Motiváljuk egymást a futásban
Írj nekünk

A legmélyebb gödörből rángatott ki a futás

Motiváljuk egymást

Püspöki Krisztina gyűjteményéből | A futás a felhőtlen boldogság forrása lett

Olvasónk, Püspöki Krisztina futótörténete.

Körülbelül egy éve ilyentájt kezdtem el futni, miután az azt megelőző másfél évben túlestem közel hatvan rosszulléten, számos kórházi tartózkodáson, mindenféle vizsgálaton, semmihez sem vezető gyógyszerkísérleteken és több műtéten. Ezek következtében pedig a pánikrohamok megjelenésénél tartott épp az életem a tizennyolcadik szülinapom előtt.

 

Sport mint mentális segítség

Ebben az időben volt egy olyan rosszullétem, ami után lelkileg igen mélyre kerültem, és akkor, mielőtt bármi mást csináltam volna magammal, fogtam magam, és elmentem futni. Néhány száz méterig el is jutottam… És hogy miért indultam el egyáltalán? Egy beszélgetés során elhangzott egy olyan mondat, hogy próbáljam ki a futást, mert mentálisan segíthetne. Akkor, azon az első pár száz méteremen még csak nem is sejtettem, hogy milyen sokat fog még…

Idővel éreztem, hogy bizony rengeteg pozitív folyamatot indít el bennem a futás. Képes volt bármilyen sötét, mély gödörből kirángatni csupán csak az, hogy elindultam futni, és kiszakadtam az addigi életemből, amit arra az időre kicsit félretettem. Segített felismerni, hogy bár lehetnek nehezebb részek is, ez még nem jelenti azt, hogy mellette nincs már hely a szuper dolgoknak is az életben.

 

 

A futás a felhőtlen boldogság forrása lett

A futás rendszerességet is adott a mindennapoknak, és célokat hozott magával, majd megmutatta azt is, hogy az elérésükért tennem is kell. És amíg tettem értük, máris nem maradt idő a sarokban sírásra.

Sokkal felszabadultabban tértem vissza a futásokból, miután kirohantam magamból és otthagytam valahol útközben minden felgyülemlett negatív élményt. A napoknak azt a kis részét, amíg tartott, igazi felhőtlenséggel töltötte meg a futás. Ezt felismerve megpróbáltam utána is egyre kevesebbet beengedni magamba a nehéz érzésekből, hogy ne csak a futós rész legyen boldog a napomból.

Rengeteg mindent adott nekem a futás, egy egészen más világot tárt ki előttem, de a leghálásabb mégis a kiskutyámért vagyok, akivel azóta sok száz közös kilométerünk, versenyeink és csodaélményeink lettek a futás által!

 

 

Elkezdtem felfedezni, mire vagyok képes

Eleinte egy olyasféle terápia jelleggel futottam, ehhez menekültem a rossz napok elől. Aztán az egészségi állapotom is jobbra fordult, ami alapból is hozott magával egy jobb mentális létet, de akkorra már élvezetként tekintettem a futásra, nem pedig segítségként. Már nemcsak a menekülési lehetőséget láttam benne, hanem sokkal többet: elkezdtem felfedezni azt is, hogy mire vagyok képes benne. Most már főként terepen futok, eljutottam a félmaratoni távig, majd a még hosszabbakig is, versenyekre járok.

 

 

Az akadályfutás olyan, akár az élet

A különböző típusok közül az akadályfutó-versenyek a legnagyobb élmények számomra, azoknak egy olyan atmoszférájuk van, amit igazán az ért meg, aki a részesévé válik. Az akadályversenyek teljesítése azt bizonyítja minden versenyző számára, hogy sokkal többre is képesek vagyunk, mint azt gondolnánk, és ezt a tapasztalatot a hétköznapokban is lehet aztán kamatoztatni.

Mert ha a versenyen sikerül, akkor az életben is képesek vagyunk megküzdeni az akadályokkal, és némi kitartással bármin túljutni!

 

Még több motiváló történet:

A futás megtanít arra, hogy sokkal többet bírunk, mint gondolnánk

A futásban a siker nem jön könnyen, de akkor sem adom fel!

Futás, szerelem, IGEN!