Motiváljuk egymást a futásban
Írj nekünk

Ahogy múlik felettem az idő, egyre aktívabb vagyok – köszönet a kutyámnak!

Motiváljuk egymást

Papp Andrea gyűjteményéből | A kutyám öröme engem is motivál

Olvasónk, Papp Andrea futósztorija.

A kutyám, ő az oka. Mint annyi más jó dolognak is az életemben. Ahogy múlik fölöttem az idő, egyre aktívabb vagyok!

Küldd el a te futós történetedet, és nyerj FN ajándékokat!

Két témában várjuk az írásokat (rövid fogalmazásokat kb. 2-4000 karakter terjedelemben):

1. Ezért kezdtem el futni!

2. Legszebb futós pillanatom

További részletek itt!

A beszámolókat a futasrolnoknek@futasrolnoknek.hu e-mail címre várjuk!

Fontos! A beszámolókhoz küldjetek fotókat is csatolva. Köszönjük!

 

Készülnöm kellett a feladatra

A futás úgy kezdődött, hogy a kirándulásainkhoz, túráinkhoz megkívántam egy olyan hám-póráz-deréköv kombót, melyet a kutyás futáshoz szoktak használni. Szabadok lehetnek a kezeim, vagy mehetek túrabottal. Viszont ezeket próba után érdemes megvenni, hogy lássuk, kényelmes-e. Mindezt versenyeken a legjobb beszerezni, mert oda több gyártó, kereskedő települ ki széles választékkal.

Kinéztem hát magamnak egy szimpatikus rendezvényt, rászerveztünk egy jó kis családi hétvégét. És ha már odautazunk, akkor csapjunk bele: fussunk is egy kicsit legalább! Tehát neveztünk egy rövidke távra. És ha már így álltak a dolgok, akkor futva szerettem volna megtenni azt a 3 km-t, legalább nagyrészt. Ehhez viszont el kellett kezdenem készülni a feladatra: kis kutatómunka után rátaláltam a Futásról Nőknek oldalra, és belevágtam az edzésekbe a kezdők 5 km-es edzésterve szerint.

 

Derű, elégedett boldogság kísérte a futásokat

Hittem is, meg nem is, hogy végig tudom csinálni. Előtte soha nem sportoltam, fiatalon inkább lustácska voltam. Mi jött rám valamivel túl az ötvenen? Különösebb tétje nem volt a dolognak, szerencsés alkat vagyok, és teljesen egészséges is. A séták, kirándulások, túrák némi alapozást jelentettek, elkezdtem tehát. Az első 1-2 hét elég nehéz volt, vicces izomlázak tették színesebbé az életemet. De nem volt lehetetlen teljesíteni az edzéseket, melyeket már kezdettől fogva egy különös, számomra újszerű jó érzés, derű, elégedett boldogság kísért. Ez emlékként velem maradt, és motivált, amikor időnként nehezemre esett elindulni. Ahogy teltek a hetek és haladtam előre a tréningekkel, egyre valószínűbbnek éreztem, hogy eljön az idő, és képes leszek egyszerre 5 km-t futni. A program vége felé mind kíváncsibbá és izgatottabbá váltam.

 

Irány a terep!

Nagyszerű volt a hangulat már a gyülekezésnél, a közös bemelegítésnél is. Február közepén az időjárás is kegyes volt hozzánk, biztatóan sütött a nap, a tavasz közeledtét ígérte. Mindez együtt felvillanyozta a négylábúak és a gazdik hangulatát egyaránt. Ezt a kutyás futóversenyt gyönyörű természeti környezetben rendezték.

És megcsináltam! Hatalmas érzés volt, büszke vagyok magamra. Persze, nem az eredményünk volt a fontos, hanem maga az, hogy ott voltunk, az élmény! Csodálatos volt látni, ahogy az én kutyám is rázizzen a feladatra, elkapja a hangulat, szalad előttem lelkesen a többiek közt. A cél után pedig szabadjára engedi a boldogságát, bújik, játszik, hancúrozik. Ez az öröm rám is átragadt, feltöltött, azóta is motivál. Van egy újfajta közös tevékenységünk, mely mindkettőnk számára örömforrás. Igen, nekem is az!

Nem mellesleg az edzések következményeként lecsusszant rólam pár kiló fölösleg, ennek külön örülök. Már képes vagyok annyit futni, hogy egy újfajta kutyás programot iktassak be az életembe. Eddig csak pályán tréningeztem, most már elkezdem fokozatosan felépíteni közös futásainkat a négylábú társammal terepen. Elég motiváló élménynek tűnik!

 

A futás családi program lett

Nem várt kedvező mellékhatások is vannak. Amíg szerencsétlenebb helyeken a koronavírus fertőzött, az én környezetemben a futás vált ragályossá. Edzéseimhez hamar csatlakozott a férjem (könnyű neki, régóta kerékpározik), majd az egyik, picit később a másik huszonéves fiam is futócipőt vásárolt. Aztán az ő párjaik is. Sőt, már Lara kutyám barátnőjével és gazdijával is volt egy ígéretes próbálkozásunk a természetben! Olyan jól sikerült, hogy együtt folytatjuk!

 

 

Még több motiváló történet:

Futás közben igazi hősnek érzem magam, szuperhős szerkóban

A futás megtanít arra, hogy sokkal többet bírunk, mint gondolnánk

A futás iránt érzett utálatot szeretetté alakítottam