Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Ki elől, mi elől futsz?

Istock | Időnként érdemes ellenőriznünk, hogy miért is futunk - főként, ha a szabadidőnket szinte teljesen csak a futás tölti ki

Fontos az önreflexió.

A futás jó hatással van a testünkre-lelkünkre egyaránt. Növeli az állóképességet, megelőzhetőek vele szív- és érrendszeri betegségek, javítja az ellenállóképességünket. A sportolás, ha örömet és sikert ad, rendszeressé válik. A gond akkor kezdődik, ha valaki egy-egy elmaradt edzés után ingerlékennyé válik, vagy ha a sporton kívül minden más eltűnik az életéből.

Valószínű, sokan ismerik azt az érzést, amikor egy feszült munkahelyi nap után jólesően kifutják magukból a stresszt. Vagy egy kemény edzéssel billentik helyre a lelküket egy otthoni veszekedés után. És ha belegondolunk, ez így is van: egy óra közepesen intenzív mozgás után elfelejthetőek a nap során felgyűlt problémák, és a levezetett feszültséggel együtt növekszik az energiaszint, nő az optimizmus, és sokkal könnyebben megőrizhető a nyugalom és a tisztánlátás. Viszont nem árt résen lenni, mert ugyanaz a mechanizmus, ami a futás utáni eufóriát okozza, kedvetlenné is teheti a rendszeresen futókat, ha egy edzés kimarad.

Mi van a kilométerek mögött?

Ez a jelenség nem csak a futásnál, hanem más kitartást igénylő sportok esetében is megfigyelhető. Dr. Menczel Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus egyik szakterülete a sportolókkal való munka. Mivel maga is sportol, sokkal jobban azonosulni tud kliensei nehézségeivel. Doktori dolgozatában is egy sokakat érintő témát, a hobbisportolók addikcióját vizsgálta. A tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy ha a problémáinkat csak a sporttal szeretnénk kezelni, azzal csak újabb problémát veszünk a nyakunkba. „A testedzésfüggőség felismerése azért nem feltétlenül egyszerű, mert ez egy folyamat része, nincs egy éles átmenet, szépen belecsúszik az ember. Azért persze mégsem olyan nehéz azonítani a függőségi viszonyt, mert egyik fő ismérve, hogy valami más helyett sportolok, csak azért, hogy elkerüljek egy olyan tevékenységgel való foglalkozást, ami számomra aktuálisan nagy problémát jelent. Mondjuk azért futok heti 100 kilométert, hogy kikapcsoljak a mindennapokból, és például ne olyan kérdéseken szorongjak, hogy miért nincs párom, hogyan fizetem vissza a felvett hitelt vagy miért van az anyámmal állandóan konfliktusom? Persze ezt nagyon kevesen tudják kimondani vagy tudatosan felvállalni, viszont, ha sikerül, akkor kiderülhet, hogy az illető már nem valamiért, hanem valami elől fut.”

Minden problémára ugyanaz a válasz: Futás

Márpedig futni jó. Sokan a sportolást tartják a problémájukra való megküzdési módnak. A baj csak akkor kezdődik, ha valaki kizárólag ezt az egy módot ismeri a gondjai kezelésére. „Ha nem rendelkezik más megküzdési módszerekkel, nem tanult mást otthon, akkor jelentkezhet a függőség, hiszen, ha mindenre ugyanazt a választ adjuk, kényszeresen fogunk ragaszkodni hozzá. Az idegrendszer hozzászokik a sportoláshoz, és ha kimaradnak az edzések, olyan elvonási tüneteket tapasztalhatunk, mint a nyugtalanság, irritabilitás, az álmatlanság, a koncentrációs zavarok és a depresszív hangulat. A futás egy olyan megerősítés és nyugalomforrás lehet, amit az ember újra és újra át szeretne élni. A drogoknál is ugyanez a mechanizmus működik. A szer bevételekor először mindig jó érzés tölti el az embert. Aztán később, ahogy a szervezete egyre jobban hozzászokik az anyaghoz, egyre több kell belőle, és eljön az az idő, amikor az alapállapotunk fenntartásához is nélkülözhetetlenné a szer.”

 

Pihenőnap? Dupla edzés!

Felmerülhet az a kérdés, hogy mindez miért baj? Hiszen a sportolás egészséges és még mindig jobb, mint kocsmába járni vagy cigarettázni. Zsuzsa azt mondja, ez így is van, egészen addig, míg a függő személy a sportolás által kapott érzést nem szeretné minél többször megtapasztalni, mert csak ettől lesz jó a kedve és ezenkívül más már nem tud örömet okozni a számára. Ilyenkor a sport átveszi az irányítást az élet minden területe felett. A szociális kapcsolatok háttérbe szorulása mellett gond lehet abból is, hogy a sportolás már az egészséget is veszélyezteti. Az edzés közbeni és utáni fájdalom háttérbe szorul, míg ez a másik élmény felerősödik és előtérbe furakszik. „Ilyenkor fordulhatnak elő fáradásos törések vagy szalagszakadások. A függőségnél megszűnik minden kontroll. Az edzések egyik legfontosabb része lenne a pihenés is, ezt azonban egy szenvedélybeteg nem tudja elfogadni. Bármilyen állapotban is van, elmegy edzeni, akár naponta többször is. Azáltal, hogy valamiből többet teljesít és sikereket ér el, előfordulat, hogy egy testedzés-függő kicsit le is nézi azokat, akik nem sportolnak, vagy nem annyi időt töltenek el az edzéssel. Az átlagnál több időt testmozgással töltő hobbisportoló különlegesebbnek érezheti magát másoknál, de ezzel be is szűkíti az érdeklődési kört és magát is el még jobban eltávolítja a környezetétől.”

Ráérek, futok…

Persze mindenkinek az életében adódhat olyan időszak, amikor a sportolás különlegesen fontos szerepet kap. Ilyenkor azt érdemes önreflektív módon megvizsgálni, hogy ez egy hosszútávú vagy alkalmi időszak-e? Nem azzal van baj, ha valaki huzamosabb ideig egyedül él és ezalatt az idő alatt szinte minden szabad percét közösségi sporteseményeken tölti. Akkor van gond, ha végül lesz párkapcsolata, viszont a sporthoz fűződő viszonya és hozzáállása fikarcnyit sem változik.  Zsuzsa szerint vannak, akiknél a sportfüggőség csupán átmeneti időszakot jelent, mert a sportolásból nyert pozitívumokat az életük más területein is kamatoztatni tudják. Ők sportolás közben olyan közösségbe kerülnek, akiktől egyrészt támogatást, elismerést kapnak, másrészt akiktől új, kiegyensúlyozott életviteli mintákat láthatnak, így idővel elmúlik a függőségük, hiszen lesznek más fontos dolgok is az életükben.

Én most akkor függő vagyok?

Tudunk-e bárkinek is támogatást nyújtani, ha azt látjuk, hogy elhatalmasodik rajta a testedzés-függőség? Zsuzsa azt mondja, hogy amíg az ismerősünk nem érzékeli a függősége negatív hatásait és nincs motivációja arra, hogy kevesebbet csinálja, addig nem is fog tudni változtatni. Nem érdemes siettetni a dolgot, tényleg csak akkor érhető el előrelépés, ha az illető felismeri a helyzetét és belátja, hogy változtatnia kell. De akkor mit tehetünk? Lehet beszélgetést kezdeményezni, melynek során buzdíthatjuk arra az ismerőst, hogy próbáljon ki más kikapcsolódási lehetőséget, ne csak a sportról szóljon az élete. „De feltehetünk neki, vagy akár magunknak is néhány olyan kérdést, ami segíthet tisztázni, mi áll a mérték nélküli sportolás hátterében. Ezek a következők: Miért kezdtünk el sportolni? Mit szeretnénk elérni az adott sporttal? Mi az, ami megfogott benne és mi az a plusz, amit várunk tőle? Mi múlik azon az tíz másodpercen, amennyivel hamarabb érünk a célba? Megéri-e a befektetett energia? Tényleg azt akartam, hogy minden hétvégén versenyen legyek és ez határozza meg minden szabadnapomat?” A kérdések megválaszolásán túl érdemes lehet átgondolni, kaptunk-e már visszajelzést a családtól vagy a barátainktól, hogy másról sem tudunk beszélni, mint a futás, és már megint nem mentünk el egy összejövetelre egy verseny miatt. Zsuzsa így fogalmaz: „Intő jel lehet, ha a futó elhanyagolja a családját, barátait vagy leépíti a kapcsolatait. De ha biztosra akarunk menni, guglizzunk rá arra, hogy testedzés-addikció kérdőív. Ez egy rövid kérdőív, amivel bárki tesztelheti magát, és kaphat egy irányadó képet magáról. Ha olyan eredményt kaptunk, ami elgondolkodtató, akkor tényleg érdemes feltenni magunknak is a korábban említett tisztázó kérdéseket és végig gondolni, hogy tulajdonképpen ki elől-mi elől futunk?”