Motiváljuk egymást a futásban
Írj nekünk

Fogyás, futás, Spartan – A sport célokat, új utakat, új álmokat ad...

Motiváljuk egymást

Olvasónk, Sántha-Kis Nóra futótörténete.

Antisportolói múltam szinte klisé... Igen-igen, én is úgy kezdtem, ahogy sokan mások! Azaz sehogy.

Sokáig nem sportoltam semmit, nem is hiányzott. Gimiben például majdnem az összes tesiórát ellógtuk barátnőmmel, úszás helyett vállaltuk inkább, hogy a ligetben „futunk”, ami azt jelentette, hogy kiültünk egy padra cigizni. (Snitt: ugyanabban a ligetben, ahol röpke 15 évvel később rekortán futópálya épült, amin gyermeki boldogsággal futottam, rácsodálkozva, mekkorát fordult velem a világ ezidő alatt.) Egyszer mondjuk jelentkeztünk egy városi futásra, de csak mert járt érte a tesi ötös, még úgy is, hogy mi az első sarkon lefordulva kihagytuk az egészet... Szóval utáltam sportolni, és még az sem motivált az életmódváltásra, hogy az egyetem első évében cukorbeteg lettem.

 

Küldd el a te futós történetedet, és nyerj FN ajándékokat!

Két témában várjuk az írásokat (kb. 2-4000 karakter terjedelemben):

1. Ezért kezdtem el futni!

2. Legszebb futós pillanatom

További részletek itt!

A beszámolókat a futasrolnoknek@futasrolnoknek.hu e-mail címre várjuk!

Fontos! A beszámolókhoz küldjetek fotókat is csatolva. Köszönjük!

 

8 évvel később: az első edzések

A sport felé az első lépcsőfok az volt, amikor megismerkedtem párommal (aki azóta a férjem), és az ő hatására kezdtem el otthon edzegetni az Insanity nevű edzésvideókra, amivel ő korábban lefogyott. Nekem nem a fogyás volt a célom, csak kíváncsiságból kipróbáltam, milyen is ez az edzés, közben pedig a cigiről is leszoktam!

Amikor Budapestre költöztünk, akkor mélyült el az Insanity-vel való kapcsolatom, mégpedig két tényező hatására:

1. Ráálltam a mérlegre, ami 7 kilóval többet mutatott, mint a versenysúlyom, amiről szentül hittem, hogy én örökké annyi vagyok (ebből is látszik, hogy nem méredzkedtem túl sűrűn...).

2. Tesóm megkérdezte, hogy nem híztam-e, mert mintha látszana az arcomon.

Ez a két dolog tette be a kaput annyira, hogy elhatároztam, komolyan fogom venni az edzést! Elkezdtem magam szigorúan tartani az Insanity edzéstervhez, és a kalóriabevitelt is számoltam a szénhidrát mellett (amire alapból szükség volt a cukorbetegség miatt). Ezzel a módszerrel sikerült is leadnom 1 év alatt azt a 6-7 kilót, annyit, amennyit szerettem volna.

 

És képbe került a futás

A futás az a dolog, amiről egész életemben meg voltam győződve, hogy utálom. Határozottan élt az a kép a fejemben, hogy ez a világ legunalmasabb dolga! Egy őrült véletlennek köszönhetem a szerelembe esést a futással, dehát az élet már csak ilyen.

Férjemmel bevezettünk egy reggeli rutint az életünkbe, aminek része többek között az önfejlesztés, a célok meghatározása, tervezés, vizualizáció és nem utolsó sorban a mozgás. Ez általában nekem kisebb nyújtógyakorlat volt, hogy azért ne erőltessem meg magam túlzottan korán reggel, de egyszer, amikor a tesómmal beszéltem telefonon, megemlítette, hogy másnap megy futni. Ő már akkor régóta futott, túl volt több félmaratonon is. Én pedig – a mai napig érthetetlen okból – hirtelen felindulásból megkérdeztem, hogy csatlakozhatnék-e hozzá.

Hát így alakult, hogy másnap reggel magamra kaptam a sportcipőm, a melegítőgatyám, fogtam egy liter vizet (mert persze az kell a futáshoz, ennyit még én is tudtam!), és ezt cipelve elindultam kocogva a tesómmal találkozni.

Számomra is meglepő módon kiderült, hogy egyáltalán nem unalmas futni, sőt!

Végig dumáltunk, és végül 9 km-t futottam! Persze akkor még fogalmam sem volt arról, hogy ez elsőre egy komoly táv! Azt azonban még így, tudatlanul is éreztem, hogy ez valami nagy dolog kezdete...

 

Jöhetett a félmaraton!

Ahogy én elkezdtem futogatni, a férjem úgy kezdett a Spartan versenyekkel szemezgetni, és ezen felbuzdulva benevezett mindkettőnket „bemelegítésként” egy Crazy 5k versenyre, ami 5 kilométer futás, felfújt, ugrálóvár szerű akadályokkal. Na, hát ez a másik olyan dolog, ami tőlem nagyon messze áll: nem elég, hogy futni kell, még én ott bohóckodjak is mindenféle akadályon?! Mondanom sem kell, elmentünk, megcsináltuk, és szuper volt! Cserébe én beneveztem magunkat egy 7 km-es futóversenyre, amin már éreztem, hogy nekem ez kevés volt, ment volna több is! Így elkezdtem felkészülni egy edzésterv alapján a Budapest félmaratonra. Tisztességgel lenyomtam a felkészülést, izgulva, építve magam fejben és erőnlétileg egyaránt, és szeptemberben, bő 4 hónap futómúlttal lefutottam a félmaratont. Innen nem volt megállás, kitartóan gyűjtöttem az érmeket, és amekkora szerelem lett nekem a futás, akkora lett férjemnek a Spartan, így persze én is elkezdtem kikacsintgatni arrafelé is, ami cukorbetegként extra kihívás a vércukormérésekkel, szükséges szénhidrátbevitellel a vizes-sáros akadályokon át...

 

 

Szívem csücskei futások

Sok olyan élmény, eredmény van, amire büszke vagyok, még több, ami valamiért a szívem csücske lett: az éjszakai versenyek az utánozhatatlan feelingjükkel; a Halloween Run, ahol 7 km-en 2. helyezett lettem; amikor lefutottam a 30 km-t 3 órán beül; vagy amikor egy kis családias versenyen váltóban a férjemmel 3. helyezettek lettünk. De mostanában a terepfutásaink töltenek el büszkeséggel, meg persze a Spartanok is, főleg azért, mert ott kiemelkedően igaz: magadat is le kell győznöd, nem csak az akadályokat!

Szenvedélyemmé vált a futás és ez az életmód... Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, arra vagyok a legbüszkébb, hogy kivé váltam ezalatt a két év alatt, amióta futok. A futás elképesztő erőt, kitartást, jellemfejlődést ad, sok-sok mindent el lehet érni általa, és nem csak ott a pályán, ahogy az egyik lábad a másik után rakod. Futva jobb ember leszel.

 

És hogy mit ad nekem a futás?

Célokat! Mindig lehet menni tovább, újabb és újabb utakra, újabb álmokat elérni, újabb akadályokat ledönteni, mindig más, soha nem unalmas.

Mindezeknek a felismerése motivált arra, hogy megcsináljam a Kocogó Teknős Facebook- és Insta-oldalt, ahol megosztom az edzéssel, futással kapcsolatos személyes tapasztalataimat, hátha segítek azoknak, akik életmódváltásban gondolkodnak, vagy a cukorbeteg sorstársaim, akik szeretnének elkezdeni futni, edzeni.

 

Még több motiváló történet:

A futás iránt érzett utálatot szeretetté alakítottam

Ahogy múlik felettem az idő, egyre aktívabb vagyok – köszönet a kutyámnak!