Anyaként a futáshoz való viszonyulás nem csupán az edzések gyakoriságában vagy hosszában változhat meg. A futás fontossága, a futásról való gondolkodás és az azzal kapcsolatos érzelmek mind átrendeződnek, amikor egy kicsi élet születik, akiről anyaként gondoskodnia kell egy futónak. Amikor a versenyzőből édesanya, a futópárból pedig család lesz. Ismert ultramaratonisták gondolatait hoztuk el erről a változásról.

Sophie Power az az anyuka, aki 2018-ban végigcsinálta az Ultra Trail du Mont Blanc-t (UTMB), és azzal „szerzett” hírnevet, hogy az egyik frissítőponton megszoptatta a kisbabáját. 2 gyerkőc édesanyja.

„Van egy általános óriási bűntudatérzés az anyákban, ha nem tudnak 100%-osan mindig csak a babájukra koncentrálni. Én azt mondom, hogy ha nem figyelsz oda a saját fizikai és mentális egészségedre, nem lehetsz a legjobb anyukája a babádnak. Nekem szükségem van arra, hogy fitt legyek, fussak, és ilyenkor mentálisan is kikapcsoljak. A nőknek nagyon nehéz erről beszélni. Amikor édesanyává válunk, az önazonosságunk nem változik meg. Nekünk sem szükséges teljesen elveszítenünk azt az embert, aki az anyaság előtt voltunk. Ahogyan a férfiaknak sem. Ha egy férfi a pici babájával a karjában fut be egy ultraverseny céljába, nem vet fel kérdéseket, ha egy nő teszi ugyanezt, a társadalom vajon miért látja másnak?"

Alicia Vargo a Dirty 30 50 km-es távjának első helyezettje, ő a leggyorsabb ismert teljesítője a Grand Canyon Rim to Rimnek. A Rim to Rim alatt megszoptatta a babáját az északi peremen.

„Az edzésen mindig céltudatosnak és precíznek kell lennem, mert ilyenkor időt veszek el a kisbabámtól. Nem tékozolhatom el ezt az időt. Ez a szándékosság fog jobb futóvá tenni engem anyaként. A legtöbb futó jóval többet szeretne, mint amennyit éppen csinál. Én nem fogok többet edzeni a kelleténél, mert anyukaként nem tehetem meg, hogy nem vagyok egészséges és nem vagyok jól – ennyit teszek, se többet, se kevesebbet."

Emelie Forsberg Skyrunner World Serial-győztes 2012-2015 között, világbajnoki ezüst- és bronzérmes vertikál és sprint versenyszámban. Párja a szintén terepultrás Kílian Jornet, két kislányuk van.

 „A kis egyetlenem! Milyen csodálatos kitüntetés, hogy az ő anyukája lehetek. Követhetem nap nap után a fejlődését, próbálom megérteni a kívánságait, igényeit. Megtapasztani az első mosolyát, nevetését és az erejét. Ez a kis csöppség nagyon könnyűvé teszi számunkra a szülőséget. Az életem teljesen megváltozott, de nagy izgalommal tölt el minden rám váró lépés ezen a csodálatos utazás során. A céljaim változatlanok futóként, és mohón vágyom arra, hogy a legjobbamat tudjam nyújtani terepes és hegyi futóként. Miközben ezek még mindig nagyon fontosak, többé már nem is számítanak igazán.”

Caroline Boller Western States 100 8. helyezett, Black Canyon 100 1. helyezett, 2 gyerek anyukája.

„Az edzés nálam nem kérdés. Számomra nagyon fontos a bevett rutinom és nagyon hálás vagyok, mert a férjem támogat a futásban. A fontos edzéseimet mindig hajnalba végzem el, így otthon lehetek a családommal a nap további részében. Szerintem ez lényeges, mert a kicsik gyerekkori évekeit nem kapjuk vissza.”

Anna Frost kétszeres Hard Rock 100- és Transvulcania-győztes, profi terepfutó. egy kétéves kislány édesanyja.

„Futóként mindig egy rohanó nő voltam, sok tekintetben. Versenyről versenyre mindig csak rohantam a cél felé. Anyaként azonban mindig ugyanazon a helyen találom magam. Aztán ahogy a kicsit leteszem, újra rohanok. Sietve zuhanyozom, kapkodva eszem, gyorsan pisilek, iszom, öltözöm, megcsinálok valami házimunkát (bár a párom csinálja a házimunka jelentősé részét), elsietek futni, de azt vettem észre, a megállás, a leülés és néhány mély lélegzet mindig elmarad. Már próbálok egyre többet megragadni ezekből a pillanatokból. Venni egy extra mély lélegzetet a parton, nézni a lobogó tüzet vagy a csillagokat, inni egy (koffeinmentes) kávét, miközben leülök pár percre. Nehéz, de fontos ezeket a megállásokat beilleszteni a napokba… mindannyiunk számára.”

Jen Benna (38) a Zion 100 győztese és a Leadville 100 dobogósa, 2 gyerek anyukája.

„Az emberek ítélkezni fognak feletted, de el kell engedned a füled mellett ezeket az ítéleteket. Anyaként nem a külső nyomásnak kell megfelelni, azt kell tenned, ami neked és a családodnak is a legjobb. A terhességeim alatt a hosszú futásaim elmaradtak, ezek a beépített szünetek lehetőséget adtak, hogy hátralépjek egy kis időre. A terhesség tiszteletben tartása éppen olyan fontos, amilyen fontos a futás egy anyuka számára.”