Motiváljuk egymást a futásban
Írj nekünk

A futásban a siker nem jön könnyen, de akkor sem adom fel!

Motiváljuk egymást

Perényi Zsófia gyűjteményéből | Ha futni kezdesz, sikerre vagy ítélve

Olvasónk, Perényi Zsófia futósztorija.

Utáltam a tesi órákat. Egy kínszenvedésnek éltem meg, de tényleg. Tíz vagy húsz évvel ezelőtt egyáltalán nem gondoltam volna, hogy a sport és a futás fontos része lesz az életemnek. Aztán mégiscsak az lett, de nem ment olyan könnyen.

 

Az első tesitanáromnak nem sok pedagógiai érzéke volt, nem ismerte fel, hogy neki megszerettetni kellene velünk a mozgást. A Cooper-teszt teljesítése közben mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy egyszer élvezni fogom a futást, hogy képes leszek több mint 12 percig futni, és – hogy a tesómat idézzem – még fizetni is fogok azért, hogy részt vehessek egy futóversenyen. De hogy stílszerű legyek: ne fussunk ennyire előre.

 

Küldd el a te futós történetedet, és nyerj FN ajándékokat!

Két témában várjuk az írásokat (rövid fogalmazásokat kb. 2-4000 karakter terjedelemben):

1. Ezért kezdtem el futni!

2. Legszebb futós pillanatom

További részletek itt!

A beszámolókat a futasrolnoknek@futasrolnoknek.hu e-mail címre várjuk!

Fontos! A beszámolókhoz küldjetek fotókat is csatolva. Köszönjük!

 

Az első futós élmény

Nagy dolognak éreztem, amikor hatodikban azt mondták, hogy ha az egyik osztálytársnőm nem gyógyul meg a pár nappal későbbi mezei futóversenyig, akkor mehetek én. Otthon elújságoltam a nagy hírt, a szüleim a tízóraim mellé még egy ostyaszeletet is csomagoltak, hogy jobban menjen a futás. Pont aznapra gyógyult meg a lány, én pedig szomorú voltam, hogy nem vehettem részt a versenyen. Iskolai keretek között később eljutottam a női futóversenyre, ahol a 3,6 km-es távot a barátnőim megállás nélkül tudták teljesíteni, én viszont egy pici pihenőre megálltam, ennek köszönhetően a Bravo Sport fotósa lencsevégre kapott. Fogalmam sincs róla, hogy miért, de eltettem a rajtszámot, ami a gyűjteményem egyik legértékesebb darabja lett.

 

 

„Ügyes vagy, jól csinálod!”

Ennek ellenére akkor még nem szerettem meg a sportolást és a futást sem, érettségi után nagyon örültem, hogy végre nem kell tesiznem, a fősulis tesiórákat hastáncolással váltottam ki.

Évek teltek el úgy, hogy legfeljebb akkor futottam, mikor reggel én késésben voltam, a busz viszont nem.

Munka mellett levelezőn tanultam, így tulajdonképpen egész nap ültem, a mozgáshiány pedig megtette hatását: szépen lassan felkúszott jó pár kiló... A fordulópontot 2013 januárja hozta el, amikor anyukámmal közösen fogyókúrába fogtunk, és elkezdtünk vízi tornára járni. Itt jött az első „sportsikerem”, az oktató egy alkalommal odaszólt nekem, hogy „ügyes vagy, jól csinálod!”, amin annyira meglepődtem, hogy hirtelen megálltam, elcsodálkoztam, és megkérdeztem, hogy ezt tényleg nekem mondta?! 28 éves voltam, és ez volt az első dicséret, amit sportfoglalkozást tartó embertől kaptam. Hihetetlenül jó esett. Az uszodában maradva eleinte csak pár hosszt úsztam, majd egyre többet és többet. Néhány hét múlva már egy órán keresztül tudtam úszni folyamatosan, ezen felbuzdulva elhatároztam, hogy egy évvel később elindulok a Balaton-átúszáson. Szépen-lassan az életem részévé vált a sport, kezdtem magam jól érezni, nagyon sok dicséretet és bókot kaptam a környezetemtől, hogy milyen jól nézek ki. Valami pedig kezdett megváltozni bennem…

 

 

Sírva futottam be a célba

A következő évben elkezdtem konditerembe is járni, és a futóversenyek szele is megérintett. Lelkes kolléganőm két csapatot szervezett a K&H maratonra, váltóban fejenként 7 km-es távra. Először nem akartam indulni, aztán egy reggel, a buszon ülve hirtelen belém nyilallt, hogy fel kell iratkoznom. Pótember lettem, de ezúttal szerencsém volt, mert valaki visszalépett. Amikor tesómnak elújságoltam, hogy megyek, az első reakciója az volt, hogy szerinte nem fogom tudni teljesíteni, mert nem nagyon szoktam futni. Másnap letoltam futópadon a 7 km-t, majd lihegve hívtam fel, hogy megcsináltam. A verseny jó hangulatban telt, tapssal és éljenzéssel köszöntöttünk mindenkit a célban, függetlenül az időeredménytől. Felemelő érzés volt, és számomra extrán emlékezetes is: rögtön az elején rossz irányba küldtek, így akaratomon kívül lerövidítettem a távot, amire csak később jöttem rá. Sírva futottam be a célba és kértem elnézést, ha esetleg miattam kizárnák a csapatot, de mindenki lazán kezelte a kérdést, és mivel a chip csak a rajt/cél zónában működött, a szervezők nem vették észre, hogy alternatív útvonalon teljesítettem a versenyt. Egy évvel később 40 fok volt árnyékban, de a perzselő hőség ellenére ismét teljesítettük a távot.

 

 

Nincs megállás

2015-ben lettem 30 éves, ekkor indultam először a Balaton-átúszáson (korábban egészségügyi okok miatt nem tudtam), ahol az átlagnál jobb eredményt értem el. Onnantól kezdve tényleg nem volt megállás, sportesemény sporteseményt követett. Eleinte csak 5-6-7 km-es futótávokon indultam, aztán vettem egy nagy levegőt, és 2017-ben beneveztem életem első 10 km-ére a Női Futógálán. Csodáltam azokat, akik aznap mindhárom távon elindultak, eljátszottam a gondolattal, hogy talán megpróbálhatnám. Egy évvel később, életem egy nehéz időszakában úgy éreztem, hogy kell találnom egy olyan célt, amit fizikailag nehéznek tartok teljesíteni, mert ez segíthet helyrebillenteni a lelkemet, ezért beneveztem mindhárom távra, vagyis kis különbséggel kellett előbb 2,5 km-t, majd 5 km-t, végül 10 m-t futni.

Bár a végén nem tudtam volna megmondani a nevemet, de megcsináltam, boldog és elégedett voltam!

Ezt szeretem a legjobban a futásban és a sportban: a siker nem jön könnyen, de én akkor sem adom fel! Illetve azt is, hogy attól még, hogy mások leírtak, az nem jelenti azt, hogy igazuk is van! Nagyon büszke voltam rá és örültem neki, hogy a következő futógálán az egyik legjobb barátnőm az 5 km-es távon velem tartott.

 

 

Először 3000 m úszás, aztán 14 km futás

2018 májusában szülővárosomban megrendezték az első Zsámbékfutás, itt kaptam életem eddigi legszebb érmét, amin városunk nevezetessége, a Romtemplom is rajta van. Augusztusban úgy indultam el egy 14-km-es éjszakai futóversenyen Budapesten, hogy aznap teljesítettem a Velencei-tóúszás 3000 m-es távját is. Ez a verseny arról (is) maradt emlékezetes, hogy a terepviszonyoknak és útvonalnak nem igazán néztem utána, figyelmen kívül hagytam, hogy a budai várba kell felfutni, egy jó kis meredek emelkedőn, ráadásul kétszer… De ezt is kipipáltam 2019-ben is folytattam az éremkollekcióm gyarapítását, ráadásul kicsiny szurkolótáborom, ami eddig a szűk családomból állt, egy nagyon rendes és megértő fiatalemberrel egészült ki.

 

Idei terv: a félmaraton

És hogy mik a további terveim? Tesitanár végzettségű kedves szomszédom már többször mondta, hogy szerinte egy félmaratont simán lefutnék, úgyhogy az idei év nagy célja a Wizzair félmaraton, amire már be is neveztem. És ahogy a futáshoz összeállított zenei listám egyik kedvenc számában elhangzik: „I keep movin’ on anyway…” – tényleg!

 

Még több motiváló történet:

Futás, szerelem, IGEN!

A futás megtanít arra, hogy sokkal többet bírunk, mint gondolnánk

Futás közben igazi hősnek érzem magam, szuperhős szerkóban

A futás iránt érzett utálatot szeretetté alakítottam

Ahogy múlik felettem az idő, egyre aktívabb vagyok – Köszönet a kutyámnak!