Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Nem baj, hogy nem vagyok szupermami!

Kusz Mátyás | Attól vagy szupermami, hogy ott vagy a babádnak, ha szüksége van rád, és nem attól, hogy ma is elégettél 400 kalóriát a futópadon

Fontos, hogy figyelj magadra, de nem mindegy, hogyan teszed.

„Tudtad, hogy a szülés után 3 hónappal már teljesen visszahúzódik a has?” – ezt a mondatot olvastam egyszer egy ismerősöm profilján, majd lenéztem a már 10 hónapja lifegő hasamra, és azon gondolkodtam, hogy ezt a mondatot valaki biztosan nagyon motiválónak gondolta, engem azonban mellbe vágott. Nem volt extrém nagy a babám, nem volt ikerterhességem, súlyban sem voltam ekkor több, mint a terhesség előtt, a hasizmom mégis szétnyílt 2 ujjnyira. Sajnos a nagyon motiváló, szülés után pár héttel már kockás hasat villantó posztok és profilok éppen annyira kártékonyak és önbizalomrombolók tudnak lenni, mint amennyire motiválók lehetnek. A terhesség alatt azt gondoltam, én biztosan szuper mami leszek, aki pikk-pakk visszanyeri az alakját, és már a pár hetes baba mellett futni fog. Hát nem így lett, és összeszedtem, hogy nekem miért nem sikerült.

Kornél úr (a baba a fotón) remekül viseli anyukája futásait, ha az nem tart túl sokáig, apa addig is vele bandázik, és anya is látótávolságban van

Szoptatok, van pár percem futni is

A szoptatás nagyon sok kismama számára fontos, és akár sikerül, akár nem, abban még a tápszergyártó cégek is egyetértenek, hogy egy csecsemő számára a legoptimálisabb táplálék az anyatej. A test, ami 20-30-40 évig nem termelt anyatejet, egyszer csak elkezdi előállítani, és ennek igenis vannak következményei. Egy szoptatós anya kalóriaszükséglete nagyjából 600 kalóriával növekszik meg, amiben persze lehetnek egyéni eltérések, de az tény, hogy valamiből elő kell állítani az anyatejet, ezt a mennyiséget pedig be kell vinni. Ez persze nem azt jelenti, hogy habcsókot kell zabálni, hanem értékes, jó kalóriákkal kell fedezni a szükségletet. Igaz, hogy az anyatej mennyiségén és minőségén eltérést még a fejlődő országokban is csak tartós éhezés után mutattak ki a kutatók, de bizony ember legyen a talpán, aki ilyenkor kezd el diétázgatni. A másik ok, amiért a szoptatás megnehezíti az edzést, az az időbeosztás. Az első pár hétben, hónapban a baba nagyjából állandóan igényli az anyja közelségét, és szopizni is gyakran szeretne. Ha sikerül olyan időablakot keríteni a napban, amikor valaki tud vigyázni a kicsire, mire megeteted, ő kakil, pelust cserélsz, nyűgös, alszik, felöltözöl, wc-zel, és nekiindulsz edzeni, marad 20 perced. Nem viccelek, 20 perc!

Kialvatlanság a futás megrontója

Egy kisgyerekes anya nem alszik sokat, és ez ezzel a korszakkal jár, semmiképpen sem szeretnék mártírt csinálni a kismamákból, és piedesztálra sem emelem őket, illetve magunkat. Tudtuk, vagyis elképzelésünk volt arról, mire vállalkozunk, ez benne van. Dr. Simon Márta neurológus-szomnológus szakorvos szerint a mélyalvás a legfontosabb állapot a regeneráció szempontjából. Na most a probléma nem csupán az állandó felkelés, hanem az is, hogy nem a saját bioritmusa szerint ébred az ember egy csecsemő mellett. A kisbabák alvási ciklusa 30-45 perc, egy felnőtté körülbelül 90 perces, melynek pont az elején helyezkedik el a mélyalvási fázis. Amikor a baba 30 perc után felsír, olyankor az anyukája éppen a mélyalvási fázisból riad föl. És amikor így ébred az ember, akkor érzi úgy, mintha fejbe vágták volna egy brutálisan nagy bowlinggolyóval. Vagy kettővel.

Ezért fontos, hogy időt adjunk a testünknek!

A terhességem előtt kétszer voltam 24 órás ultrafutó válogatott, és azt terveztem, hogy a baba születése után a soron következő ultrafutó világbajnokságon elindulok. Egy évem és két hónapom volt arra, hogy felkészüljek, és egy év nagyon sok mindenre elég – gondoltam akkor. Úgy kalkuláltam, hogy ha gyorsan elkezdek futni, az jó lesz, mert akkor hamarabb visszanyerem a kondim. Az első futások borzalmasak voltak, csak kínlódtam. Erőltettem a dolgot, majd jött egy térd-sípcsont környéki fájdalom, nem volt jelentős, de egy kicsit olyan érzésem volt, mintha „lifegne” a lábam. Mintha csak egy apró, vékony szálon lógna, a lépésem nem volt stabil (ezt a relaxin hormon okozza), én mégis csináltam. Amikor már fájt, leálltam a futással, és pár hét alatt rendeződött is a dolog. De továbbra sem volt igazán jó érzés futni, a vb fényében azonban csináltam, hajtottam magam folyamatosan. És a testem ekkor azt mondta: elég! Egy olyan sérülést szedtem össze, amivel nehogy futni és sétálni, de felállni, leülni is alig tudtam. Összesen 5 hónapot voltam futásmentességre ítélve, hol sikerült egy keveset futni, hol megint teljesen visszaestem. Arra azonban jó volt ez az 5 hónap, hogy teljesen lemondtam a világbajnokságról, elengedtem. És amikor megint úgy éreztem, hogy most jó lesz, úgy indultam el futni, hogy átvitt értelemben sem hajtott semmi, csak a mozgás öröme. Nagyon lassan kezdtem el visszatérni, 1-2 kilométerekkel, és ma már sajnálom, hogy nem így csináltam elsőre is. A testnek idő kell a visszaállásra, és én nem adtam neki eleget, így szerzett magának.


Stressz mindenhol

Az első gyerek mellett az ember élete állandó aggódás. „Nem baj, hogy még nem forog?”, „Eleget evett?”, „Miért nem hízott ma? Az a hülye mérleg miért nem mutat többet?”, „Miért nem alszik?”, „Fáj a hasa? Éhes? Álmos? Tele a pelusa? Melege van? Fázik?” Lehet, hogy csak én töltöttem konstans stresszben az első pár hónapomat a fiammal, de én bizony mindentől féltem, és minden miatt aggódtam. Egy ilyen stresszes állapotot pedig nem egyszerű levetkőzni, és futni indulni. Sőt, stresszforrás volt az is, amikor nem én voltam a kicsivel, és azon izgultam, hogy vajon mi lehet vele, mennyire van el jól, nincs-e rám szüksége. Ma már tudom kezelni a helyzetet, de bizony még gyakran előjön ez a fajta szorongás az „énidőmben”, és aki nálam egy kicsit is nehezebben viseli az ilyen fajta félelmeket, az nem indul el. Futni sem, és ez az első időszakban teljesen oké!

Kilók, kilók, kilók

A terhesség plusz kilókkal jár, ez tisztán körülbelül 6-8 kiló, ennyit tesz ki a magzat, a magzatvíz, a méhlepény, a méh és még egy pár dolog. De ritka, akinek csak ennyi szalad fel, mert a testünk igenis túlélésre van tervezve, ezért raktároz, és mivel a kisbaba táplálása is fontos, addig raktároz, ameddig a kicsi aktívan szopik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkor teljesen mindegy, mit eszik egy kismama, sőt!. De bizony bármennyire is figyelsz, bármit csinálsz, lehet, hogy az a plusz víz és zsírréteg ott marad akár 8-10-12 hónapon keresztül is, aztán egyszer csak eltűnik majd. Az első pontban már említettem, hogy az anyatej termelése kb. plusz 600 kalóriát jelent a szervezete számára, és végtelenül tisztelek mindenkit, aki nagyon egészségesen tud táplálkozni egy újszülött mellett. Amikor már 2 hete margarinos zsömlén éltem, mert egyszerűen nem volt lehetőségem főzni magamra, akkor döntöttem el, hogy itt az ideje az ételrendelésnek. És egyébként is, szerintem egy csecsemő mellett pont nem az a legfontosabb dolog, hogy mikor lesz újra 34-es méretem, majd lesz az lesz pár hónap múlva. A terhesség előtt 27 évet éltem abban a testben, most el tudok még tölteni néhány hónapot ebben a kicsit nagyobban.

Sérülések

Az ösztrogén és HPL (humán placentális ösztrogén) hormon mellett nem elhanyagolható a relaxin hormon hatása. Ez a hormon segít fellazítani az izmokat, ízületeket, inakat, ezzel is felkészítve a testet a szülésre. A relaxin megnöveli a kötőszövetek víztartalmát, és ezzel sokkal rugalmasabbá és hajlékonyabbá vállnak a hatására. Igazából a relaxin jó dolog, ennek köszönhető, hogy a baba koponyája és teste kifér. A hormon mellékhatására azonban nehezebben megy az egyensúlyozás, a test instabilabbá válik, és pechünkre ez a hormon a szülés után is jelen van a szervezetben, nagyjából 5-6 hónap is szükséges ahhoz, hogy teljesen kiürüljön. Sajnos a hormon jelenléte miatt sokkal gyakrabban fordulnak elő sérülések, ízületi panaszok ebben az időben, és annyira lelombozó, amikor az ember nekivágna, de ilyen fájdalmakkal jelzi, hogy nem megy.

Büszkén vagyok nem szuperanya!

Bár a futás nagyon vonzó tevékenység ahhoz, hogy az ember kiszakadjon a napi mókuskerékből, nem gondolom, hogy mindenkinek ugyanolyan jól és kiegyensúlyozottan megy eleinte a sport egy újszülött mellett. Azt is gondolom, hogy nem baj, ha kismamaként nem lapos a hasam és nincs XS-es ruhaméretem. Sok minden jelentősen értékesebb számomra annál, mint hogy az egészséges határon belül hol helyezkedik el a testzsírszázalékom. De ez én vagyok. Egyszer azt mondtam, hogy aki a halálos ágyán örömmel könyveli el, hogy „de legalább végig kockás volt a hasam”, az csinálja, de nekem ne kelljen. A legfontosabb, hogy ne a külső nyomásnak akarj megfelelni, és ne másokhoz hasonlítsd magad, hanem ahhoz, ahogyan te jól érzed magad! És semmiképpen se hagyd, hogy mások bűntudatot keltsenek benned! Attól vagy szupermami, hogy ott vagy a babádnak, ha szüksége van rád, és nem attól, hogy ma is elégettél 400 kalóriát a futópadon!