Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Shalane Flanagan, az amerikai álom

Facebook/TCS New York City Marathon | Flanagan pályafutásának egyik, ha nem a legkiemelkedőbb eredménye a 2017-es New York City Marathonon aratott győzelme volt

Avagy miért lett a futónőből nemzeti hős?

Nemrég az amerikaiak egyik kedvenc hosszútávfutónője, a 38 éves Shalane Flanagan bejelentette, hogy befejezi a profi pályafutását. „2004-től 2019-ig minden beleadtam a sportba, ami csak bennem volt, és húha, egészen elképesztő utazás volt! Megtapasztaltam földöntúli magasságokat és hihetetlen mélységeket, de mindegyiket szerettem, mindegyikből tanultam.” Nézzünk néhány felemelő momentumot a mostantól profi pályaedzőként dolgozó (és az Insta-profilját elnézve remek motivációs trénernek is beillő) Flanagan elképesztő utazásából.

 

Nemzeti hőstett: 2017, New York

A 2017-es esztendő nem kezdődött túl jól Shalane számára, hátsérülése miatt nem indulhatott el a tavaszi Boston Marathonon. Ősszel aztán visszatért, és ez a visszatérés egészen fantasztikusra sikeredett: Shalane megnyerte a 2017-es New York City Marathont! Ez az eredmény – és az is, ahogy Flanagan versenyzett – rendkívülinek számított, több okból is.

A verseny szempontjából azért, mert Flanagan igen okosan taktikázott. Egy lassabbnak számító tempóból (az első 5 km-en 3:51-es kilométereket futott) építette fel a versenyét úgy, hogy 35. km után olyan tempót diktált (3:11), ami több másodperccel gyorsabb volt, mint Mary Keitany abban az évben Londonban, csak női mezőnyben futott maratoni világcsúcsának tempója (3:14).

Flanagan 2:26:53-mal nyerte meg a versenyt. Az egy dolog, hogy legyőzte a riválisát, a verseny legnagyobb favoritjának tartott Mary Keitany-t. De ami miatt egy csapásra nemzeti hőssé vált az USA-ban, hogy 40 év után először ismét amerikai futónő állhatott a New York Marathonon a dobogó legfelső fokára! 

 

„Minden szezon, minden verseny nehéz volt, annyira nehéz. De tudom, hogy igaz: a nehéz dolgok csodálatosak, gyönyörűek és értelmet adnak az életnek. Nagyon szerettem intenzíven megélni a céljaimat. 15 éven át minden egyes nap, amikor reggel felébredtem, tudtam, hogy pontosan ott vagyok, ahol lennem kell. Boldoggá tesz, hogy feszegethettem a fizikai és mentális korlátaimat egyaránt. Minden este fáradt, de óriási mosollyal feküdtem le aludni, és ugyanezzel a mosollyal keltem másnap. Az a szenvedélyem, hogy az egyik lábamat a másik elé helyezzem, és ezt a lehető leggyorsabban tegyem, rengeteg örömet hozott az életembe.”

 

Négyszeres olimpikon

Flanagan a hazájában maradandót alkotott a terepen (cross country versenyekkel kezdte a karrierjét), az atlétikai pályán, majd később az utcai futóversenyeken is. Az olimpiai játékokon négy alkalommal erősítette az USA nemzeti csapatát:

• 2004-ben, Sydney-ben 5000 méteren indult.

• 2008-ban, Athénban 5000 és 10 000 méteren állt rajthoz.

• 2012-ben, Londonban már a maratoni távon indult, és a 10. helyen ért célba.

• A 2016-os riói olimpián szintén 42 kilométeren futott, és a 6. helyet szerezte meg.

 

 

 

„Ki a legnagyobb szurkolód? Én azt mondom, légy saját magad legnagyobb szurkolója! Az önmagadba vetett hitben óriási erő rejlik.”


Bronzból ezüst

A 2008-as athéni olimpián 10 0000 méteren Falanagan bronzérmet szerzett, amiből aztán 9 évvel később ezüst lett, miután a második helyen célba ért versenyzőtől doppingvétség miatt elvették az érmét. De már a bronz is gyönyörűen csillogott 2008-ban: a 10 0000 méteren óriási dolognak számított az éremszerzés az USA csapatának, ugyanis ezen a távon addig mindösszesen egy darab olimpiai érmet nyertek az amerikai futónők az ötkarikás játékok történetében. Egyébként Flanagan ezen a távon Athénban futott 30:22:22-es ideje azóta is kiemelkedő eredménynek számít hazájában, nála gyorsabban (9 másodperccel) a honfitársai közül csak Molly Huddle tudta teljesíteni a távot.