Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

„Te vagy a példaképem, öcskös!” – a hétéves Lóci már félmaratont is futott

Horváth család gyűjteményéből | 2019-ben Lóci 45 futóversenyen indult

A felnőttek között indul a versenyeken.

Vannak, akiket lenyűgöz, vannak, akiket meglep, vannak, akik el sem hiszik. Horváth Lóránt hétéves, „hivatását” tekintve másodikos osztályos tanuló és az ESMTK birkózó szakosztályának sportolója – nem mellesleg pedig felnőtt amatőr futóversenyeken indul, rövidebb és hosszabb távokon egyaránt! Többek között azért, mert, őt idézve, „lehet sárban dagonyázni” meg szépek az érmek. A kezdetekről, versenyélményekről, szabályokról, pozitív és negatív véleményekről, de mindenekelőtt a sport iránti szeretetről beszélgettünk a kisfiú édesapjával, Horváth Attilával. És a végén Lóci is válaszolt néhány villámkérdésünkre.

 
Horváth család gyűjteményéből
|
Horváth Lóránt, Lóci 5 évesen még a pálya széléről szurkolt az anyukája félmaratonján

 

Lóci számos gyerekeknek szervezett Spartanon, akadály- és futóversenyen elindult, mielőtt beneveztetek az első felnőtt futóversenyére (Gödöllő, 6,5 km). Miért döntöttetek így, és hogyan készültetek erre?

Lóci átlagos képességekkel és korának megfelelő fejlettséggel került az óvodába. Helyzete annyiban különbözött másokétól, hogy őt egészen kicsi korától tudatosan szoktattuk a sporthoz. Mivel az édesanyjának és nekem a futás a napi rutinunk része volt, ezért Lóci rengeteg időt töltött a futópályák és -versenyek környékén. Amit pedig egy kisgyerek sokszor lát, az bele is ég... Szépen lassan elkezdett kísérni minket, élvezte, hogy lépést tart velünk, majd egyre újabb körökkel növelte az örömfutásait. Együtt ámultunk, hogy milyen könnyedén futotta le az első kilométereit, amit aztán szinte észrevétlenül, fokról-fokra növelt. Amikor pedig egy szép nyári délután az utcánk körül futkorászva átlépett egy addig elképzelhetetlen, 8 km-es határon, akkor összenéztünk az anyukájával: ha ez ennyire lazán megy neki, miért ne próbálhatná ki magát egy 5-6 km-es versenyen? Mivel ilyen hosszú gyerekfutamok nincsenek, ezért a legrövidebb távú felnőtt versenyek között keresgéltünk. Sikerült is találni egy éppen neki valót Gödöllőn, ideális, a gyerek számára biztosan teljesíthető távval. Szerettük volna megajándékozni egy maradandó élménnyel. De az a vastaps, amivel a felnőttek fogadták a gyereket a rajtzónában, minket is meglepett. A hangulat, a biztatás magával ragadta. Az élmény beleivódott. Ott eldőlt, hogy Lóci egy ilyen pozitív közösséghez szeretne tartozni. Hatéves volt akkor.

Szülőként hogy láttátok, miért volt fontos a gyerek számára, hogy növelje a kihívást, és a gyerekversenyekről áttérjen az egyre hosszabb felnőtt futóversenyekre?

A gyerekek szédületes tempóban fejlődnek, ha valóban foglalkoznak velük. Azért kezdtünk el Lócival versenyekre járni, hogy azokon keresztül szeresse meg a futást. Először még annak örültünk, hogy egyáltalán végigfutja a távokat, aztán egyre jobban belelendült. Kezdtük megszokni, hogy egyre előrébb végez. Amikor pedig egyszer a Pilisben már 200 méter előnnyel nyerte az egy kilométeres gyerekversenyt, akkor összenéztünk, van-e még ennek értelme tovább, vagy keressünk valami mást? Mert ez így már Lócinak sem volt elég izgalmas. Neki mindig hatalmas élmény volt a felismerés, hogy képes a korábbi teljesítményét túlszárnyalni. Élvezte azt is, hogy fel tudja venni a tempót a nagyobbakkal. Számára ez igazi örömforrás volt, amihez mi igyekeztünk őt minél többször hozzásegíteni.

 
Horváth család gyűjteményéből
|
Lóci és az apukája (Horváth Attila, a képen kék pólóban jobbra) sok futóversenyen indulnak együtt


A futás mellett Lóci birkózik is, mégpedig versenyszerűen. Mit szólt a sportorvos, amikor Lóci elkezdte ennyire komolyan venni a futást is? Mi volt a javaslata, mire kell különösen figyelnetek?

Több sportorvost felkerestünk. Megvizsgálták, és meglepetésünkre teljesen egységes álláspontot képviseltek. Mindannyian azt mondták, hogy a gyerek fusson csak, amennyit bír. Szerintük egy fizikailag megfelelően felkészített, egészséges szervezetre a futás nem jelenthet veszélyt. De fontos, hogy semmit nem szabad erőltetni, és mindig figyelni kell a gyerek jelzéseit, mert pontosan mutatni fogja, mikor elég. Tehát csak annyit fusson, amennyit tényleg bír! Mi erre igyekszünk odafigyelni.

Hogyan zajlanak az edzések?

Ritkán készülünk futóedzésekkel, viszont Lóci minden nap sportol. A heti három birkózóedzés közötti napokon, valamint a hétvégéken hatalmasakat focizunk. De annak nem a lődörgős, hanem a hajtós fajtáját toljuk! És van egy trükköm is: focimeccs közben arra törekszem, hogy olyan helyzetekbe kerüljön, hogy minél többet kelljen sprintelnie. Így próbáljuk elérni, hogy gyorsuljon is. Szóval a változatos, de rendszeres edzések adják meg a szüksége kondit. Ez eddig minden versenyén elégnek bizonyult.

 
Horváth család gyűjteményéből
|
A családi közös futások Lóciéknál mindennaposak

 

A versenyeken mik a fő tényezők, amit mindig szem előtt tartotok?

Csak olyan versenyekre megyünk, amelyikről biztosan tudjuk, hogy teljesíteni tudja. Nem hajszoljuk a gyereket, sőt, jellemzően visszafogjuk őt, pedig sokszor tudna többet is, gyorsabban is futni. Fő szempontunk az élményszerzés, nem pedig a teljesítmény kimaxolása. És mivel a hangsúlyt tudatosan erre helyezzük, ezért a holtpontig sosem jut el. Emiatt versenyt még nem adott fel, de ha nagyon fárad, rászólunk, hogy akkor most sétaszünet! Az biztos, hogy a futótársaktól rengeteg biztatást kap menet közben, és ez iszonyú hajtóerő a számára. Amikor olyanokat hall idegenektől, mint például „Te vagy a példaképem, öcskös!”, na, akkor mindig nagyobb sebességi fokozatba kapcsol.

 
Horváth család gyűjteményéből
|
Lóci a Naszály trail S távján 2019 őszén (13 km, 323m+ az órájuk szerint)

 

2019-ben Lóci 45 versenyen indult: januárban egy 5 km-es versennyel kezdte, decemberben már egy majdnem 15 km-est is teljesített. 2020-ban is jópár versenyt megcsináltatok eddig, köztük januárban a félmaratont. Melyik megmérettetést tartjátok a legemlékezetesebbeknek az elmúlt 1-1,5 évből?

Lóci erre kapásból a félmaratont, Gútát vágja rá, mert erre a legbüszkébb, de azért nem ennyire egyértelmű a helyzet. Nagyon sok jó hangulatú versenyen jártunk már, és hihetetlen, de Lóci mindegyikre emlékszik. Sokat emlegeti például, amikor egyszer Cserépfalun Bogár János verseny közben leejtette a csokiját, amit sajnos éppen őelőtte fel is kapott gyorsan... Viszont azonnal kárpótolta Lócit egy simogatással.

Lóci versenylázban

„Ilyenkor rágja a szája szélét és koncentrál. Amikor a rajtzónában áll, már nem kell őt irányítani, tudja, hogy mi fog vele történni, és mit fog csinálni, amikor elrajtol. Jellemzően azonnal kilő.”

2020 januárjában Gútán 3 km-t terveztetek, aztán 21 km lett belőle. Amikor a verseny előtti este a kérdésedre válaszolva a gyerek rávágta, hogy igen, végig bírna futni egy félmaratont, az első pillanatban nem ijedtetek meg? Milyen kérdések, kételyek kavarogtak bennetek akkor?

Utólag elárulhatom: mi úgy gondoltuk, hogy Lóci valamikor tavaszra fog teljesen készen állni egy hasonló kihívásra. De a Gúta előtti estén váratlan családi nehézségek támadtak a másnapi programunk összehangolásával kapcsolatban, és ennek az egyik lehetséges megoldásaként merült fel, hogy Lóci lefuthatná mellettem a félmaratont. Ez egy olyan opció volt, amit a főszervező levélben azonnal elutasított, és mi annak tudatában indultunk el Gútára, hogy: „Lóci, nem ma lesz a napja a félmaratonodnak!”. A helyszínen aztán a gyerek mégis kisírta az indulás jogát a szervezőktől, így velem együtt nekivághatott a távnak. Abban teljesen biztosak voltunk, hogy megcsinálja, és neki sem volt ebben egy szemernyi kétsége sem.

 
Horváth család gyűjteményéből
|
Lóci elszántan fut a Cserépi Trapp futóversenyen a 9 kilométeres távon, miközben Bogár Jani ultrafutó elismerően megsimogatja a kobakját

 

Milyen taktikával vágtatok neki a távnak? Milyen tempót engedtél meg?

Mivel Lócinak még nincs rutinja abban, hogyan ossza be az erejét a hosszabb távokon, ezért már az elején tudatosan visszafogtuk a tempót. Folyamatos kontroll mellett futott, erőltetve a folyadékbevitelt, sőt, többször a lassú, pihentető tempójú futást is. A legnagyobb kihívás a monotonitás volt, mert a környezet kissé ingerszegény volt. Ezért próbáltam közben a figyelmét mással lekötni, beszélgettünk, matekfeladványokkal traktáltam, bár az utóbbival sajnos mellé lőttem. Lócinál a fáradság jelei a táv utolsó negyedénél jelentkeztek, akkor kérdezgette sűrűbben, hogy mennyi van még hátra. De amikor azzal provokáltam, hogy álljunk meg pihenni, akkor összeszedte magát, és inkább belehúzott, mert megállásról hallani sem akart.

Szerintetek miért szeret ennyire futni a gyerek? Mi motiválja, mi viszi előre, honnan ez a lelki erő?

Lóci azért kezdett el futni, mert ezt látta a szüleitől, és ebbe a világba nőtt bele. Nálunk a sport életfelfogás és alapvetés, igyekszünk hát Lócit is efelé navigálni. Nagyon korán elhatároztuk, hogy a gyerekeinknek ebben aktívan példát fogunk mutatni. Ha csak papolok neki a sport fontosságáról, de közben a fotelben ülve töltött káposztát egyensúlyozok a hasamon, akkor nem leszek hiteles. A példamutatás az, hogy mi tényleg mellette vagyunk és mindent vele együtt csinálunk. Sokáig mi sem tudtuk, hogy mi motiválja. Dolgozik benne a vágy, hogy mindig valami olyat teljesítsen, amit korábban még nem. De felismertük azt is, hogy az érmeit mekkora becsben tartja. Nézegeti, nyakába veszi őket, számolgatja. Ehhez viszont már el kell tudnia számolnia százig, szóval ez a haszna is megvan… De azt, hogy honnan van az a szokatlan lelki ereje, hogy tényleg soha nem adja fel, esküszöm, nem tudnánk megmondani. Sajnos a házi feladatok elkészítésénél nem ezt tapasztaljuk.

Volt már olyan helyzet, amikor nektek kellett visszafogni, és nemet mondani egy-egy versenykérésére?

Ilyenre nem volt szükség, mert a versenyek kiválasztása nálunk még szülői hatáskörben van.

 
Horváth család gyűjteményéből
|
A Hello Pilis Trail, Hello Vöröskő számán, 14 kilométer 720 méter szintemelkedés, és Lóci még mindig fut

 

Mi újság a birkózásban és az iskolában?

Birkó és futás remekül kiegészítik egymást, egymás hasznára válnak. Lóci jobban birkózik attól, hogy fut is, és jobb futó lett azzal, hogy birkózik. Sportosztályba jár, de az osztálytársai számára az általa megtett kilométerek elképzelhetetlenek. Lóci inkább nem is mesélt erről az iskolában, mivel a gyerekek úgysem hittek neki, míg a tanítói meg nem erősítették őket, hogy igazat mond… A szülők egy részének reakciója ennél érdekesebb, mert sokan úgy tesznek inkább, mintha nem is hallottak volna Lóci eredményeiről. De mi értjük, hogy ezek az érzések miből fakadnak, és tudjuk, hogy mindez miért történik így.

Milyen gyakran kaptok kritikus megjegyzéseket amiatt, hogy Lóci ilyen fiatalon ennyit fut? Mit szoktatok válaszolni az esetleges negatív véleményekre?

Ritkán találkozunk ilyenekkel, de mindig odafigyelünk rá. Tudjuk, hogy a gyerek érdekében szólnak. Sajnos, vagy inkább szerencsére, szakmailag igazolt érveket eddig nem hallottunk arról, hogy miért kellene ennél kevesebbet futnia a fiunknak. Amit Lóci csinál, az rendszerint meglepi az embereket, és néhányan túlzásnak is tartják. Ez érthető, hiszen amikor összevetik a saját, illetve a gyerekeik általános kondícióját Lóci teljesítményével, akkor nehéz elfogadni, hogy minderre egy hétéves gyerek önként rávehető, ráadásul örömmel is csinálja. Pedig így igaz. Mi azt gondoljuk, hogy ami szokatlan, az nem abnormális, pláne nem feltétlenül káros. De továbbra is meghallgatunk mindenkit, mert sohasem gondoltuk, hogy mindentudók lennénk. Még mindig jobb óvatos bizonytalannak lenni, mint magabiztos hülyének.

Mit terveztek a futásban 2020-ra?

Semmilyen rekordra nem gyúrunk, és nem akarjuk az eddigi távokat sem növelni. Az a célunk, hogy a gyerekeink továbbra is örömüket leljék a futásban, több terepen próbálják ki magukat, és ezért kifejezetten keressük a változatos, izgalmas helyszíneket. Mi már tudjuk, és azt szeretnénk, ha nekik is bevésődne: a sport belépő egy jobb minőségű életbe.


 
Horváth család gyűjteményéből
|
Lóci teljesen megszokta, hogy a futás egy négyévszakos sport

 

 

Villáminterjú: Lóci válaszol

Mennyire tartod sportosnak a szüleidet és a családodat?

Nagyon! A többi szülőhöz képest sokkal sportosabbak.

Miért szeretted meg a futást?

Először az érmeket szerettem meg, mert nagyon szépek. Később pedig az tetszett, hogy lehet a terepen sárban dagonyázni.

Mit szólnak verseny közben a felnőttek, amikor megelőzöd őket?

Szerintem nem akarják, hogy egy kisgyerek előbb érjen be a célba, mint egy felnőtt. Zavarja őket.

Mit szeretsz jobban: futni vagy birkózni?

Futni. Mert a futóversenyeken mindig kapunk érmet, de a birkózásban ez nem biztos.

Szerinted ki a legjobb futó a családotokban?

Apa, mert ő már egyszer futott egy ultrát is.

Nem túlságosan jellemző, hogy egy ilyen kicsi fiú ennyit fusson. A te korosztályodban sokan unalmasnak tartják ezt a sportot. Mit szoktak neked mondani a felnőttek, amikor befutsz egy-egy versenyen? A tanáraid és a barátaid mit szólnak a suliban?

A célban mindig gratulálnak a felnőttek. A tanítók meg szoktak dicsérni, a barátaim pedig csodálkoznak. De az osztálytársaim közül néhányan még mindig nem hiszik el, hogy ennyit futok. Azt szokták mondani, hogy ők száz kilométert is tudnának, csak éppen most nincs kedvük hozzá.

 

Lóci sportéletét követheted a Facebookon, a Lóci megcsinálja oldalon.