Ha régóta futsz, akkor biztosan több futókorszakon is túl vagy már. Biztosan voltak neked is olyan időszakaid, amikor a futásnak teljesen központi szerepe volt az életedben és volt olyan időszak is, amikor sokkal inkább csak kísérője volt a mindennapoknak, úgy mellékesen.

A húszas éveim közepén szerettem bele a futásba. A kezdők mértéktelen habzsolásával faltam az új élményt, minden nap futócipőt húztam. Élveztem a kilométerek legyőzését, a határaim kitolását, a növekvő teljesítménnyel járó elégedettségérzést. Jó pár évvel később már egy nagy megmérettetés is belefért: 12 órás futóversenyen indultam. Jól sikerült a verseny, örültem, mert sikerült még túl is szárnyalnom a kitűzött célt. De egy valami megváltozott. Utána egy hónapig nem került futócipő a lábamra. Mozogni jól esett, úsztam, sétáltam, tollasoztam, de eszem ágában sem volt futni. Aztán amilyen hirtelen eltűnt a vágy, olyan váratlanul bukkant elő egy kora nyári este. Én pedig vigyorogva engedtem át magam a régi érzésnek, és lötyögtem egy jóleső 5-6 kilométert a szabadban.

Az egyensúly fontossága

Utólag már össze tudtam rakni, hogy ebben a pár hétben billent vissza a régi munka-csalás-sport egyensúly az életemben. Nem kellett az edzésekre koncentrálnom, nem kellett a frissítést tervezgetnem, nem kellett meghatározott heti kilométerszámot gyűjtenem. Lement rólam a nyomás és visszaszerethettem a futásba. Ehhez azonban idő kellett. És mivel szerencsére nem kellett erőltetnem idő előtt a visszatérést, zökkenőmentes volt a visszaállásom is.

Lehet, hogy te is megtapasztaltad már, hogy egy-egy sikeres futó időszak után csökken a lelkesedésed. De gondolkodtál már azon, hogy mi válthatja ki ezt az érzést, illetve hogyan előzheted meg?

Ha csökken a vágy…

Ha azon veszed észre magad, hogy ami eddig lelkesített, az újabban már untat, és sem testileg sem lelkileg nem érzed magad top formában, akkor lehet, hogy kiégéssel küzdesz. Egy sportoló hirtelen motivációvesztését – mondjuk úgy kiégését – kiválthatják környezeti és pszichikai tényezők egyaránt. Ilyen tényezők lehetnek a stressz, a monotonitás, a rossz időbeosztás és szervezés, valamint a túledzettség vagy sérülés. Pszichés tényezők lehetnek a futás által okozott öröm hiánya, a saját magunk vagy mások által felállított túl magas, vagy épp túl alacsony elvárások, illetve a maximalizmus. Természetesen ezeknek a tényezőknek a megléte nem automatikusan váltja ki a kiégést. A kiégés akkor fog jelentkezni, ha az egyensúly tartósan megbillen, és az öröm-energia-flow raktárak nem tudnak visszatöltődni.

Olvass a jelekből!

Honnan tudhatod, ha nálad is felborulni látszik a futással kapcsolatos egészséges egyensúly állapota? Árulkodó lehet, ha csökken a motivációs szinted, és a futások előtt szorongó érzés tör rád, egyre inkább teherként gondolsz az edzésekre. Úgy fogalmazol a futással kapcsolatban, hogy „még futnom KELL .. kilométert”. Ha negyedórákat szöszmötölsz az edzés előtt, minden elintéznivalót előbbre helyezel, nehezen indulsz neki az adott távnak. És árulkodó jel lehet az is, hogy bár semmin nem változtatsz, mégis csökken a teljesítményed.

Mit lehet tenni?

Megoldás lehet, ha beiktatsz szüneteket – nemcsak a versenyek között, hanem az edzések között is. Teremts magadnak olyan pihenőidőt, ahol feltöltődhetsz, és egy kicsit kiszakadhat a futásból. Ezt az időt fordíthatod akár egy kihívást jelentő keresztedzésre is, meglátod, a futóteljesítményedre is jótékony hatással lehet. Kérheted sportpszichológus segítségét is, aki meg tud tanítani néhány alapvető megküzdési stratégiát motivációvesztés és túlzott stressz esetére. Legyél tisztában önmagaddal, és ha fontosak számodra a célok, olyat válassz, ami reális és a megvalósítása belefér az életedbe. Sajnos nem egy alkalommal láttam már olyan futót, aki pusztán azért hagyta abba az aktív futást, mert a teljesítménye elmaradt az évekkel korábbitól. Ha képes vagy egy hosszú kimaradás után újra-definiálni magad, és nem hasonlítani magad sem másokhoz, sem a régi önmagadhoz, hanem pusztán a jelenlegi legjobb eredményt szeretnéd kihozni magadból, vagy egyszerűen csak futni szeretnél különösebb elvárások nélkül, elkerülheted a kiégés állapotát. Érdemes időről időre azt a kérdést is feltenni magunknak, hogy „miért futok”? Mit ad a futás az életemhez? Nagyon sok dolog befolyásolja, hogy a futás egy adott időszakban milyen szerepet tölt be az életünkben. Ha megváltozik az életünk, gyakran előfordul, hogy a futás szerepének is módosulnia kell. Aki képes megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy egy egykori versenyzőből hobbifutóvá válik, jobb eséllyel fogja folytatni ezt a hobbit és nem feladani arra hivatkozva, hogy már nem fér bele az életembe a futás.

Változnak a dolgaink, tehát bátran dönthetsz úgy is, hogy nem versenyzel tovább, nem támasztasz magaddal szemben magas követelményeket, hanem akkor futsz, amikor jól esik.