Szöveg: Viniczai Andrea | 2019.07.02. | Frissítve: 2019.08.28. | |
Félsz tőle? Legszívesebben elhallgatnád mindenki előtt? Szégyelled? Még ha világvége érzésnek éled is meg a kudarcaidat – a futásban és az élet más területein is –, hidd el, sokat tanulhatsz belőlük, leginkább azt, hogy a balsikereid is részei egy győztes folyamatnak.
Hibázni nem szégyen
Ha az edzéseid vagy a versenyeid során már megízlelted a siker ízét, akkor valószínűleg újra és újra vágysz rá. És a siker tényleg jó és fontos: értelmet ad az erőfeszítéseknek, motivál a nehéz pillanatokban, túllendít az időszakos mélypontokon. Ugyanakkor a balsikerekre se érdemes csupán negatív előjellel gondolnod, hiszen hosszú távon a kudarcaid azok, amik tanítanak és tovább fokozhatják a motivációdat, a teljesítőképességedet. Csak valószínűleg a kudarcok kezelésére te sem kaptál semmilyen útmutatót korábban, és nehéz beismerned magad és mások előtt is, ha hibáztál. Pedig hibázni nem szégyen. Sőt! Külföldön már hódítanak a „Fuck-up night” névre keresztelt rendezvények, melyeknek lényege, hogy ismert emberek őszintén, kendőzetlenül vallanak kudarcaikról, a hallgatóság pedig lélegzetvisszafojtva figyeli a drámákat, és igyekszik levonni magának a tanulságot. Hiszed vagy sem, tényleg működik! Hiszen mennyire érdekes és izgalmas meghallgatni azt, hogyan beszél valaki nyíltan a bukásairól, a hibáiról, az esendőségéről, valamint többnyire arról is, hogy mi mindent profitált mindezekből, és hogyan fordította sok esetben a hátrányt előnnyé.
Mutasd, hogyan kezeled a kudarcod, megmondom, ki vagy!
Van olyan futócimborám, aki kiállt a maraton felénél, mert az órája azt mutatta, mégsem lesz meg a remélt álomidő. Akad olyan barátom is, aki egy balul sikerült verseny után hosszú időre a szekrény aljára száműzte a futócipőit. Mindketten magukba fordulva szomorkodtak a sikertelenségükön, a külvilág vigasztalását, érveit, véleményét teljesen kizárva. Az, ahogyan a kudarcaidat viseled, sokkal többet elmond rólad, mint az, hogy a sikereidbe hogy állsz bele. A kudarcból akár többet tanulhatsz, mint a sikeredből. Leginkább magadról, de persze sok minden másról is.
A futásban ért kudarc alázatra és objektivitásra taníthat. Természetesen számtalan tényező közrejátszik abban, hogy egy sikeres felkészülést egy sikeres versenyteljesítés zár, de ha mégsem úgy jön össze, ahogy remélted, akkor érdemes hátralépni egyet és feltenni a kérdést magadnak: „Eléggé tiszteltem a távot? Reálisan mértem fel, hogy teljesíteni tudom? Mit csinálhattam volna másképp?”
Hurrá, ezt elszúrtam!
Egy-egy balsiker sem jelenti a világvégét, mert tökéletes lehetőséget teremthet arra, hogy végre kipróbálj új edzésformákat és módszereket. Talán te is hallottad, hogy a híres feltaláló, Thomas Edison több mint ezer működésképtelen mintadarabot állított elő, mielőtt előrukkolt volna egy olyan villanykörtével, ami világított is. Amikor a kudarcairól faggatták, így felelt: „Én nem vallottam kudarcot, csupán találtam ezer módot, amellyel nem lehet villanyfényt előállítani. Mindegyikkel közelebb jutottam ahhoz, amelyikkel végül lehetett."
Ha te is lehetőségként gondolsz a kudarcra, akkor az akár segíthet abban is, hogy újra motiválttá és elszánttá tegyen. Így a kudarc bátorságot is adhat, és egy jó visszajelzést arról, hogy mertél kockázatot vállalni. Emellett türelemre is int, ami nem árt, hiszen a türelem fontos erénye azoknak a sportolóknak, akik hosszú távú sikerre vágynak. És végül, de nem utolsósorban a kudarc helyre is teszi a dolgokat, valamint jót tesz az önbecsülésednek. Valószínűleg nem ott és akkor, amikor megtörténik veled, de később biztosan.
Az átélt kudarcok egy kicsit olyanok, mintha a meggyógyult sebeid után maradt hegek lennének. Már nem fájnak, de emlékeztetnek az átélt tapasztalatokra. Ha eljön az az idő, hogy már nem szégyelled ezeket a kudarcokat, akkor észreveszed azt is, hogyan alakították, formálták az egyéniségedet, és mi mindent köszönhetsz nekik. És ekkor jössz majd rá, hogy milyen szerencsés vagy, hogy átélhetted őket.
