Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

„Legyőzhetetlennek érzem magam egy-egy futás után”

Instafutó

Kapusi Kitti gyűjteményéből | Kapusi Kitti életfilozófiája: sport nélkül lehet élni, de nem érdemes

Futócsajok az Instáról: @kitti_runaway.

Kapusi Kitti az élete során volt már nagyon fent és nagyon lent. Túl volt már rengeteg diétán, vizsgálaton, majd kiderült, hogy pajzsmirigy gondjai miatt nem sikerül sehogyan sem lefogynia. A műtétet sem kerülte el, ahol az altatás előtt azt mondta „ha ennek vége, maratont futok". Ha a vírushelyzet engedi, ősszel meg is teszi! Ő @kitti_runaway.

 

2015-ből találtam az első futós posztodat. Hogyan és miért kezdtél el futni?

A húszas évem elejéig aktívan sportoltam, fociztam,kézilabda és atlétika edzésre jártam. Aztán vidékről elköltöztem Budapestre, elkezdtem dolgozni, és szó szerint eltunyultam. Soha nem volt semmire időm, és folyton kifogásokat kerestem, hogy nekem valójában miért nincs időm sportolni. Ezen akartam változtatni. 2014-ben egy szép téli napon melegítőbe bújtam, és lefutottam 2 kilométert a ház körül 22 perc alatt. Univerzális gondolat, hogy elindulni mindig nehéz, de aztán a vége kárpótol.

Milyen fontos állomásokon vagy már túl a futásban, és mik a további célok?

Az első félmaratonom 2017-ben futottam le, 2 óra 24 perc alatt. Nagyon büszke vagyok erre az eredményre, mert egyedül, edző nélkül készültem fel rá. Aztán a tavalyi Ultrabalatonon két részletben futottam 36 kilométert, ráadásul mindkétszer szakadó esőben. Ott átértékelődött bennem sok minden, akadtak holtpontok, de nem adtam fel, és ez igazi lendületet adott a továbbiakhoz. A tavaly novemberi K&H félmaratoni időm 2 óra 14 perc lett, úgy, hogy még csak 2 hónapja edzettem pulzuskontrollal. Álmomban sem gondoltam volna, hogy sikerül valaha is ilyen időt mennem. Idei célom pedig egy 2 órás félmaraton, illetve a várva várt maraton. Ha a vírus is úgy akarja, idén szeptemberben fogom lefutni életem első maratonját.

Hogyan tartod egyensúlyban a nasit és a fogyós célokat? 

Nem hiszek a szélsőséges diétákban. Sok minden állhat a háttérben, ami miatt nem tudunk fogyni, és nem feltétlen egy újabb „csodadiéta” fog ezen segíteni. Amíg ki nem derült, hogy pajzsmirigybeteg vagyok, nem értettem, hogy hogy tudok kevés kalóriabevitel mellett is hízni. De egy laborvizsgálat nagyon szépen kimutatta, hogy valami nincs rendben. Én mindig is inkább reális célokat tűztem ki magamnak. Nem periódusokban gondolkodtam, hanem életmódot szerettem volna váltani, de egészséges kereteken belül. Mindent eszem, de mértékkel, és tudom ezt évek múlva is tartani. Rengeteget köszönhetek amúgy az edzőmnek, Pausz Tominak is. 8 hónap alatt 8 kg-t sikerült leadnom, és ezt az eredményt tartom is.

Mik a tapasztalataid a pulzuskontrollos edzésekről? 

Tavaly megválasztottak az egyik hazai versenyszervező által kiírt nagyköveti pályázaton, amin egyébként magam is meglepődtem. Nem vagyok profi futó, tényleg csak szenvedélyes hobbifutónak vallom magam. A nyeremények között volt egy féléves edzésterv egy edzőtől, valamint egy teljesítménydiagnosztika. Előtte sose jártam teljesítménydiagnosztikán, és szakemberrek sem volt szerencsém együtt dolgozni. Tudtam, hogy nálam sorsdöntő lesz egy edzővel való felkészülés, és ez be is bizonyosodott. Azóta is áldom az eget, hogy megismertem a jelenlegi edzőmet. Már a kezdetektől megvolt az összhang, ami egyébként kulcs a sikeres együttműködéshez. Nem is volt kérdés, hogy vele folytatom 6 hónap letelte után is. Velem fel volt adva neki a lecke, hiszen hormonális problémákkal, magas pulzussal, plusz kilókkal küzdöttem, és a tempóm sem volt túl gyors, de Tomi mindent megtett, hogy kihozza belőlem a maximumot. Nem tagadom, magamhoz képest sokat fejlődtem. Én egy 6:45-7:00 perc/km-es futó voltam, ha már emelkedő is akadt,t akkor inkább 7:30. Most 5:45-ös átlaggal le tudok futni egybefüggően 15 kilométert, 8 hónapos edzéstervvel a hátam mögött. A pulzusom is kezd szépen beállni. Én csak ajánlani tudom a pulzuskontrollos futást: az elején türelemjáték, sokat kell lassan futni, de beérik a munka a gyümölcse, ha elég kitartó vagy.

 
Kapusi Kitti gyűjteményéből | Kittinek beváltak a pulzuskontrollos futóedzések

 

Heti szinten mennyi és milyen edzéseket végzel?

Általában heti 4 nap futok az edzőm által kiírt terv alapján. Néha van 1-2 „funrun”, amúgy elég vegyes a felhozatal: intervall, hegyi állóképességi, alacsony pulzusú hosszú futások vegyesen, szinte mindenféléket futok. Ezen kívül minimum heti kétszer erősítek, és spinningre is járok. Egyébként az erősítést nagyon ajánlom mindenkinek, aki rendszeresen fut. Sokkal jobban bírom a futást, mióta erre is odafigyelek!

 

Hogy állsz most a pajzsmirigy betegség kezelésével, tüneteivel, a gyógyulással?

2017-ben találtak a pajzsmirigyemben több cisztát, egy nagyobbat és pár kicsit. Kétszer is megpróbálták leszívni őket, de mindig újratöltődött. 10 hónap után a műtét mellett döntött az orvosom. A pajzsmirigyem volt, hogy alul- és felülműködött, a szerkezetem gyakorlatilag teljesen tönkrement, ezért is híztam akkoriban folyamatosan. Sajnos egy nehéz időszakon voltam túl, a munkába temetkeztem, és sikerült szoros barátságot kötnöm az önsajnálattal... Jó tanulópénz volt. Megtanultam, hogy az egészségünk mindennél fontosabb, és ha ez napi 20 perc mozgáson múlik, akkor napi 20 percet fogok mozogni. Azóta is az az életfilozófiám, hogy lehet sport nélkül élni, de nem érdemes. Egyébként már nem kell gyógyszert szednem, ami hihetetlen, de folyamatosan járok kontrollra. 

 

Minden képeden, a fogyás előttieken is, mosolyogsz, vigyorogsz, nevetsz. Mindig ennyire pozitív személyiség voltál?

Mindig mindenben a jót látom meg először, abszolút pozitívan állok a dolgokhoz. Vannak nehezebb és könnyebb időszakok az ember életében, de nem szabad, hogy feladjuk az álmainkat. Persze, nem tagadom, nekem is vannak hullámvölgyeim, ezt az oldalamat sem szoktam titkolni.

 

Miben változtatott meg a futás, az edzés, az életmódváltás? Hogy érzed most magad?

Van egy nagyon bevésődött emlékem arról, amikor a pajzsmirigyműtétem előtt a műtőasztalon fekve vártam az altatást, és azt mondtam az orvosomnak, hogy: „ha ennek a sz*rnak egyszer vége lesz, maratont fogok futni”. A futástól sokkal erősebbnek érzem magam fizikálisan és mentálisan is. A mozgás ad egy löketet a napjaimhoz, így könnyebben vészelem át a nehezebb időszakokat. Tudom, vicces, de szinte legyőzhetetlennek érzem magam egy-egy futás után. Mindenkinek azt üzenem, hogy higgyétek el, már ezért megéri futócipőt húzni.