Szöveg: Oravecz Orsolya | 2017.02.04. | Frissítve: 2019.10.06. | |
Murakami Haruki, japán író, magyarul is olvasható könyvében ír és fut, fut és ír. Hogy vannak ezzel más írók? Magyar írónőkkel beszélgetek futáshoz való viszonyukról, most Molnár T. Eszterrel.
Esztert egyetemista koromból ismerem. Együtt tördeltük a kezünk biokémia és mikrobiológia vizsga előtt az egyetem folyosóján, majd néhány évvel később több száz méteres sziklafalakat másztunk meg közösen. Mégis a facebookról tudtam meg, hogy „hivatalosan” is íróvá vált. Stand up! és Most már igazán című ifjúsági kötetei 2016-ban jelentek meg, karácsony előtt pedig novellafüzére, A számozottak került kiadásra. Jelenleg Freiburgban él férjével és három gyerekével.
Mióta futsz?
Egyetemista és doktori hallgató koromban intenzíven másztam. Futással eleinte kiegészítő sportként kezdtem foglalkozni, azért, hogy megőrizzem állóképességem a hosszú hegyi túrák közti időszakban. Célom volt az is, hogy picit fogyjak, szálkásabb legyek, ami a sziklafalon nagyon is előnyös. 2001 óta futok. Bár kevesebben ismerik, Fenyőgyöngyénél nem csak futni, hanem sziklát mászni is lehet. Kezdetben a mászóedzések előtt 5-10 km-eket futottam az erdőben, együtt a többi mászóval. Azután növekedett a táv, gyorsan eljutottam a félmaratonig. Egyre jobban esett a futás, mert valamiféle szabadság-élményt adott. Tetszett, hogy a családomat is figyelembe véve, szabadon választott időpontban edzhetek. Noha a triatlonba is belekóstoltam, hamar kiderült, hogy sokkal nehézkesebb megszervezni az edzéseket, így végül maradtam a futásnál.
Mire vagy a futással kapcsolatban a legbüszkébb?
Nincsenek kimagasló eredményeim, önmagamhoz mérem magam. Egyik 10 km-es versenyemen 48:48-at futottam, pedig előzetesen éppen csak 50 percen belüli időre számítottam. Emlékszem, ahogy a hajrában száguldok, a befutónál lobog a hajam – azt éreztem, hogy egészen egyszerűen menő vagyok.
Melyik a legemlékezetesebb futóélményed?
Pozitív példaként említhetem első maratonom, 2006-ban, Budapesten, ezt 4:18-cal teljesítettem. A futás ezen a versenyen nagyon könnyedén, jólesően ment. Legrosszabb élményem a 2007-es freiburgi maraton, ahol 4 órán belüli eredményre szamítottam, de még az akkori legjobb időmön (4:12) sem sikerült javítanom, pedig rengeteget készültem, ráadásul teljesen egyedül. Nem tetszett a pálya vonalvezetése, megfájdult a térdem. A szervezésre jellemző, hogy féltávnál ráengedték a félmaratoni mezőnyt a maratoni futókra, ekkor kerülgetnem kellett a lassabbakat. A célban megdöbbentő módon dobozos kakaót kaptunk frissítésként.
Mostanában hogyan van jelen az életedben a futás?
Majdnem minden reggel 6-8 km-t futok a lakásunkhoz közeli ártéri erdőben. Mivel az írás ülőmunka, az agyamnak és a testemnek is kell a felfrissülés, kizökkenés. Ha ennél többet futok, már türelmetlen leszek, mennék vissza dolgozni. 2007 óta nem versenyeztem. Tervben volt ugyan a Jungfrau maraton, de mire a várólistáról starthelyhez jutottam, újra teherbe estem. Ma is inkább a hegyi maratonok vonzanak, de még nem vettem rá magam, hogy bármelyikre felkészüljek. Ahhoz hosszabb távokat, nagyobb szinteket kellene futnom.
Amit nem szeretek a futásban, az, hogy szinte függő tudok tőle lenni. Viszont tény, hogy amikor rosszkedvvel indulok, akkor is megnyugtat. Ilyenkor néha a családom küld el futni.
Írás és futás: milyen kapcsolatot látsz közöttük?
A futás kreatív időszak számomra, úgy nevezem, hogy félrenézés. Általában valamilyen problémát viszek magammal, de nem kell rajta aktívan gondolkoznom, a szervezetem dolgozik rajta. Ha nehéz egy történetet összeraknom, futás közben gyakran jönnek ötletek, viszont könnyen el is enyésznek, így hazatérve rögtön le kell írom őket.
Hogyan jelenik meg a könyveidben, hogy futó vagy?
Nem írtam eddig futókról, bár a történeteimben időnként futnak a szereplők. Szövegeimben a futás a szabadsághoz kapcsolódik: ez egy különleges, félelem és kétség nélküli állapot. Bármiféle eszköz nélkül sokkal gyorsabb az előrehaladás, mint gyalog. Különösen motiváló sík terepen előre látni a célt, amely ezáltal közelebb is kerül.
Mi a futásod célja?
A futás esszenciája számomra, hogy ura vagyok a testemnek, hogy szabaddá tesz. Szeretnék akkor is futni, amikor 80 éves öregasszony leszek. Azt szeretném, hogy a futás maradjon velem, kísérjen végig az életemben.
Eszter könyveit itt tudod megnézni.
