Szöveg: Nyirati Rita | 2017.03.10. | Frissítve: 2018.01.29. | |
Ha túlsúlyod van, utcai ruhát sem nagyon kapsz magadra, feltéve, hogy nem kedveled az 50 éves Tante öltözködési stílusát. Vagy öreges, vagy csak zsákruha, de mind rémálom és nem nagyon vigasz, hogy "de legalább rád megy".
Ezt lehet még fokozni azzal, ha sportruházatról beszélünk. Utcai ruha esetén még csak – csak működik a lebernyeg (fekete, hogy karcsúbbnak látszódjunk), de a technikai ruházat nem igazán az „ápol és eltakar”jegyében készül, mondjuk ki: testhezálló. Test, az pedig van, tele vagyunk testtel. És gátlással…
Ezt is olvasd el! Tippek fogyni vágyó kezdő futóknak
Gondolatok a tükör előtt, futócuccban állva
"Rám tapad, szűk, minden hurka látszódik, mekkora a fenekem benne, nem takarja el a póló, az kizárt, hogy én ezt felveszem, nem megyek ki a házból ebben, feszül a combom, megmozdulni sem tudok benne, nemhogy futni, mit fognak szólni, ha meglátnak ebben, de nem látnak meg, mert ezt én nem veszem meg!"
Három dologra jöttem rá a színes, csajos futócuccokra való vágyakozásom közben:1. A színes, mintás futócuccokhoz (szükséges testalkathoz) számomra a futáson keresztül vezet az út. Futni kell ahhoz, hogy elérjem azt a szilfid alkatot, amikor majd olyan futócuccot vehetek, amilyet csak szeretnék. 2. Sokkal jobban szeretek futni, semmint futóruhát vásárolni. Persze, persze, én is nőből vagyok, szeretek vásárolni, jólesik egy újabb póló vagy egy újabb sportfehérnemű, de amikor belegondoltam, mitől lennék frusztráltabb, ha nem futhatnék vagy ha nem kapnék magamra egy újabb pólót, egyértelműen az elsőre tettem a voksom. Végülis amikor elkezdtem futni, egy óriási pamutpólóban kocogtam hónapokig. 3. Nem tudok mit tenni. Igen, nagy vagyok, széles vagyok. Igen, szeretnék futni, szeretnék fogyni. Bárhová is mennék ezzel a testtel, akár edzőterembe, akár uszodába, akár futni, valamit csak fel kell vennem, s valljuk meg, bármelyik opció ruhakövetelménye kihívás elé állítana. Miután ezekre rájöttem, elengedtem a problémát. |
Fel sem jön rám, ezt kikre méretezték? XL?? Még nagyobb vagyok, mint gondoltam?! Hozz egy nagyobbat.., micsoda, nincs nagyobb?? Kész, vége, nem futok, kövér maradok egész életemre. Kicsit zokogunk az öltözőfülkében, s közben a múltkor olvasott cikkre gondolunk, mely szerint a legfontosabb, hogy kényelmes futóruhában fussunk.
Ismerős? Végül megveszünk valamit, legfeljebb este megyünk futni, nem baj, úgyis nyár van, meleg van vagy tél van, hamar sötétedik. Ne lásson senki, ne lássa, ahogy felgyűrődik a póló, kivillan a has, feszül a nadrág, éppen elég, hogy mi magunk tudunk róla.
Ezt is olvasd el! Az én fogyásom - az én futásom
A rossz hír az, hogy igen, ez ilyen. Rendszeresen az az érzésem, hogy nem mi vagyunk a célközönség, frusztráló, de túl kell lépni rajta. Szeretnék én is színesben, mintásban futni, de egyelőre a méret a prioritás - az ad ebben motivációt, hogy majd én megmutatom (dacprojekt, aha), hogy lesz még olyan, amikor én is besétálok egy menő sportüzletbe és megveszem az M-es méretet (nyilván nem az XL-eset), azon a napon pezsgőt bontunk, de ehhez még futnom (is) kell.
A jó hír, már ami a praktikumot érinti, pedig az, hogy nagy méretekben is lehet kapni futóruhát. Nekem nagy segítség volt, hogy a német méretezésben mindig lehet bízni, az eredetileg kávéforgalmazó üzletben időről időre felbukkan sportruházat, de a nagyobb üzletláncok időszakos akcióiban is ki lehet fogni nagy méretet – hiába, no, van, ahol a túlsúlyosakra is gondolnak. Az első pár hónap pamutleggingses - pamutpólós outfit-je után hosszú hónapokig a Decathlon férfirészlegén matattam, főleg a nadrág okozott problémát. Én széltében fogtam fel azt, amit eredetileg hosszában kellett volna.
Emlékszem arra a pillanatra, amikor először keveredtem át a női részlegre és rájöttem, hogy akár már ott is maradhatok, egy korszak lezárult – nem sirattam meg. Most már arccal a színes mintás, tarka futóruhák felé!
