Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Neked közben jó vagy utána? Mármint a futás!

Istock | Mi a jó: maga a futás, vagy a futás utáni elégedettség érzés...?

Rengeteg szempont alapján lehet elmélkedni a futásról, de arról még sosem gondolkodtam, ami nemrégiben egy futás közbeni beszélgetés során merült fel témaként; hogy mikor esik legjobban a futás? A konkrét kérdés így hangzott: Neked közben jó vagy utána? Engem annyira megfogott ez a gondolat, hogy gyorsan végeztem a témában egy mini közvéleménykutatást a futóbarátaim között. Válaszaikból kiderült, hogy a futás megélése szempontjából is különböző karaktereket különíthetünk el. És hogy kik ezek? Nézzük meg monológjaikat típusaik szerint.

 

A gondolatrendező

Ha őszinte szeretnék lenni magamhoz, én leginkább egy dolog miatt szeretek igazán futni. Soha semmilyen más sportnál nem tapasztaltam meg, hogy ennyire rendbe rakja a fejemet. Futás közben azt érzem, hogy valahogy minden a helyére kerül. Érdekes, hogy néha a legkreatívabb gondolataim születnek meg egy hétvégi hosszú alatt, és van, hogy ahogy telnek a kilométerek, úgy ürül ki az én fejem is. Imádom ezt az érzést, bár előfordul, hogy furcsa helyzetekbe keveredek miatta. Volt olyan maratonom, hogy húsz kilométer teljesen kiesett, fogalmam sincs, mi történt 12 és 32 kilométer között. Mondjuk, vannak, akik irigyelnek ezért, de sajnos ez azzal is jár, hogy bárki is próbál integetni vagy kapcsolatot felvenni velem, nem sikerül neki, mert én épp valami belső gondolatszekrényt pakolok.

 

A közösségi futó

Nekem a futás egyértelműen társasági esemény. Sosem voltam még egyedül futni, mindig kell, hogy velem legyen néhány futócimbora. A futást egyértelműen azért élvezem, mert jó társaságban mozgással töltöm az időt. Engem nem érdekel, hogy milyen idővel érek célba, fontosabb az, hogy közben a barátaimmal jól érezzük magunkat. Ezt a bulihangulatot leginkább versenyek során szoktam megtapasztalni, ezért sokat utazok, hogy mindenhol megmutassam, nem a táv öl meg, hanem az gyilkos iram. Ahogy véget ér egy versenyem, máris keresem a következő lehetőséget, amikor újra átélhetem ezt a feltöltő érzést.

 

A függő

Van olyan opció, hogy azt válaszolom, hogy közben jó, és utána még jobb? Nekem a futás az életem, talán egy kicsit olyan már, mint a kábítószer. Muszáj újra és újra kimennem, mert utána olyan, mintha teljesen kicseréltek volna. Ha edzés előtt ideges és feszült voltam, mire hazaérek az edzésből, elmúlik minden. Persze vannak nehezebb futások, amiket én is megszenvedek, de ezek is jóleső szenvedések, mert tudom, hogy egy általam kitűzött célt szolgálnak.

 

Aki már gyerekként is utált futni

Határozottan ki tudom jelenteni, hogy nekem kizárólag futás után jó. Közben semmiképp! Utána jobb vagyok fejben, lelkileg, érzelmileg, testileg...mindenhogy! Kevesebb bennem a feszültség, reálisabban látom a dolgokat. Többféle távon futottam már, de közben sokszor szenvedek, bármilyen is legyen a tempó. Ha őszinte akarok lenni, kicsit elunom magam, nekem kevés közben az inger. Azért csinálom, mert utána annyira jó.

 

Az ultrás

Nekem a futás eleje mindig jó. Aztán meg várom a végét. Ez az UltraBalatonnál úgy nézett ki, hogy az első 100 kilométer jól esett, a többiről meg inkább nem beszélek. És a végén már utána sem volt jó, mert annyira elfáradtam.

 

A terep szerelmese

Nekem közben és utána is jó. Van, hogy vacak időben elindulás előtt órákat vekengek. De ha már futócipő van a lábamon, akkor már jó. Ha az erdőben vagyok, az mindig feltölt. Imádom, hogy simán megfutom azokat az emelkedőket, ahol pár éve még a s.ggemen vettem a levegőt, hogy legyőztem a lustaságomat és nem maradtam otthon telefont nyomogatni. Nekem már annyira az életem részévé vált a futás, hogy nem tudom, milyen lenne, ha nem csinálnám. Nem tudom, milyen az, amikor valaki egyszer csak nem fut többé. Pedig van, hogy nekem sincs kedvem, de utána meg olyan jó, megvan a kellemes fáradtság, elégedettség, endorfin, közben meg a flow.

 

A céltudatos

Edzésterv alapján futok, úgyhogy nem is tudom megválaszolni azt a kérdést, hogy nekem jó-e közben? Megvannak a feladataim, teszem a dolgomat, igyekszem a legjobb tudásom szerint elvégezni a kiírt munkát. Én az edzést követő érzésről tudok inkább beszélni. Annyira szeretem, amikor sikerült mindent teljesítenem és elönt a büszkeség érzése. Imádok a jól elvégzett munka utáni elégedettségével beülni a kádba és csak hagyni, hogy ez az érzés eluralkodjon rajtam.

 

És te? Te melyik típusba tartozol?