Motiváljuk egymást a futásban
Írj nekünk

A futás megmutatta, hogy mekkora erő lakozik bennem

Motiváljuk egymást

Mikula Andrea gyűjteményéből | A futás megmutatta, hogy mekkora erő lakozik bennem

Olvasónk, Mikula Andrea futósztorija.

Szeretem az utat, ami ide vezetett, hogy megfogalmazom a gondolataimat a futással kapcsolatban.

Bő egy évvel ezelőtt munkába tartottunk a reggeli spinning edzésről, amikor egy számomra inspiráló és sportoló család női tagjával beszélgettünk a közelgő triatlonos eseményről. Megemlítettem neki, hogy nagyon szeretném magam kipróbálni egy versenyen, versenyhelyzetben. Elmondta, hogy 1 hónap múlva lesz egy futóverseny a városban, csak 7 kilométer. Én hárítottam, hogy a túlsúlyom meg a szívpanaszaim miatt biztosan nem menne... Aztán végül megegyeztünk: beleállok a kihívásba, részt veszek a futóversenyen.

 

Futottam és fejlődtem

Pár nappal később kimentem a futópályára és elkezdtem futni. Levegővételi és szívverési problémáimat gyaloglással enyhítettem. Egyik alkalommal a pályán elém keveredett egy kis termetű nő, aki mögé beállva kocogtam. A következő futás alkalmával „elővettem” ezt a futótempót, és helyére kattant bennem valami. Megtaláltam a futótempómat, azt a sebességet, amiben futni tudtam, miközben a légzésem és a pulzusom is a helyén volt. Ezzel a tempóval futottam és fejlődtem tovább.

 

 

Édesanyámért futottam az első versenyemen

Figyeltem magam. Mondhatni, buddhista futásaim voltak. Megfigyeltem a testemben végbemenő folyamatokat futás közben, a lábam leérkezését a talajra, a testtartásomat, a levegővételeimet. Egy hónappal az első futásom után részt vettem életem első futóversenyén, 7 kilométeres távon. Elképesztő adrenalinfröccsben, sírva futottam át a célvonalon. Édesanyám fél évvel azelőtt hunyt el, az aznapi futásomat is neki ajánlottam – tudtam, hogy szuperbüszke lenne rám. Én is az voltam, egy hónapos futómúlttal teljesítettem egy versenyt.

 

 

A futás az én 1 órás kattogásmentes időszakom

Két hónappal később egy sérülés miatt le kellett állnom a futással, a téli időszakban a regenerálódásé volt a főszerep. Tavasszal pedig újra elkezdtem futni. Sok probléma és gond nyomta a lelkem ebben az időszakban, a futás volt az én terápiám: az énidőm, az 1 óra kattogásmentes időszakom. Csak én voltam és a futás! Az az áramlás, ami a futással érkezik meg a testbe, a tudatba, amire ha rábízod magad, visz előre, kilométerről kilométerre. Kitisztítja az agyadat, a lelkedet. A futás megmutatta nekem, hogy mekkora erő lakozik bennem. Hiszen le tudtam győzni önmagam, a mérgező gondolataimat, akár a fizikai rosszulléteket is. A futásban szerzett tapasztalataimat az élet más területein is használom, nap mint nap. Tudatosan figyelek magamra, a gondolataimra. A futások alatt megtanultam, hogy ha teret engedek a negatív gondolatoknak, akkor lelassulok, erőtlen leszek. Megtanultam kézben tartani a gondolataimat a sikeres lét érdekében. A futás megmutatta, hogy nem szabad feladni egy rosszabbul sikerült futás után sem!

 

 

Futok, mert eltökélt futó vagyok

A futás megmutatta nekem, hogy nincs lehetetlen, folyamatosan tűzök ki magam elé megvalósítható célokat. Látom, hogy nincs öröm nehézségek nélkül. Elfogadom a szenvedést, amelynek nagyon különleges célja van. Szeretem a lila, véraláfutásos lábkörmeimet és hólyagokat, mert azt mutatják, hogy tudok futni. Nem futok gyorsan, és ez nem baj. Futok, mert eltökélt futó vagyok.

 

Még több motiváló történet:

Nincs más célom, csupán megélni a futás örömét

30 kilóval könnyebben új szintre léptem a futásban

A csodákhoz sosincs késő, a futásban sem