Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Így lett terepultrás – Németh Beátával beszélgettünk

Instafutó

Futócsajok az Instáról: @belya12.

Szeretjük nézegetni az Instagramon a futós, túrázós posztokat, így találtunk Németh Beára, @belya12-re. Beának a túrázás és a természetjárás a mindennapok része volt korábban is, de a futás édesapja hobbija volt inkább. Aztán ahogy az lenni szokott a természetszerető emberekkel, Bea egyszer csak futócipőt húzott, és azóta nem lehet megállítani. Terepultrák, hazai és külföldi versenyek, melyekről sokan csak álmodoznak, már Bea tarsolyában pihennek. A futás pedig mára az élete része lett. Ő Németh Beáta, azaz @belya12 az Instagramon.

 

 
Németh Beáta gyűjteményéből | Túrázás, terepfutás, egy tőről fakad, szeretni kell hozzá a természetet

 

Korábban túrázós képeket láttam az Instádon. Ezek szerint nálad előbb volt a túra, utána jött a futás? 

A természet szeretete az egész gyerekkoromat végigkísérte, a hétvégéket falun töltöttem családommal. Levegőn voltam minden szabadidőmben, édesapám elvitt az erdőbe sétálni, gombát szedni. Szerettem természeti témájú könyveket olvasni. A futás ugyan jelen volt az iskolai éveimtől kezdve az életemben a kézilabda és az úszás mellett. Jó pár év múlva, 2010-ben Kitzbühelben kezdtem dolgozni, az itt eltöltött hat hónap alatt egyedül megtanultam síelni, és elkezdtem felfedezni a környező hegyeket. Ez a rövid szakasz nagy szerepet játszott a későbbi életemben, itt ugyanis csak magamra számíthattam, mindent nekem kellett megoldanom. Később megismerkedtem a férjemmel, majd Ausztriába költöztünk. Az otthonunk ablakából remek kilátás nyílik a Hochwechsel hegy csúcsaira, innen adott volt az inspiráció, hogy többször útnak induljunk. Pár kedvencem helyem, ahol az elmúlt években megfordultam: Rax hegység, a Schneeberg hegycsúcs, a Hochschwab hegység, Gesäuse Nemzeti Park, Júliai Alpok, Dolomitok, Korzika GR20 (Európa legnehezebb trekking túraútvonala – szerk.) szakaszok.

 
Németh Beáta gyűjteményéből 

Hogyan született meg a futás iránt vágyad? Mi motivált arra, hogy ne „csak” túrázz, hanem fuss is? 

A túrázás úgy vált futássá, hogy ez remek lehetőséget biztosított arra, hogy rövidebb idő alatt nagyobb távokat tudjak megtenni, amellett, hogy remek edzés is volt. Aztán szép lassan minden túrát futva teljesítettem, egyre nőttek a távok és a szintkülönbségek. Miután teljesítettem a kitűzött célt, egyből kerestem az új kihívásokat. A Hochschwab G’Hackte túraútvonala kezdetben nagy kihívást jelentett, ezt azóta többször is megfutottam, a láncos szakaszok legyűrése kezdetben még fejtörést okozott, de lassan ehhez is hozzászoktam.


 
Németh Beáta gyűjteményéből | Ma már a terepfutásé a főszerep, és Ausztriában igazán jó kis lehetőségek vannak a terepfutás technikájának csiszolására

 

Hogyan kezdtél bele a futásba? Az első félmaratonodat 2017 szeptemberében futottad, ha jól látom. Milyen volt ez a kihívás, hogyan emlékszel vissza erre a mérföldkőre? 

Édesapámnak köszönhetően családunkban fontos szerephez jutott a futás. Hosszú éveken keresztül indult versenyeken, maratonokon és rövidebb távokon is. Még emlékszem az akkori sportkrémek illatára. 2008-tól közösen indultunk versenyeken, ő vett rá arra, hogy futni kezdjek. A mindennapi életem része lett, minden reggel futottam munka előtt. A versenyeken 5 km-es távokon indultam, nem is futottam hosszabbat ebben az időszakban. Versenyeim nagy része Ausztriához köthető, és ekkor kerültem be a szentgotthárdi Vossen Futóklubba. Nagyon sok kupát nyertem a korosztályomban. Munkám miatt azonban pár évre abba kellett hagynom a sportot, ezekben az esztendőkben nem futottam jóformán semmit sem. Ez után költöztünk ki Ausztriába, itt álltam neki újra a rövidebb távoknak, majd férjemnek és a túráknak köszönhetően jöttek a hosszabb távok is. 

 
Németh Beáta gyűjteményéből | Terepfutó romantika...

 

Az első 5 km feletti versenyem a 7 km-es Burgenländische Frauenlauf volt júniusban. Jól ment, ezért úgy gondoltam, hogy jelentkezem a szeptemberi Szigligeti Félmaratonra. A felkészülés során a leghosszabb távom 15 km volt, saját magam készültem. Az edzések során kezdtem komolyabban utánanézni a futással kapcsolatos dolgoknak, például a frissítések ütemezésének, a táplálkozásnak. A verseny maga nehéz volt, sokan megjegyezték, hogy választhattam volna könnyebb első félmaratont is. 2 óra alatt értem célba, és boldogan tértem haza. Két hét múlva már egy másik félmaratonon álltam rajthoz, nagyobb szintkülönbséggel, ennek ellenére 7 percet javítottam az időmön (1:53). Ez adott egy lökést, ez egy nagy mérföldkő volt. Októberben már be is neveztem az első maratonomra, a 2018. áprilisi Bécs Maratonra.

 

 
Németh Beáta gyűjteményéből | Aszfaltos versenyeken is indult Bea, akik 2017-ben kezdett el  versenyezni

 

Egészségmegőrzés versus futás. Mi számodra az alapelv az egészséges futásnál?

Fontos a megfelelő tápanyagokban gazdag táplálkozás, az edzések utáni visszatöltés. A versenyek hetében még jobban oda kell figyelni arra, hogy mit viszünk be a szervezetünkbe. A kemény edzések és a versenyek után elegendő időt kell szánni a pihenésre, azt gondolom, hogy ez a legjobb módja a sérülések elkerülésének. Személy szerint nem követek egy éppen trendi táplálkozási irányvonalat, a szervezetem jelzéseire figyelek a legjobban. Nem kényszerítem magam olyan változtatásokra, amik hatásait esetleg nem tudnám követni. Szerencsés vagyok, gyorsan regenerálódom. Eddig megúsztam a sérüléseket, valószínűleg nagyrészt a korábbi sporttevékenységemnek és az odafigyelésemnek köszönhetően, másrészt viszont a minőségi sportfelszerelésemnek és ruházatomnak is fontos szerepe van. Sajnos ide kapcsolódik, hogy az egyik 2019-es szlovén versenyen egy kullancscsípés következtében Lyme-kóros lettem. Ez a helyzet ugyan belépett az életembe, az általa okozott problémákat is sikerült eddig jól kezelnem.

 
Németh Beáta gyűjteményéből

 

Csak 2018. januárja óta futsz terepen. Gyorsan jutottál el nagyon sok, hosszú és sokak számára évek óta dédelgetett versenyekre: 100 miles of Istria, Lavaredo. Szerinted miért megy ilyen jól és „könnyen” neked a terepultra? 

Igen, abban az évben kezdtem komolyabban a terepfutást, az aszfaltos futásban a törést a bécsi maraton okozta áprilisban. A maraton előtt pár hónappal csatlakoztam a Szombathelyi Futóklubhoz, mivel a Vossen Szentgotthárd megszűnt. Velük végigalapoztam a telet, nagyrészt aszfalton. Bécs előtt 2 héttel a futóklub vezetőjével, Pátkai Attilával sikerült az első maratonom a Vaskörön. Nem egyszerű, szintes, helyi útvonal ez. Nem is volt már kedvem Bécshez, már sajnáltam, hogy ennyit rááldoztam, a nevezés díja sem kevés, valamint körülményes a lebonyolítása. Elmentem, lefutottam 4 óra 12 perces idővel, de itt megtörtem végleg: útközben minden mentőnél 5-6 ember feküdt, a befutó folyosón mást nem láttam, csak hogy mennyien vannak rosszul. Ez nagyrészt a hőség miatt volt, de amint végigértem, már pakoltam is, és indultunk haza. Ettől a perctől kezdve nem futok 40 ezres tömegrendezvényeken.

Menekültem az Írott-kőre a természetbe, májustól pedig csak a terepfutó versenyeket kerestem. Ebben az évben jutottam el a Lavaredo Skyrace-re, ide nem volt sorsolás, későn jelentkeztem, gyorsan zajlott minden. Az első igazi terepversenyem lett, nagyon szép emlékekkel, a férjem is elkísért. Itt „megfertőződtem”, a fejembe vettem, hogy nincs lehetetlen.

 
Németh Beáta gyűjteményéből | Bea 2018-ban kezdte a terepfutást, de már az Istria 100-at is megcsinálta
 

2018-ban lefutott versenyeim

14 db 40 km körüli (39-45 km)

3 db 50 km-es táv

az első Piros 85.

A Piros 2019-es terv volt, de jól haladtam és teljesíthetőnek ítéltem meg, sikerült minden mélypont nélkül.

25 versenyen indultam, 13 dobogós helyet értem el, 3 sorozatot teljesítettem.  A legbüszkébb az osztrák Thermen Laufcup 2. helyezésemre vagyok, mivel 70, nagyrészt osztrák induló közül magyarként ilyen jó helyezést értem el. Ez 5 versenyből-megállóból álló sorozat. 


Képbe került az UTMB, pontokat kezdtem gyűjteni a verseny legrövidebb távjára. Szlovénia Slo 100-at (100 km-es terepverseny – a szerk.) és Jakob 50-et (50 km-es terepverseny – a szerk.) teljesítettem, majd a sorsoláson mégsem kerültem be. A sors akarta így, nem voltam kimondottan csalódott. Meglett a listám gyorsan 2019-re: 100 Miles of Istria Green táv (67 km-es terepverseny – a szerk.), ahol az azévi legjobb eredményemet hoztam, abszolút 14./kategória 4. helyezést. Jött Vipava-UTVV (Terepultra verseny Szlovéniában – a szerk.), ahol a kullancsomat összeszedtem. Az Ultra Trail Hungary rövid távját feladtam, ekkor jöttek elő a tünetek. A Lavaredo Ultratrail Ultradolomites távját, ami 87 km 4100 m szint, gyógyszerszedés mellett teljesítettem. Aszfalton is mozogtam azért, 2019 áprilisában meglett az első 100 kilométerem is a sárvári 12 órás futáson, és októberben a Vadlán Ultra 108 km-én az első terep 100 kilométerem. Mindegyik megérne egy külön beszámolót. A Piros 85-ön 2019-ben én lettem a magyar bajnok, kevesen jöttek el a benevezettek közül. Meglátjuk, mikor lesz a következő érmem a Magyar Atlétikai Szövetségtől.

 
Németh Beáta gyűjteményéből | Sok-sok emlék és érem az elmúlt évek futóversenyeiről

 

Összességében szerencsés alkat vagyok, mindig van motivációm, én az a „nézegetős” futó vagyok. Nincs olyan edzés, hogy bemegyek, ledarálom és kijövök. A Szombathelyi Futóklubban Major Ferenc útmutatásait követtem, majd saját edzőm lett Varga József személyében. Tudom, hogy nehéz velem, jobb eredményre is képes lennék, de nem vagyok az az igazi küzdő fajta, ha ezt elvesztem, szerintem a motivációval is gondok lennének.

 
Németh Beáta gyűjteményéből

 

A Dél Zala Dombjai Ultra Trail (DZD) egy 300 km-es kör. Nekiindultál, de nem tudtad befejezni. Mesélsz egy kicsit erről? 

DZD… kemény falat! Kihívást kerestem még 2019-re, közeledett a 40. szülinapom, megfordult a fejemben, mi lenne, ha ez lenne az. Feltérképeztem, jeleztem az indulási szándékomat Kele Attilának, a kör szervezőjének, a szabadságom alatt egy hetet lent köröztem az útvonalon, vizet és alvóhelyet kutatva. Millió fotó nézegetése és infó elolvasása mellett nyugodtan készülgettem, viszont közbejött egy vadászat és az ezzel járó erdőjárási tilalom. Nagy nehezen a helyi erdészettel is egyeztetve végül el tudtam indulni a tervezett időpontban. Én úgy készültem, ahogy egy hosszú ultrára, beosztottam 100 kilométerekre a távot, édesapám lett a segítőm. Első nap kora reggel levitt az indulásra Nagykanizsára. Elbúcsúztunk, de pár ponton találkoztunk még később is. Nem is tudott volna csak úgy otthagyni, aggódott, hiszen a lánya vagyok. A hajnali harmat hamar nehézségeket okozott, de egy zoknicserével megoldhatónak tűnt. Sok részen futhatatlan volt az útvonal a gaz miatt, később pedig a tűző nap okozott problémát. Enyhe napszúrást is kaptam, erre este jöttem rá, amikor rázott a hideg. Lassan haladtam sajnos, este egy erdős részen nekiálltak lőni a vadakra, na akkor ott én az életemért futottam. Nem volt tervben az alvás, mégis megálltam pihenni. Utólag tudom, ez rossz döntés volt. Aludni sem tudtam egész éjjel, és sok-sok időt veszítettem. Reggel megkezdtem a második napomat, viszont rosszra fordult az időjárás, lehűlt a levegő és szakadt az eső. A szakadó esőben nem láttam értelmét tovább folytatni, ezért beültem egy buszmegállóba, és beterítettem magam izolációs fóliával. Itt feladtam, viszont aznap lettem 40 éves, és az aznapi 40 kilométeremet teljesítettem, boldog voltam. Ez a kör tehát még teljesítésre vár.

 
Németh Beáta gyűjteményéből

 

2020-ra rengeteg tervet írtál: „2020-ra lesz MIUT ... majd 300 km… na,  meg 24 órás versenyem!..többek között...” Mi az, ami biztosan nem valósul meg a járványhelyzet miatt idén, és ez hogyan érint? 

Minden évre előre megírom a tervemet, hogy milyen versenyeken szeretnék részt venni januártól decemberig. A járvány keresztül húzta az idei számításaimat, elmarad a MIUT (Madeira Island Ultra-Trail – a szerk.), a Lavaredo Ultratrail, az Omszki 100 km-es OB, az UTMB-ről pedig május közepére lesz döntés. Szomorú vagyok az elmaradt versenyek miatt, mert idén végre sikerült a sorsolásokon is bejutnom. Elintéztem a szabadságomat ezekre a hetekre, a felkészülésem is jól sikerült a télen. Így most megvan a 2021-es versenytervem. Ha minden jól megy, az idei évben el tudok indulni a Piros 85-ön és a Julian Alps Trail Run 100 km-es távján.

 
Németh Beáta gyűjteményéből

 

Mik a kedvenc terepfutó helyszíneid?

Kedvenc helyszínek Magyarországon: a Kőszegi hegység, a Pilis Trail 50-es útvonala, a Balaton felvidék, a Piros 85 útvonala. Kedvenc helyszínek külföldön: Hochwechsel, Hochschwab, Schneeberg, Canazei, Capo Rosso.

Miért szeretsz futni?

Igazából ugye, mint mindenkinek, úgy nekem is saját magam legyőzése a legfontosabb. Ha sikerül felállnom a dobogóra, persze, hogy boldog vagyok, de nem ez az igazi cél. A valódi érték az élmények gyűjtése, a barátokkal való találkozások, emlékek, folytonos tanulás és tapasztalatgyűjtés. A futással szerzett élményekből építkezhetek az élet bármely területén. Sok barátot köszönhetek a futásnak, mivel nekem a távolság nem akadály, elindulok bárhova. Megemlíteném Marton-Mlecsenkov Évát, a CoffeRun vezetőjét, akinek sokat köszönhetek, általa ismertem meg futókat is, akiket nagyra tartok. Most a Magyar Futósport Egyesület tagja vagyok. A versenyeim 90%-át egyedül szervezem, és egyedül is megyek, kísérő nélkül, legyen az akár Horvátország vagy Olaszország. Nem félek, csak az álmaimat valósítom meg. Idén szavazati joggal rendelkező tagja lettem az Osztrák Terepfutó Szövetségnek (ASTA), és Burgenlandban én fogom magunkat népszerűsíteni, amint vége lesz a járvány-helyzetnek.