Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Futás a harmadik trimeszterben

Ne keseredj el, ha nem úgy alakulnak a terhesség alatti edzések, mint ahogyan azt a legelején eltervezed.

„Ez a legszebb időszak”, „Ó, én annyira szerettem várandósnak lenni” – mondják az ismerősök, olvasom sokfelé. Őszinte leszek, a harmadik trimeszter egyáltalán nem úgy alakult, ahogy azt előre elterveztem. A terhességem legelején úgy gondoltam, hogy büszke pocakosként futom majd a rövidke kilométereket 9 hónapon keresztül, hiszen rengeteg ismerősöm futott egészen az utolsó hónapig is akár. Azt hittem, hogy ultrafutóként a rövidebb távokkal könnyedén elbírok majd terhesen is. A dolog nem egészen így alakult. Korábbi írásaimban beszámoltam már az első és második trimeszteres futóélményeimről, most jöjjön a végjáték, a harmadik trimeszter.

Utolsó pocakos futásom

Az utolsó futásom május 27-én volt a második és harmadik trimeszter választóvonalán. Az Aldi Női Futógálán indultam 5 kilométeren, ami egyáltalán nem volt gyerekjáték, kellő kihívásként éltem meg, de szépen végig tudtam futni a távot. A verseny után is azt gondoltam, hogy ki tudok majd menni rövidebb kocogásokra-sétákra a hátralévő hetekben, de mégis úgy alakult, hogy azóta a vasárnap óta egyáltalán nem futottam.

Futás nincs, van helyette pilates

Még a terhességem elején kipróbáltam a kismama pilatest, mert tudatosan kerestem valami mozgásformát, hogy ha esetleg nem tudnék futni, legyen egy B terv. Nagyon megtetszett az óra, mert ellentétben azzal, hogy a „kismama” jelző miatt valami könnyed kis órára számítottam, elég kemény erősítő gyakorlatokat végeztünk. No, persze tudtam, hogy nem itt fogom kipattintani magam, de ez nem is az az időszak. Elkezdtem hát heti kétszer pilatesre járni, mellette pedig igyekeztem nagyokat sétálni a futás helyett. Tudatosan nem vettem utazási bérletet, így rákényszerítettem magam, hogy sétálva járjak az orvosomhoz (2,5 km oda és vissza) és a mindennapi elmászkálásaimat is így intézzem. Egész szép mennyiség tud ám gyalogolva is összejönni egy-egy nap.

Miért nem futottam a harmadik trimeszterben?

  1. Nem éreztem biztonságban magam, a növekvő hasam miatt egyre inkább féltem, hogy megbotlok, valaki hátulról vagy oldalról véletlenül meglök, én pedig hasra esem.

  2. Megváltozott a futómozgásom. Ezt már a második trimeszterben is kezdtem érezni, viszont a pocakom intenzív növekedésével együtt, a lépéshosszom is radikálisan megváltozott, nem éreztem stabilnak a talajfogást futás közben.

  3. Furcsa mód, a terhességem végére jelentkeztek a reggeli, de pontosabb ha azt mondjuk, hogy egész délelőtt tartó émelygős rosszullétek. 

  4. A súlyom annyit gyarapodott, hogy fizikailag nem esett jól a futás. Esetemben az a 8-11 kiló, ami rám rakódott, az ideális testsúlyom majdnem 20%-a. Egyszerűen nehéz volt a lábamnak, az ízületeimnek a futómozgás.

  5. Lelassultam, és ez lelkileg is "fájt". Persze ez elég nárcisztikus indok a futás felhagyására, és a terhességem előtt sem voltam gyors futó, mégis az átlagos futótempómtól már több mint 2 percet lassultam kilométerenként. Úgy éreztem, nem haladok, csak vonszolom magam, így a futás már nem adta azt az örömöt, amit előtte.

  6. Beütöttek a melegek, a hirtelen érkezett 30+ fokban (nyilván a súlyfelesleg miatt is) már sétálni is kihívás volt, nem is vágytam a futásra. Bár hajnalban nincs akkora meleg, mégis a futás miatt már nem volt lelkierőm korán kelni.

Elfogadtam, hogy a harmadik trimeszterben nem futhatok

Már az első trimeszteres cikkben írtam, hogy semmi baj sincs azzal, ha valaki nem érez őserőből fakadó késztetést a futás iránt terhesség alatt. Nekem sem volt egyszerű elengedni egy olyan dolgot, ami az addigi 6 évem mindennapos programja volt. Szerencsére ultrafutó férjem révén folyamatosan részese vagyok azért a futásnak, még ha közvetve is, és persze továbbra is írok róla. A terhességem végéhez közeledve, és visszatekintve az elmúlt hónapokra mit is tanácsolhatnék azoknak akik azt tervezik, hogy a terhesség alatt is folytatják a futást?

 

Egyrészt el kell fogadni, hogy nem biztos, hogy minden úgy alakul a futó edzésekkel kapcsolatban, mint ahogyan azt eltervezed. Bár a futás csodás sport, mégis előfordulhat, hogy nem futhatsz akár a terhesség elejétől vagy annak egy bizonyos pontjától kezdve. Ezért fontos, hogy keress a futás helyett valami mást, ami hasonlóan feltölt, de kevésbé intenzív mozgásforma. Lehet ez úszás, torna, séta, túra, a lényeg, hogy neked megadja azt az élményt, jóleső fáradtságot, amit korábban a futás. Bármit választasz, mindig egyeztess az orvosoddal!

Egy másik sport remek lehetőséget ad arra, hogy megerősítsd olyan izmaidat is, amikkel eddig nem foglalkoztál. Sose feledd, hogy bármennyit is szedtél fel, bármennyire nem futottál a terhességed alatt, vissza lehet térni a szülés után a futáshoz. Erdélyi Zsófi olimpikon maratoni futónk, két szülés között futott a riói olimpián maratoni távon, majd a második szülése után is visszatért a versenyzés világába. Persze sok amatőr futó anyuka példája is motivációt adhat. Újra fog menni a megszokott köröd, a félmaraton vagy maraton, ha a szülés után teszel önmagadért és fokozatosan térsz vissza szeretett sportágadhoz.