Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Így születnek a futóközösségek: DietRunners

DietRunners | A dietetikusokból álló futócsapat első versenye a budapesti félmaraton volt

Már a dietetikusoknak is van futóklubja!

Vannak az igazi magányos futók, és vannak, akiknek a futás valódi közösségi élmény. Az a nagyszerű a mi szeretett sportágunkban, hogy egyrészt tökéletes énidős elfoglaltság, másrészt viszont rendkívüli összetartó erővel is bírhat. Többek között ez utóbbi tényező hívta életre a dietetikusok futóklubját, a DietRunnerst, amelynek tagjai a múlt hétvégi Budapest Félmaratonon álltak rajthoz egyéniben, duóban és trióban.

 

A DietRunners ötlete egy fiatal dietetikus szakember, Sziráki Zsófia fejéből pattant ki. Zsófi és kollégája, Farkas Cecília egy fiatal dietetikus közösség vezetői, „motorjai”, céljuk pedig az, hogy a szakmában dolgozók közti együttműködést kicsit magasabb szintre emeljék, illetve hogy a külvilág felé is megmutassák magukat, a hivatásukat.

–Velünk, dietetikusokkal kapcsolatban sokakban él még mindig az a régi rossz beidegződés, hogy bort iszunk és vizet prédikálunk, ezt a tévhitet kívánjuk megcáfolni – meséli Zsófi.

Lelkes fogadtatás

A DietRunners első célállomása a Wizzair Budapest Félmaraton volt.

– Elindítottunk egy kampányt a Facebookon a dietetikus csoportokon belül, és nagy örömmel tapasztaltuk, hogy milyen sokan álltak a kezdeményezés mellé és csatlakoztak a futócsapathoz. Kigondoltunk egy koncepciót arról, hogy például milyen logónk, pólónk legyen, tartottunk közösségi edzéseket, és szépen készültünk a félmaratonra. Volt, aki egyéniben nevezett, de indultak a kollégák párban és trióban is. Segítettünk a duóknak, trióknak az „összeállásban”, nem egy olyan kis csapat akadt, amelynek tagjai korábban nem is találkoztak személyesen. Igazán szép feladatnak bizonyult kiépíteni az együttműködést olyan kollégák között, akik esetleg nem is ismerik egymást. Végül több mint ötvenen vettünk részt a Budapest Félmaratonon.

A verseny előtt a dietetikus hölgyek a Margitszigeten közösségi edzéseken is részt vettek.

– Ezeken a tréningeken nem tudott mindenki jelen lenni, egyrészt az időbeosztásuk, másrészt akár a földrajzi távolság miatt. De a külön felkészülőktől is sok visszajelzést kaptunk a DietRunners csoportjában az egyéni edzéseikről, így virtuálisan tudtuk egymást biztatni és motiválni.

 

A jövőre nézve

Zsófi életének régóta része a futás, habár egy baleset miatt jó időre el kellett engednie a sportágat.

– Hatéves koromtól kezdve hét esztendőn át öttusáztam, később pedig kosaraztam és kajakoztam is – mondja Zsófi. – A balesetem után először a jógát próbáltam ki, aztán szép lassan újra beiktattam a futást az életembe. A hosszabb távokat már kerülnöm kell, mert nem terhelhetem túl az ízületeimet. A mostani félmaratonon duóban indultam, és nagyon jól éreztem magam, kellemes futóidő volt, szép élmény marad ez a verseny.

A félmaraton után Zsófiék rengeteg örömteli és lelkes visszajelzést kaptak.

– A csapat miatt többen vagy elkezdték vagy újrakezdték a futást, és ez engem is rengeteg pozitív energiával töltött, tölt fel. Remélem, hogy a későbbiekben el tudunk jutni együtt évente több futóversenyre, és mellette nagyon szeretném megtartani a közösségi edzések szokását is, mert ezeknek is óriási szerepük lehet a csapat összetartásában.

Családias hangulatban

Zsófi kolléganője és szervezőtársa Farkas Cili dietetikus azt meséli, hogy a szakmai rendezvényeken már korábban is tapasztalták, milyen nagy igény van a dietetikusok részéről a közös eseményekre.

– Az, hogy a dietetikusokat összefogjuk akár szakmailag, akár közösségi szinten, már régóta célunk. Ezért is örültem nagyon, mikor Zsófi előállt a DietRunners ötletével. Ráadásul korábban én már szurkolóként részt vettem futóversenyen, ahol a férjem és a kollégái példájából láthattam, milyen nagyszerű közös élményprogram lehet a futás.

Cili ötödik éve fut, korábban 2-3 kilométereket teljesített, de miután a DietRunners miatt kitalálták a félmaratonon való indulást, hamar kiderült számára, hogy a váltók tekintetében az 5,8 km a legrövidebb táv...

– Ez engem is motivált arra, hogy kicsit feljebb lépjek, és sokkal tudatosabban álljak hozzá a felkészüléshez. A közösségi edzéseink nagyon jó hangulatban zajlottak, szerintem azért is, mert az edzést tartó kollegina futó babakocsiban magával hozta a kisfiát, ettől rendkívül családias, baráti lett a közeg. Mindig készítettünk képeket, amelyeket aztán feltöltöttünk a közösségi oldalunkra, hogy ezzel is motiváljuk a többieket, akik egyénileg edzenek.

„Számomra elsősorban közösségi élmény”

A félmaratonon Cili trióban indult, és azt meséli, hogy nagyon jól sikerült a versenye.

– Nekem ez volt résztvevőként életem első futóversenye, és igazán jól éltem meg – emlékszik vissza Cili. – A váltópontok elszórtsága miatt nem mindenkivel tudtunk találkozni a csapatból, de így is nagyszerű élmény volt az egész. Akadtak jó páran, akik vidékről érkeztek, nekem például az egyik csapattársam a triómból Győrből jött Budapestre a párjával és a hét hónapos kisfiukkal. Jó érzés volt látni, tapasztalni a kollégák lelkesedését, és megismerkedni azokkal, akikkel eddig személyesen nem találkoztunk. Úgy érzem, remek kiindulópont volt a hétvége a közösségünk számára, valami hosszú távú dolognak a kezdete, és szerintem ez a gondolat sokunkban megfogalmazódott a verseny után. Remélem, hogy folytatjuk, és hogy hagyománnyá válik nálunk a futóversenyeken való közös részvétel, valamit a rendszeres közösségi sportolás is. Itt szeretném kiemelni, hogy a félmaratonra sok olyan kolléga is eljött szurkolni nekünk, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak futni, viszont a jelenlétükkel és a szurkolásukkal ők is részesévé váltak a csapatnak.

Cili számára pont a közösségi élmény jelenti a futás egyik legnagyobb vonzerejét.

– A futás kiváló kikapcsolódás, feltöltődés, amelyben meg lehet valósítani az egyéni célokat, ezért én is elmegyek néha egyedül is kocogni. De nekem a legnagyobb szépségét az adja, hogy milyen jó közösségi program és mekkora összetartó erővel bír.

Futás – és egy kis Tabata

Asiama Evelyn dietetikus, személyi, aerobik- és fitneszedző. Rá hárult az a nemes feladat, hogy a kollégáknak közösségi edzéseket vezessen. Evelyn maga is indult a félmaratonon, mégpedig a teljes távon.

– A kollégáim a sport szempontjából civilek, nem profi sportolók, éppen ezért szerettem volna, ha közösségi edzéseink nem kizárólag a futásról szólnak – mondja Evelyn. – Természetesen az egyik fő cél a DietRunners tagok számára a versenyre való felkészülés volt, de erre heti egy közösségi edzés nem elég, tehát mindenki készült külön is. Viszont a találkozóink a sportolás mellett csapatépítő célt is szolgáltak. A Margitszigeten tartottuk az edzéseket, amelyek során a futást ötvöztük egy kis erősítő edzéssel is, ami a mi esetünkben a Tabata volt (rövid, magas intenzitású intervall edzés, melynek során 20 másodperces közel maximális intenzitású edzésmunka és 10 másodperces pihenőszakaszok váltják egymást 8 körben, azaz összesen 4 percen keresztül – a szerk.). A közös bemelegítés után következett egy kis futás nagyjából a sziget féltávjáig, aztán a nagyréten tabatáztunk, majd folytattuk a futást, végül nyújtással zártunk. Azt tapasztaltam, hogy nagyon érdeklődőek voltak a kollégák, azok is, akik nem tudtak jelen lenni az edzésen. Már csak ezért is megérte – mondja Evelyn.

A szakember elsősorban arra igyekezett felhívni a csapattagok figyelmét a futással kapcsolatban, hogy az edzéseken ne azon görcsöljenek, hogy kifussák magukból a versenytempót, inkább ügyeljenek a légzésre, a helyes futótechnikára, a pulzusra.

A pulzuskontrollos edzés híve

– A futókarrierem nagyon viszontagságosan alakult. Tesi tagozatos suliban jártam, tornáztam, atletizáltam. A testalkatomnak főleg a sprint távok kedveztek, olyannyira, hogy a 300 m feletti távokat ki nem állhattam, szenvedtem tőlük – emlékszik vissza Evelyn –. Aztán mindezek után, nem is tudom, miért, de 27 évesen jött egy „kattanás”, hogy szeretnék lefutni 5 kilométert. Meg is csináltam, nagyjából 180-as pulzussal... De ez valahogy megadta a löketet a folytatáshoz. Mikor várandós voltam a kisfiammal, nem futottam, mert nem esett jól... Mondjuk nem is csodálom, 180-as pulzussal! A születése után néhány hónappal kezdtem el újra futni, és kitaláltam, hogy spartanozni szeretnék. Az első versenyem, egy sprint táv, óriási élmény volt! Ebben találtam meg a kihívást, már a felkészülést is nagyon élveztem. És a Spartan kapcsán tapasztaltam meg azt is, hogy milyen jó dolog a terepfutás. A Spartan Super teljesítése után egy kedves barátnőm motivált arra, hogy próbáljam meg a félmaratoni futóversenyt. Ezután már pulzuskontrollos edzéstervet követtem, és azóta is ezt tartom a legjobb módszernek az állóképesség fejlesztése szempontjából. Közben a CrossFitet is elkezdtem, és olyannyira megszerettem, hogy talán meg fog cserélődni a két sport szerepe az életemben: a futás lesz a kiegészítőedzés a cross mellett.

Kortól függetlenül

Evelyn szerint mindenkinek ad egy plusz motivációt, hogy ha azzal, amit csinál, másokat is inspirál.

– A szakmánknak van egy degradáló megítélése, mely szerint a dietetikusok csak dumálnak, de ha meg kell mozdulni, akkor lapulunk. Erre szerettünk volna rácáfolni a személyes példáinkkal. Hiszünk abban, hogy az egészséges életmód a kiegyensúlyozott táplálkozás mellett más összetevőket, így a rendszeres sportot is magába foglalja. És hogy ez közösségileg, a hivatásunkon belül is működhet, az még jobb dolog, hiszen a csapat másokat is tud motiválni a felkészülésre, a sportra, a közös élményekre. Kortól függetlenül!