Bérces Edit a magyar ultrafutás kiemelkedő alakja. A futónő két Európa-bajnoki és két világbajnoki címet szerzett. Fantasztikus sportkarrierjéről mégis kevesen és keveset tudnak, pedig nem túlzás azt állítani, hogy, sokkal többet tud az ultrafutásról, mint bárki az országban. A vele készült interjú első részét itt olvashatod el:

Milyen technikai eszközök segítettek titeket anno a futásban?

 

Az eszközök engem sosem igazán érdekeltek. 1992-ben, amikor kimentem Amerikába, egy havi fizetésem árán vettem egy Nike cipőt, olyat, amiben Vass Márti is nyerte annak idején a Bécs-Budapest Szupermaratont. Egyébként meg lehet nézni, micsoda cipők voltak még akkoriban, a legtöbben sima Tisza cipőben futottunk. A környezetemben Herr Gyula, a nagyatádi hosszútávú triatlon szervezője volt az, aki próbált lépést tartani a technikai eszközökkel, ő sokat mesélt nekem. Arra emlékszem, hogy először a kétgombos Casio óra jelent meg, majd a Polar pulzusmérő órája is színre lépett már a '90-es években. Később volt, hogy kaptam pulzusmérős órát, de hol csak 0 vagy 200-as pulzust mutatott, nekem nem igazán adott érdemben hozzá az edzésemhez, inkább csak zavart.

És mivel frissítettetek?

A frissítésről sokat tanultam Kis-Király Ernőtől, aki háromszor nyerte meg a Bécs-Budapestet. Mézes főtt rizst ettünk, ami úgy felhígult vízzel, hogy a biciklis kulacsból meg lehetett inni. Annak idején 1994-ben még PET palackok, lágy kulacsok és hátizsákos palackok sem léteztek a piacon, az is a technika része volt, hogy nem volt mindegy, mibe teszi az ember. Üvegpalackok voltak a bringás kulacsokon kívül, ami nem túl praktikus. Ezen kívül mézes főtt krumplit ettem nejlonzacskóból nyomogatva, nagyjából úgy, mint most a gélt. Kóla létezett már akkor is, nekem 100 km-en az volt a szabályom, hogy 70 km-ig nem iszom kólát. Voltak pezsgőtabletták, Egerszegi Krisztina által népszerűsített vitaminok, ezeket fogyasztottuk. Energiaszeletek is léteztek, de olyan drágák voltak, hogy saját készletet sosem vásároltam, csak ha a versenyszervező biztosította vagy a rajtcsomagból megmaradt. Nekem anyagilag is egészen más volt a hozzáállásom, mint a mai futóknak. Biztos, hogy nagyon jó, hogy ilyen gyorsan felszívódik az űrtáplálék, de azt gondolom, hogy emberi ennivalót kell fogyasztani. Annyira sok szintetikus dolog van ezekben a műkajákban, talán egy Ironmanre még jók, de 24-48 óránál már elő kell, hogy jöjjön a normális étkezés. Nagyon erős túlzásnak érzem, amilyen irányban elmentek a mai divatok.

A 24 órán futott 250 kilométeres korábbi világcsúcsod még mindig élő magyar csúcs. Látsz rá esélyt, hogy bárki megdönti a közeljövőben?

 

A 2002-ben felállított világcsúcsomat 7 év után döntötte meg Kúdó Mami (japán futó, aki 254,425 kilométert futott 2009-ben – szerk.). Nem sok ilyen hosszú ideig élő magyar világcsúcsot találni, Európa-csúcsként pedig 14 évig élt (melyet 2017-ben Patrycja Bereznowska döntött meg 259,9 kilométeres eredményével – szerk).

 

Igen, még mindig ez a magyar csúcs, de elvileg bármelyik pillanatban megdőlhet, főleg ha azt nézzük, hogy mennyi tapasztalatot és tudást felhalmoztunk az utóbbi másfél évtizedben, ehhez pedig technikai háttér és népesebb részvételi arány is társult. Az örök világranglisták és az utóbbi évek Spartathlon eredményei ismeretében a hongkongi Janice Leung nem véletlenül kérdezte tőlem, hogy az ultrafutás nemzeti sportnak számít-e Magyarországon. Az amerikaiak 15 évet vártak, hogy fölzárkózzanak, melyhez Nagy Kata 2015-ös csodálatos torinói vb-győzelme óriási lökést adott. Az utóbbi öt évben egyébként, az amerikai eredmények a koronavírus terjedéséhez hasonlítható exponenciális növekedésnek indultak mind egyéni, mind csapatviszonylatban. Lengyel barátaink igencsak elhúztak, ha azt nézzük, hogy 2001-ben a magyar csúcs 235 km volt és a lengyel csúcs akkor lépte át a 202 kilométert, ehhez képest most két lengyel versenyző van, aki 250 km felett tud 24 órán futni.

Manapság szoktál futni?

Pillanatnyilag messze nem az első helyen van a futás, de a szemléletem nem változott, minden távolságot futásra is át tudok számolni. Ahogy az orosz regényekben gyaloglásban, Amerikában autóvezetésben fejezik ki a távolságot, én futásban számolok, például Budapest-Zalaegerszeg 220 km, az nagyjából egy nap futást jelent. A futásaim útvonalai is megváltoztak, ritkábban megyek már arra, amerre régen. Zalaegerszegben az egyik legmagasabb dombot futom meg, kifejezetten fejszellőztető, gondolkodást elősegítő és szemétszedő futásaim vannak, amiket nem előre találok ki, de kínálják magukat. A fényképezéssel is kiegészültek a futásaim. Ráadásul ha összetalálkozom egy ismerőssel, egyáltalán nem jelent gondot, hogy megálljak-e, ez korábban elképzelhetetlen volt. A járványhelyzet miatt gyakran hangoztatott szófordulattal élve, sohasem jelentett gondot a 2 méteres távolságtartás. Sokkal gyorsabban is futottam régen, most futást utánzó mozgást végzek és „toronyellenőrzést”: megnézem, hogy a város tornyai megvannak-e. 

Az utolsó eredményed, amit találtam rólad, a Guinness világcsúcsok 2004-ből. Miért hagytad abba 40 évesen az ultrafutást? Holott mások ekkor kezdenek csak bele.

Nehezen tudom megosztani a figyelmem. 2006-ban védtem meg a doktori értekezésemet, amely egy kedvezőtlen életmódváltással járt, és egy komoly figyelemváltással. A doktori védés nagyon fontos volt a munkám miatt is, és utána már nem tudtam teljesen visszakanyarodni. Azért voltak még meghívásaim: 2006-ban dobogós voltam az EB-n, 2007-ben és 2008-ban 6 napos magyar csúcsot és fedett pályán 24 órás magyar csúcsokat futottam, és még 2011-ben is nemzetközi 24 órás versenyt nyertem, de nagy eredményeim már nem születtek. Remélem, hogy a világ ötven különböző pontján győzelmet aratva, Calgarytól Tajpejig, tízezernél több versenykilométer megtételével megcselekedtem, amit megkövetelt a haza. Érdekes kérdés a korkérdés. Az evangélista Lukácsnál olvashatjuk: „Ki tudná közületek aggodalmaskodásával akár csak egy órával is meghosszabbítani az életét?” Ugyanúgy, ahogy nem tudhatjuk, hogy hány napot kapunk az életből, az is titok, hogy kinek hány nap, hány kilométer vagy hány mérföld adatik meg ultrafutásból. 

 

 

Amíg a 100 km-es világbajnoki győzelmem idején 34 évesen idősnek számítottam, a 24 órás mezőnyben 35 évesen viszont szemtelenül fiatalnak. Akárcsak Bódis Tomi a 31 évével a 24 órás világbajnoki dobogón szintén kiskorúnak számított (Bódis Tamás 2019 októberében világbajnoki ezüstérmet nyert egyéniben és csapatban is Csécsei Zoltán, Halama Levente, Büki Tivadar társaságában.  – szerk.). Az ausztrál sporttudós edző, Owen Walker például háromféle kort különböztet meg: kronológiait, biológiait, és sportban eltöltött kort és akkor még a pszichológiai korról külön nem is beszéltünk. Ha a kronológiai korból indulunk ki, melyet a születésünk napjától számítunk, könnyen találunk futókat a magyar és a nemzetközi színtérről is, akik nálam sokkal fiatalabban kezdtek versenyezni és voltak sikeresek, mint például Bozán Ági, aki egyetemistaként indult a Bécs-Budapesten vagy a velem egyidős Kudo Mamit, aki viszonylag későn kezdett versenyezni. De érdekes egyedi történet a kor szempontjából Patrycza Bereznowskáé, az orosz Rimma Palceváé, Szőnyi Ferié, Szabó Csilláé, Varga Ildikóé, Maráz Zsuzsié vagy Lubics Szilvié is. Jó példa még a kronológiai kor meghazudtolására a nálam tapasztaltabb Nagyné Bakucz Krisztina is, aki, tagja volt a 24 órás Eb-dobogós csapatunknak, nyert 48 órát Golsban és a mai napig minden évben indul a balatonfüredi 6 naposon.

Akit a futás szele megcsapott, az már örökre futó marad. Így most is futónak tartom magam. Rendszeresen részt veszek, sőt kezdeményezőnek, illetve szakmai tanácsadónak vagy éppen védnöknek is számítok olyan jótékonysági futásokon, mint a „Futva segíts” az autistákért Zalaegerszeg és Boncodfölde vagy a „Másodszor is célba érünk” elnevezésű, 60 km-es terep ultra-és váltófutás a koraszülöttekért Zalaegerszeg és Keszthely között, illetve az EMU 6 napos nemzetközi versenyen. A Zalaegerszeg-Nagykanizsa távot az első futásom 30 éves jubileumán szűk baráti körben megismételtem, a reformáció 500. évfordulóján a zalaegerszegi lelkésszel, Zsugyel Kornéllal két evangélikus szorványközösséget kötöttünk össze futva Pusztaszentlászló és Szepetnek között. A hallgatóimnak 1956 tiszteletére szerveztem futást (Edit főiskolai a BGE Gazdálkodási Kar docense Zalaegerszegen – a szerk.). Külföldön, különösen Távol-Keleten gyakran hívnak versenyekre vendégnek. Mindezek mellett úszásban a zalaegerszegi Törekvő Vízipókok csapatát erősítem jótékonysági úszásokon és a 24 órás Csik Ferenc emlékúszáson. A nagy új kedvencem viszont a kajak. Amikor csak tehetem, vízre szállok, hogy belülről csodálhassam a Balatont.

Abszolút Guinness világcsúcsok futópadon is  A 2004-es futópados élményért a mai napig hálás vagyok Kapornaki Anikónak és Hegyi Áronnak (Az extrem.hu egykori szerkesztői, akik megszervezték Editnek a Guinness csúcsdöntési lehetőséget.- szerk.). Az ő érdeklődésük és tettrekészségük nélkül eszem ágába nem jutott volna egy teljes napot futópadon tölteni. Nem feledkezhetünk meg arról a szerencsés körülményről sem, hogy a torontói David Deublebeiss és Monica Scholz 2004 Valentin-napjára meghirdetett csúcskísérletének híre egészen Európáig eljutott. Az ő bejelentésük ürügyén érkezett a megkeresés, hogy mondjak szakmai véleményt még a mutatvány előtt.(Editet a 24 órás abszolút női világcsúcstartójaként keresték meg az extrem.hu szerkesztői– szerk. ) A válaszomhoz még hozzátettem egy sorsdöntő, ha nem is sorscsapás értékű megjegyzést. „Mennyi a jelenlegi csúcs a nőknél? 150 km? Futok nektek világcsúcsot, -ha megrendezitek”.- válaszoltam. Anikóék szavamon fogtak és hamarosan be is jelentették a „csúcstámadás” helyszínét és időpontját: Budapest, Eurocenter, 2004. március 8-9. Onnan pedig már nem volt visszaút. Anikó és Áron tollából számtalan írás született angol és magyar nyelven az eseményről. (Edit a női 100 km-es, 12 órás, 100 mérföldes és 24 órás futópados futás csúcsán kívül az amerikai színekben futó Serge Arbona 24 órás férfi Guinness világrekordját, is megdöntötte.- szerk.) A világ minden táján, köztük itthon is voltak próbálkozások a 100 km-es, 12 órás, 100 mérföldes és a 24 órás női eredmények megjavítására (Magyarországon 2016 decemberében Makai Viktória 9 és fél óra alatt 96,49 km-t teljesített, Csécsei Zoltán pedig 2020-ban férfi csúcsokat döntött meg - szerk.).

Te mit gondolsz, minek köszönhető az a népszerűség, aminek most az ultrafutás örvend?

Úgy tűnik, a maraton a szabadidőfutóknak már túl könnye elérhető cél. A kihívás mint érték nem olyan régóta létező pozitív fogalom. Az ülő életmódot élők körében kiteljesedett egy éhség a kalandra és a teljesítésre. 

A futás és az ultrafutás népszerűségének társadalmi, gazdasági és kulturális okai vannak.  Alapvetően mindenkié a futás, de korábban leginkább a szegényeké volt. Az amerikai válogatottban azonban nagyon nagy a doktori fokozattal rendelkezők aránya. Egy társadalmi emelkedettséggel, magasabb iskolázottsággal is jár. Annak idején Hári Gyuszi, aki egy Zala megyei olajbányász volt, futott maratonokat is, Bogár Janival együtt volt dobogós a Spártában, akkoriban ő egy tipikus képviselője volt a futótársadalomnak: Gyula egy különleges közösségre vágyott, szeretett mozogni és utazni, de a kemény atlétikából érkezett. Teljesen más szemlélet uralkodik ma. A sok, kicsit kifelé forduló, írástudó futó megjelenésének köszönhetően szinte íratlan szabállyá vált, hogy ultramaratoni hosszúságú beszámolók születnek egy-egy versenyről a résztvevők szemszögéből. Összehasonlíthatatlanul több szakirodalomhoz férhetünk hozzá manapság, mint korábban. A vasfüggöny mögött az ultrafutás külföldi utazási lehetőséget is magában hordozott. Mivel futó körökben nem volt jellemző az idegen nyelvek gyakorlása, a versenyzőket gyakran nyelveket beszélő menedzserek kísérgették, akik ugyancsak jól jártak az utazás és világlátás lehetőségével. Manapság a futóknak sokkal nagyobb aránya beszél angolul. Fellendült a könyvfordítás és -kiadás piaca is. Az egyik legkorábbi magyar nyelvű ultrafutó szakordalom az Indián futó, a cseh etnográfus, Miloslav Stingl tollából, 1969-ből. Általában a futás szakirodalma a TF jegyzetei mellett Jim Fixx művében, a Futók, kocogók című, 1984-es könyvében és Schirilla György Egy távfutó vallomásaiban (1986), és Miltényi Márta -- Monspart Sarolta, A futás csodálatos világa (1990) című művében merült ki. Ha jól körülnézünk, csak tavaly több könyv jelent meg ennél, kizárólag ultrafutás témában. Simonyi Balázs Ultra című filmje pedig nemzetközi szinten is népszerűsíti a szabadidős futást. A futóblogok, magazinok és honlapok megszámlálhatatlanul elszaporodtak úgy, hogy az ezredfordulón még csak Sipos István és Bérces Edit honlapja létezett. 

Bérczes Edit ultrafutó versenyeredményei számokban  100 mérföld pálya 14:25:45 Verona 2002. szeptember 21-22. 100 mérföld futópad 14:15:08 Budapest 2004. március 8-9. 24H pálya 250,106 km Verona 2002. szeptember 21-22. 24H futópad 247,2 km Budapest 2004. március 8-9. 100 km országúti 7:25:21 Winschoten 2000 100 km pálya 8:03:52 Camporosso 2002 12H országúti 135,344 km Gravigny 2002 12H pálya 135,057 km Verona 2002 100 mérföld pálya 14:25:45 Verona 2002 100 mérföld országúti 14:56:09 Köln 2001 24H országúti 237,6454 km Wörschach 2003 24H pálya 250,106 km Verona 2002 48H pálya 369,7493 km Surgeres 2003

Nálatok hogyan alakult a szponzori, támogatási és financiális oldal?

Akik előttem futottak pár évvel, náluk elég komoly bevételt jelenthetett a futóversenyeken való jó szereplés. A nagyon jó futók, akik dobogóra kerültek, a kiemelt teljesítményért kiemelt díjban részesülhettek, bár nagyon eltért még ekkor a férfiak és nők díjazásának aránya. Az is igaz, hogy a résztvevők nemének aránya is egyenlőtlenebb volt, de a teljesítéshez és a nyeréshez a nőknek is ugyanakkora távolságot kellett megtenniük – természetesen – mint a férfiaknak.

Személy szerint nálad hogy oldódott meg a sok külföldi verseny, utazás?

Nem a megélhetésemnek volt az eszköze a futás, hanem stresszkezelésre használtam, a teljesítmény, az önkimerítés és a megtisztulás, a katarzis az, ami hajtott. Nekem, mondjuk úgy, hogy mecénásom volt egy zalaegerszegi informatikai cégvezetőjének. Ez a támogatás azt jelentette, hogy a közalkalmazotti fizetésemet nem kellett magánórák vállalásával kiegészítenem, ami a kollégák körében jellemző volt, így oda utaztam csak, ahova meghívtak. Szerencsére nekem erre nem volt szükségem, hiszen oda utaztam csak, ahova meghívtak. Rendszerint a meghívás magában foglalta az útiköltségen és természetesen a nevezésen kívül a szállás és ellátás költségeit. A kísérők utaztatásával járó költségeket fedezni tudtam a támogatásból. Magammal tudtam vinni például segítőt egy-egy nagyobb versenyre. A mecénásom, Szász Péter megelőzte a korát abban, hogy nem nyerészkedni akart, marketingcélokra nem volt felhasználható még egy világbajnoki győzelem sem. Ugyanakkor Péternek személyes érintettsége is volt, futott maratont, triatlonozott és most a nyugdíjhoz közeledve is igyekszik rendszeresen mozogni.  

A gazdasági oldalát is említetted az ultrafutás fellendülésének. Ez alatt mit értesz?

Sok verseny átcsapott profitorientált szervezéssé, és egyes versenyek olyan hírnevet tudnak szerezni, hogy az már értékké válik, státusz, ha valaki egy rajtszámot kap. Már annak hírértéke van, hogy valakinek sikerült indulási lehetőséget kapnia a sorsolás által. A Boston Marathon már ki tud adni olyan pólót, hogy „Training for Boston Marathon”. Sőt, már az is hírértéket képvisel, hogy valakinek a harmadik szomszédja a Boston Marathonra készül, hiába még nincs is meg a kvalifikációja. Bizonyos versenyeken való részvétel státusszá tudott válni a marketing és PR által. Sok verseny estében nagyon kemény anyagi vonzata is van egy-egy ilyen indulásnak, ami egy elérhetetlen vágyat kelt az utca futójában. Sajnos van egy óriási felkészületlenség a sajtó részéről is, ez egy nagyon nagy hiányosság. Részben pedig a közösségi média hatására a nagyon szép, meglévő eredményeket nem teszik fel a térképre. Egyszerűen nem foglalkoznak az emberek a 2000-es évek előtti eredményekkel, még akkor sem, ha azok ma esetleg érvényes országos csúcsok.

Mit gondolsz arról, hogy a futók létszáma is egyre növekszik, ebből adódóan ultrafutóból is egyre több van?

A közönség, közösség megléte vagy nem léte is sokat számít. Az ultrafutásnak most nézettsége van, tökéletesednek a pályakiírások, elterjednek az online közvetítések. Azzal rendszeresen kellett számolnom, hogy megkiabáltak útközben, „miért futsz, nem kerget senki” vagy „egy kettő, egy, kettő”. De most még az autósok viselkedésén is azt látom, hogy sokkal udvariasabbak, persze a közlekedési szabályok is változtak. Ma már nem szégyen futva megjelenni az utcán, itt Zalaegerszegen is öt percen belül jön egy futó, ha kilépek az utcára. Örömmel hallom, hogy visszavonult olimpiai bajnokok, aktív karmesterek, zongoraművészek és operaénekesek is egyre gyakrabban a hosszútávfutást választják kikapcsolódásként, de a legjobb hír, hogy a focista Dombi Tibi is több maratont tudhat magáénak. Ami pedig a legjobban tetszik benne, hogy nem feltétlen a világ végére utazik azért, hogy egy hosszabbat fusson, hiszen Debrecenben is megteheti. A zenész Vissy Barnabás pedig kifejezetten a maratonon túli távokat kedveli. Többször megkerülte a Fertő-tót és érdeklődést mutatott a 60km-es koraszülöttfutás iránt is. Amikor nagyon intenzíven futottam, nem is volt kérdés, hogy egyedül futom-e le az adagokat. 100 km-es versenyek előtt 75 km-es edzőfutásokra soha senkit nem tudtam magammal hívni, mert senkinek nem volt se kedve, se edzettsége ennyit futni. Előfordult, hogy váltották egymást a kísérőim, 25 km-t futott velem egyvalaki, még 25-öt egy másik, a harmadik 25-re pedig már csak biciklis jutott. A futóközösségek óriási támogatást, megerősítést adnak a mai futóknak. Éppen ezért szenved sok társaságra vágyó futó a távolságtartási szabályok korlátai miatt. Pedig megvannak az egyedül futásnak az előnyei. Csak türelem, bátorság, és bizalom kell ahhoz, hogy értékelni tudjuk. Ma sokkal elfogadottabb, hogy örömfutás van versenyen vagy edzésen. Korábban az, aki futott, komolyabb edzésterv alapján és kifejezetten az eredmények miatt futott. Ma teljesen elfogadott az, hogy valaki nem 3 perces kilométereket fut a Margitszigeten. Régebben azt is megszólták aki futott, az pedig, hogy bele is sétáljon valaki, nagyon szokatlan volt. Napjainkban egy nagyobb verseny, táv leküzdése teljes mértékben felértékelődött.