk egymást a futásban
Írj nekünk

Futás, szerelem, IGEN!

Motiváljuk egymást

Szabó Annamária gyűjteményéből | Annamari és párja, Peti: együtt az életben, együtt a futásban

Olvasónk, Szabó Annamária legszebb futós pillanata.

A legszebb futós pillanatom 2018 őszén egy szokásosnak mondható délutáni futás közben ért. Ez az alkalom nagyon különlegessé vált, és sosem felejtem el, mert közben egy fontos kérdésre IGEN-nel válaszoltam. De hogyan kezdődött a mi kis történetünk?

 

Életem jelentős részét a sport tölti ki, a Testnevelési Egyetem végzős tanár szakos hallgatója vagyok. Sok sportágat kipróbáltam, és a versenysportba is belekóstolhattam. De egy balatoni futás 4 évvel ezelőtt két szerelmet is adott: a férjemet és a futás szeretetét.

 

Küldd el a te futós történetedet, és nyerj FN ajándékokat!

Két témában várjuk az írásokat (rövid fogalmazásokat kb. 2-4000 karakter terjedelemben):

1. Ezért kezdtem el futni!

2. Legszebb futós pillanatom

További részletek itt!

A beszámolókat a futasrolnoknek@futasrolnoknek.hu e-mail címre várjuk!

Fontos! A beszámolókhoz küldjetek fotókat is csatolva. Köszönjük!

 

Megéreztem a futásban a flow-t!

A futás egyáltalán nem volt a mindennapjaim része. Nem szerettem hosszúakat futni, kifejezetten furán néztem azokra, akik 15-20 km-t egyben lefutottak. Azonban a párom, Peti megismerése és a közös balatoni futásunk után ez jelentősen megváltozott.

Egyre hosszabbakat és gyakrabban futottam, futottunk. Örömömet leltem egy-egy hosszabb táv megtételében, és szépen lassan jött az 5-10-15-18 km, valamint a félmaraton is. Peti lábában már jó pár félmaraton volt, és egy őszi napon, amikor a célban csak nézőként vártam, eljátszottam a gondolattal, hogy milyen is lehet 21 kilométert futni….

Az első félmaratonomat a Balaton partján futottam… Talán nem is véletlenül?! Nagyon élveztem, főleg azért, mert Peti végig mellettem futott, biztatott, és a célvonalon is együtt léptünk át magasba emelt kézzel. Csodás érzés volt, és megérezhettem azt a bizonyos flow-t!

 

 

Triatloncélok

Leggyakrabban 5-15 km közötti távokat futok, de ma már nem jelent gondot akár egy hosszú edzésként félmaratont futni, amit korábban sosem gondoltam volna.

Napi rendszerességgel edzünk együtt, és keressük az újabbnál újabb kihívásokat a futás és a triatlon terén. Petinek a fél Ironman és a 25+ kilométeres futások sem jelentenek kihívást, számomra az olimpiai távú triatlon és legfeljebb a félmaraton a nyerő táv. De nem titkolt célom teljesíteni egy középtávú (1.9 km úszás, 90 km kerékpár, 21.1 km futás) triatlonversenyt pár éven belül.

 

 

Átadni a sport szeretetét

Mindketten a tanári pályát választottuk, testnevelőként igyekszünk a mozgás és a sport szeretetét átadni a gyerekeknek. Munkánk során is támogatjuk egymást, és sok kreatív megoldással igyekszünk a mindennapos testnevelést megszerettetni a kisebb és nagyobb diákokkal. Központi részét tölti ki életünknek a sport és a gyermekek nevelése, oktatása. Iskolai gyakorlatom mellett babaúszás és úszásoktatóként tevékenykedem a Stilianos Babauszoda Franchise hálózatában: a készség és képességfejlesztés mellet egészen pici korban a víz szeretetét is átadhatom a gyermekeknek.

A víz számomra a biztonság és a nyugodtság érzetét kelti, mivel gyermekkoromban vízbiztos úszástudásra tettem szert, amit elengedhetetlennek tartok. Azért dolgozom nap mint nap, hogy sokaknak legyen része ugyan ebben az érzésben a későbbiekben.

 

Együtt erősebben

Petivel kölcsönösen motiváljuk egymást, és tudjuk, mikor kell ott lennünk egymás mellett az edzések alatt, de megtanultuk azt is, hogy mikor kell a picit magára hagynunk a másikat. Néha csak kerékpáros kísérőként segítjük egymást, de van, amikor kéz a kézben futunk át a célvonalon, vagy éppen a célvonal mögött várjuk az első ölelést. Nagyon sok sikert éltünk át együtt, és rengeteg kalandban volt már részünk, melyet a sportnak és a mozgás szeretetének köszönhetünk.

Persze, mint mindennek, ennek is akadnak árnyoldalai. Motiválatlanság, túledzés, sérülés, műtét, de ezek nélkül most nem tartanánk ott, ahol. Felálltunk, és még erősebbek lettünk, így együtt!

 

Azon az őszi napon...

Egy teljesen megszokott délutáni futásra indultunk a Normafához. Elfutottunk a rekortán út végéig, majd felmentünk az Erzsébet-kilátóba. Igaz, aznap nem volt kedvem hozzá, de Peti meggyőzött, hogy pihenésképpen gyönyörködjünk picit a tájban, mielőtt folytatjuk a kilométergyűjtést. A kilátó legtetejére felérve azonban óriási meglepetés ért, ugyanis egy írott vers formájában párom feltette a nagy kérdést, és térdre ereszkedett. Persze a válaszom „IGEN, IGEN, IGEN” volt! Így lettem menyasszony az aznapi közös futásunk végére. Futóruhában, kusza hajjal és picit izzadtan – de elképzelni sem tudtam volna szebb pillanatot.

Mert olyan volt, mint amilyenek mi vagyunk!

 
Szabó Annamária gyűjteményéből | „Elképzelni sem tudtam volna szebb pillanatot”

 

Még több motiváló történet:

Ahogy múlik felettem az idő, egyre aktívabb vagyok – köszönet a kutyámnak!

A futás megtanít arra, hogy sokkal többet bírunk, mint gondolnánk

A futás iránt érzett utálatot szeretetté alakítottam

Futás közben igazi hősnek érzem magam, szuperhős szerkóban