Szöveg: Lubics Szilvia | 2017.04.30. | Frissítve: 2018.06.22. | |
2003-ban kezdtem el futni, két kisgyerek ( 2 és 4,5 évesek) mellett, 2005-től pedig már három kissrác anyukájaként, aktív fogorvosként, úgy, hogy 2006-tól a versenytávjaim már leginkább az ultrák voltak.
El lehet képzelni, hogy ez akkoriban, hogy ment nálam: edzés után még futócuccban főztem, majd következett az otthoni munka, egy kis játék a fiúkkal, és persze a nyújtás volt az, amit idő híján rendre elhagytam.
Kedvenc gyakoraltaim: Parsvottanasana - komplex nyújtó és erősítő pozíció. Kiegészítő eszközökkel lehet segíteni a pozíció végrehajtását a különböző fokozatokban.
Az első egyéni Bécs-Budapest ultramaratoni futóversenyem után (320km, 5 nap alatt, 2008-ban), már nagyon éreztem, hogy egyre merevebb vagyok. Volt talán három hónap, amíg gyógytornász foglalkozott velem, és éreztem is, hogy nagyon jót tesz a testemnek ez a speciális torna, mégis időhiány miatt elmaradtak ezek a foglalkozások.
Folyamatosan ott kattogott bennem, hogy kellene valami más is a futás mellett, hisz a futás eléggé egyoldalú terhelést jelent a szervezetnek, amit éreztem magam is. Futni tudtam, de nem volt erőnlétem, talán egy normális fekvőtámaszt sem tudtam megcsinálni és teljesen merev voltam. Végül nekiálltam és elkezdtem együtt dolgozni egy személyi edzővel, heti kétszer. A törzsizmaim erősödtek, mentek a fekvők, rengeteget nyújtottunk, zömében jógagyakorlatokkal, de mindig az aktuális állapotomnak megfelelően. Remekül ment ez a munka, a futásban is éreztem a fejlődést. Az edzés mellett Időnként benéztem egy-egy antigravitációs jóga órára is, de nem éreztem a hívó szót, hogy részt vegyek egy ilyen edzésen.
Találkozásom a jógával
2014 őszén ajánlottak egy jógaoktató lányt Nagykanizsán. Bár érdekelt a dolog, kissé szkeptikusan mentem el az órára: ez nem nekem való, dög unalom lesz, nekem a pörgés kell - gondoltam.
Őszintén szólva a két órás jógán elég gyakran nézegettem az órát, mikor lesz már vége. Viszont az óra után, mintha nem az én testem ment volna haza. Valami jó lett, könnyebb, lazább, így visszamentem, és heti egy alkalommal elkezdtem Iyengar jógára járni. Megfogott az oktató, Marcsi személye, akiből alapjáraton dől az energia és a boldogság. A másik a nagyon tetszik, az pedig a precizitás, ami ezt a jógafajtát jellemzi.
Nekem nagyon jó, hogy segédeszközöket is használunk az órán, amivel én is, aki bár nagyon merev, szabályosan meg tudom csinálni a gyakorlatokat. Ez úgy néz ki, ha egy előrehajlásnál mondjuk nem érem el a földet, egy jógatéglára támaszkodva, kvázi a karom meghosszabbításaként, már meg tudom csinálni a gyakorlatot. A jógaheveder is nagyon jó segédeszköz az én esetemben.
A jóga mellett a mai napig erősítek, jó esetben heti kétszer. Persze ezek is olyan edzések, amik „rám vannak szabva”, attól függően, hogy a futóedzések mellett mit bírok. Fantasztikus személyi edzőm van: Koller Judit személyében. Megszenvedem az edzéseket, de jó mástól is elfáradni, mint a futástól. Nem beszélve arról, hogy így a derekam sem fáj, ami azért ultrásoknál gyakran előfordul. Jutkával is leginkább jógás elemekkel nyújtunk.
Az Iyengar jógát kis létszámú csoportban csinálom, így az oktatónk, folyamatosan tudja javítani a tartásokat. Vannak otthon is eszközeim, így ha nem jutok el órára, otthon is be tudom illeszteni a gyakorlatokat edzések után, nyújtásként.
Kedvenc gyakorlataim: Urdhva hasta dandasana - javítja a testtartást, erősíti a gerincmerevítő izmokat.
Tavaly majd egy hónapig heti kétszer is jógáztam úgy, hogy a jógaoktatónk csak velem foglalkozott. A jóga nagyon sokat ad a futásokhoz. Ha fáj valamim, speciálisan arra a területre végzünk gyakorlatokat. A csípőnyitást segítő gyakorlatok beépítése az edzéseimbe, például nagyon fontosak, de ez az én sajátosságom. Mindenkinek megvan az a terület, ahol nagyobb odafigyelésre van szüksége, ahol tovább speciális gyakorlatok tudnak segíteni a fejlődésben.
El kell mondanom, számomra a jóga még mindig leginkább egy edzésmódszer, gyakorlatok rendszere. Tudom, hogy ez idővel változhat, és tisztában vagyok vele, hogy a JÓGA sokkal több, mint egy mozgásrendszer, de nálam egyelőre még a nyújtás, az erősítés és mobilizálás kiváló eszköze.
