Szöveg: Csaba Orsolya | 2020.03.12. | Frissítve: 2021.10.17. | |
Ezernyi dolgon töprengünk... vagy épp semmin.
Mi, futók, azok a típusú emberek vagyunk, akik szeretnek egyedül maradni a saját gondolataikkal. Ha nem így lenne, akkor feltehetően nem élveznénk annyira a futást sem. Ilyenkor hosszabb-rövidebb párbeszédeket folytatunk önmagunkkal az élet kisebb-nagyobb dolgairól. Ahány futó, annyi gondolat, mi most a legtipikusabb egymondatosokat gyűjtöttük össze. Ti pedig bátran folytassátok a sort!
„Még csak 3 perc telt el?!”
Vannak azok a napok, amikor finoman szólva sem vagyunk csúcsformában. Ezeken a napokon fordul elő gyakran a fenti mondat. Futunk, futunk, és mintha már hosszú órák teltek volna el, aztán lenézünk az óránkra, és hopp: körülbelül 3 perce vágtunk neki...
„Hát ez egyszerűen gyönyörű!”
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálam ez a gondolat minden egyes terepfutás alkalmával biztosan előkerül. Még úgy is, hogy már ezerszer futottam a Hármashatár-hegyi reptér környékén, a Budaiban. De az országban is számtalan olyan szép helyszín van, amire újra meg újra rácsodálkozhatunk.„Tuti elromlott az órám!”
Oké, előfordul, hogy tényleg elromlik, vagy valóban bénázik a GPS. De leggyakrabban nem erről van szó, hanem... Á, úgyis tudjátok. Van, amikor könnyebb az órára fogni.
„Hú, ez a kocsi de közel volt”
Aki városban fut, annak ez mindennapos gondolat – sőt, akár hangosan kimondott gondolat, esetleg egy nem igazán szalonképes lezárással megtoldva. A másik nagyon jellemző városi ultrarövid monológ pedig a „Még csak villog a zöld, ezen simán átérek, azt hiszem...”„Mit fogok enni, miután végeztem?”
Az egyik kedvenc gondolatom. Lássuk be, mi, futók, szeretünk enni, szeretünk az ételre gondolni. Ez azért van, mert nagyon szorgalmasak vagyunk, és igenis megérdemeljük – meg persze fontos is –, hogy edzés után feltöltsük a szervezetünket mindenféle jóval. (Persze, csak okosan.)
„Őt még utolérem!”
Miért van az, hogy ez a gondolat pont azokon a napokon kapcsol be, amikor könnyű kocogást tervezünk?… (azaz a semmi, a nagy üresség)
Listánk apró kakukktojása: az a pár másodperc, esetleg percek, amire utólag nem is emlékszünk – visszagondolva az egész egy nagy fekete lyuknak tűnik. Amikor automata üzemmódba kapcsol a testünk, mintha a túlélésért küzdenénk, és nem is értjük, hogy már itt is vagyunk?!
„Hol egy vécé???”
Ez nem szorul túl részletes magyarázatra. Reméljük, mindenki mihamarabb megtalálja, amire szüksége van.„Mégsem olyan jó ez a futócipő... Pedig olyan szép volt!”
Az elméletet tudjuk: futócipőt nem a dizájn alapján választunk. Most tegye mindenki a szívére a kezét! Ugye, hogy neked is volt már legalább egy pár olyan futócipőd, amit csak a szuper fazonjáért, a jó színekért vagy azért vettél meg, mert egyszerűen tetszett? Majd elmentél futni, és a cipő nem volt az igazi... „Mégsem olyan jó”. Az első pár futás szembesít a helyzettel. Mit lehet tenni? A szépséges cipőt elhordod rohangálós cipőnek, vagy egyszerűen meghirdeted, eladod. Nyugtasson meg, hogy nem te vagy az első, akit egy mutatós futócipő megbabonázott.
