Motiváljuk egymást a futásban
Írj nekünk

A futással egy új világ nyílt meg előttem

Motiváljuk egymást

Dvorszky Anikó gyűjteményéből | Anikó 45 éves kora után kezdett el futni, mint mondja, nagyon motiválták őt a futók által posztolt meseszép képek

Olvasónk, Dvorszky Anikó legszebb futópillanatai.

46 évesen kezdtem a futást beemelni az életembe. Sajnálom, hogy nem jött hamarabb! Máshol lennék már a távokkal, a tempóval. Végigéltem a kezdő futók történetének minden jellemző fázisát, felszabadító időszak volt. Most, az 50. életévem küszöbén sok mindennel szembe kell néznem. A futás is ilyen fontos terület. De nem is erről szeretnék írni!

 

Ott hegyek, völgyek, itt betonrengeteg

Ennek a népszerű sportnak a megismerésével egy új világ nyílt meg előttem. Interneten, blogokban, csoportok bejegyzéseiben böngésztem, olvasgattam, képeket nézegettem, és bevallom: irigykedtem. Mire? A helyszínekre. Csodás fotók mindenütt. Hegyek, völgyek, erdők, napsütötte rétek, tengerparti homokfövenyek a helyszínei a futásoknak. Én pedig Budapesten, Újpest betonrengetegében róttam az aszfaltot.

Kisebbségi érzés gyötört, szinte mazochisztikus fájdalommal kínlódtam a legnagyobb képmegosztó oldal futással kapcsolatos bejegyzései kényszeres bámulása közben. De persze szaladgáltam tovább a tízemeletes panelházak között.

 

Küldd el a te futós történetedet, nyerj FN ajándékokat!

Két témában várjuk az írásokat (2-4000 karakter terjedelemben):

1. Ezért kezdtem el futni!

2. Legszebb futós pillanatom

További részletek itt!

A beszámolókat a futasrolnoknek@futasrolnoknek.hu e-mail címre várjuk!

Fontos! A beszámolókhoz küldjetek fotókat is csatolva. Köszönjük!

 

Városnézés futócipőben, a napfelkeltében

Eljött az a pillanat, amikor egy nemzetközi konferenciára való készülődés közben egy hirtelen ötlettől vezérelve bepakoltam a bőröndbe a technikai ruházatomat is. Még nem tudtam pontosan, hogyan fogom megvalósítani, de éreztem, mekkora kihívás lesz egy ismeretlen nagyvárosban elindulni, hajnalban. Míg a kollégák a szomszéd szobákban egyik oldalukról a másikra fordultak, én a napfelkeltével egy időben kiléptem a hotel kapuján, és futni kezdtem.

 

 

Mindig vonzott a Baltikum, és rendkívül hálás voltam az életnek, hogy eljuthattam Litvániába, Vilniusba. És még fantasztikusabb élmény volt ebben az emberi léptékű városban, a hajnali kihalt utcákon szaladni, nézelődni közben, egy-egy fotót készíteni a telefonommal.

Felszabadultan, könnyedén haladtam az elegáns belváros szépen felújított házai között.

Az ereimben a boldogsághormon hatalmas löketekkel lüktetett. Néha rápillantottam a kis térképre, amit a hotelból hoztam magammal, megtekintettem a legfontosabb műemlékeket, és körülbelül egy óra múlva már a szobámban zuhanyoztam.

 

#urbanrun

A konferencián ülve, még délelőtt kiposztoltam az egyik fotót. És akkor valaki, a világ másik részéről a képem alá írva gratulált. Tőle tudtam meg, hogy létezik egy futó-műfaj is, az urban run (városi futás), és hogy sokan indulnak sportcipőt húzva, szaladva várost nézni.

Azóta, bárhova is utazom, az egyik legizgalmasabb programom a hajnali városnézés futva. Egyedül a napfelkeltében, a csendben beszívom a hely illatát, és „lábamba teszem” az utcák rendszerét… Olyan élményt élhetek át, amit csak a futás ad meg nekem. Ezért mindörökre hálás leszek!

 

Még több motiváló futósztori:

A futásban a siker nem jön könnyen, de nem adom fel!

Futás közben igazi hősnek érzem magam, szuperhős szerkóban

A futás megtanít arra, hogy sokkal többet bírunk, mint gondolnánk