Szöveg: Kálmán Teréz | 2019.12.12. | |
Néha még utolér a kérdés az esősen szeles, szelesen esős csodás időjárási körülmények között és a tél beköszöntével (sok év után is), hogy: „Ugye ilyenkor már nem futsz?”
Természetesen nem. Kitisztítom a cipőmet, elteszem a szekrénybe papírba csomagolva, hogy a téli álma békés legyen, és tavasszal újra szántsa a földet és az aszfaltot – egyik az egyiket, másik a másikat.
Ja! Nem.
Ha esik, ha fúj
Természetesen nem. Futok. Nagyon is. Ha esik, ha fúj. Egyszerűen azért, mert a futás szerintem pont arról szól, hogy bármikor elindulhatsz. Bármi van is, elindulhatsz. Persze e feltételes módban benne van, hogy akár maradhatsz is, de nekem erre jellemzően nem a sötét, a hideg, a szél vagy az eső fogja az indokot szolgáltatni...
Én valahogy ilyenkor élek igazán. Persze a nagyok a pulzus és a tempó javulásával támasztják alá a lehűlés jóságát, én inkább olyanokkal, minthogy imádom, amikor még a futás végén is kicsit csípi az arcomat a hideg, imádom, amikor a kihalt utcákon a faleveleken vagy a jégen táncolva senki nem lát, imádom, amikor felvehetem a színes aláöltözőimet, és a szürkében sárga lehetek, imádom, amikor a csősálamat az orromig húzhatom, imádom, amikor hazaérek, és a legnagyobb hősnek érezhetem magam. Akkor is, ha nem vagyok egyedül ezzel a tettemmel. Érezze magát mindenki IS így.
A szervezet alkalmazkodik
Szóval nem kell picsogni, sem a hideg, sem az eső miatt. Ha kellő körültekintéssel vágsz neki ilyenkor is a futásnak, akkor nem fog fájni a torkod, nem fázol meg, nem fog fájni a térded vagy bármely más ízületed, és nem tudom, miket szoktak még mondani. A lényeg, hogy nem feltétlen ilyenkor kell elkezdeni a nulláról... De ha a szervezet folyamatosan hozzá van szoktatva minden időjárási körülményhez, akkor alkalmazkodni fog... Mindenhez is.
És akkor nem jövök azzal a szöveggel, hogy a versenyen sem válogathatsz majd, mert sem én nem vagyok versenyző... Ahogy szerintem sokan mások sem.
És mivel a többségünknek (remélem) a futás szerelem és hobbi, vagyis a cél, hogy jól érezzük magunkat (közben is!), ezért nem töröm a pálcát, ha az időjárás inkább a pokróc-tea-könyv kombináció mellé csábít, és te engedsz neki... Legyél jól! Ez a lényeg!
(Néha azért én is picsogok. De soha nem az időjárás miatt. A kedv az egy ilyen összetett dolog.)
Nehezebb? Vagy könnyebb?
Ha azt gondolod, nehezebb, mert több ruhát kell felvenni, én azt mondom: könnyebb, mint gondolnád. Ha hideg is van, a futómozgás végzése körülbelül plusz tíz fokot jelent a szervezetnek, így míg mindenki más fázik, te nem fogsz. A több ruha nehezebb, de igaziból nincs rá szükség (feleslegesen).
Ha azt gondolod nehezebb, mert hideg és sötét van, én azt mondom: könnyebb, mint gondolnád. A hajnali sötétben futva megélni a napfelkeltét, amikor a sötétből világos lesz, egy sokkal könnyebb napot hoz, mint várnád. Amikor a nyirkos időben nem tudod eldönteni, hogy az izzadtság vagy az esőcseppek folynak az arcodon, akkor hazaérve olyan jóleső érzéssel állsz majd a zuhany alá, mint még soha. Megkönnyebbülve, hogy kész vagy.
Ha azt gondolod nehezebb, mert hamarabb sérülsz, én azt mondom: könnyebb, mint gondolnád. A bemelegítés és a nyújtás nem csak ilyenkor, hanem mindig fontos, de ilyenkor nagyobb figyelmet fordítunk rá. Ez pedig a későbbiekben is meghálálja magát, és a futás könnyebb lesz, mint gondolnád.
Ha azt gondolod nehezebb, mert a barátok már szögre tették a cipőt, és te egyedül vagy, akkor azt mondom: könnyebb, mint gondolnád. Rengeteg futóközösség várja a tagjait ilyenkor is, reggel-este-hétvégén, aszfalton-terepen-rekortánon. Ha csak a magánytól félsz, keresd őket, könnyebb csatlakozni, mint gondolnád.
Ha azt gondolod nehezebb, mert... akkor ne gondold. Csak csináld! És rájössz, hogy könnyebb, mint gondolnád!
