Motiváljuk egymást a futásban
Írj nekünk

30 kilóval könnyebben új szintre léptem a futásban

Motiváljuk egymást

Olvasónk, Bicskei-Molnár Beáta futótörténete.

Az én történetem tavaly július elsején kezdődött amikor 40 kiló súlyfelesleggel begurultam egy edzőterembe azzal a céllal, hogy ez lesz az a nap, amikor elég volt. Féléves volt a kisebbik lányom, a nagyobbik pedig kettő múlt, a várandósság alatt pajzsmirigy autoimmun betegséget állapítottak meg nálam, valamint inzulinrezisztenciát. Egy amúgy vékony lányból lettem egy nagydarab anyuka.

 

Aznap valami megváltozott

Találtam egy edzőt, akivel elkezdtük a közös munkát. Heti ötször jártam edzeni, de mindig azt mondta, mire eljött a péntek: „Bea, hétvégén húzzál el kardiózni!” Jó, jó, de mit? Van egy futókör, kimegyek futni, mellette egy játszótér, közben a férjem ellesz a gyerekekkel. Legelső alkalommal 3 kilométert kocogtam és sétáltam 50 perc alatt, és elmondhatatlanul gyűlöltem. Fájt mindenem, nem kaptam levegőt, nem értettem, hogy mi a jó ebben. Közben mindenki nagy vidáman és könnyedén suhant el mellettem. Aztán a lányom félredobta a kismotorját, és könnyedén lefutott mellettem 400 métert. Hihetetlenül büszke voltam, közben elkeseredett is, hogy Anya meg levegőt sem kap.

Mégis aznap valami megváltozott.

 

 

Megismertem a saját testemet

2020 januárjáig kocogtam, futópadon futottam, az állóképességem egyre jobb lett, és ami a legfontosabb: 30 kilóval könnyebben léptem új szintre. Elhatároztam, hogy júniusban teljesítem a Spartant. Elmentem teljesítménydiagnosztikára, és lett egy edzőm, aki hetente írta az edzéstervet, és aki „leszedett” a futókörről. Onnantól kezdve egy új világ nyílt meg. Mentem, ha esett az eső, futottam, ha orkán erejű szél tombolt. Valójában ekkortól kezdtem el futni. Megismertem a saját testemet, a pulzusomat, a pulzuskontrollt, az iramjátékot, valamint egy fantasztikus embert, akinek a biztatása és a támogatása nélkül lehet, hogy nem futnék. A tapasztalatot, hogy terepfutó vagyok, és nem az aszfalt az én helyem. Az én történetem nem teljesedik ki nagy versenyekben, mert minden, amire beneveztem, elmaradt. Amit virtuálisan lehetett, azt lefutottam. Az első 10 kilométeres futásom után nem tudtam felállni a küszöbről, és csak vedeltem a vizet, de elmondhatatlanul büszke voltam magamra. Két hónap múlva már 5 percet faragtam a szintidőből.

 

 

Ma már nem frusztrál, hogy ki milyen gyorsan fut el mellettem

A lányaimnak ma már a legtermészetesebb dolog a világon, hogy Anya fut, és az is, hogy futnak velem. A hároméves lányom teljesítette velem a tündérfutamot. A legjobb dolog, amit adott nekem a futás, az a minta, amit átadhatok általa a gyerekeimnek. A Spartanos tervem teljesen átalakult, és lett belőle Marton és Göcsej kör, az 5 km táv teljesítéséből pedig 25 és 27 kilométer.

Mára, egy év alatt, gyakorlatilag egy fél embert futottam le magamról.

Esett le körmöm, imádkoztam már mobil wc-ért. Szeretek futni, ma már nem frusztrál, hogy ki milyen gyorsan fut el mellettem. Nem stresszelem magam azon, hogy mindenkinek van egy gondolata a futásról, főleg annak, aki még nem futott. Nem bosszantanak azok a mondatok, mint például: „Babatávokat futsz csak?” Mert minden nap elkísér egy örök ellenfél, amikor futok, ez pedig én magam vagyok, pont elég vele küzdenem.

 

 

Még több motiváló történet:

A futás megtanít arra, hogy sokkal többet bírunk, mint gondolnánk

Fogyás, futás, Spartan – A sport célokat, új utakat, új álmokat ad...

A legmélyebb gödörből rángatott ki a futás