Szöveg: Csaba Orsolya | 2020.11.08. | Frissítve: 2021.01.29. | |
Sok élsportoló rendszeresen használja a vizualizációs gyakorlatokat az edzések és a versenyek során. Ezek a technikák nemcsak egy-egy komolyabb megmérettetés során jönnek jól. Ha újra és újra elővesszük, akkor segítenek a mindennapokban is tudatosabbá, magabiztosabbá válni, eljutni a mentális jóllét állapotába. Amatőr sportolóként is rendkívül hasznos tehát a vizualizációs technikák alkalmazása.
Belső forgatókönyv
A vizualizációt nevezik irányított képalkotásnak is. Ennek a technikának a lényege leegyszerűsítve az, hogy olyan belső képet, szándékot „hozunk létre”, amit szeretnénk a valóságban is megtapasztalni (ez nemcsak konkrét történés lehet természetesen, hanem érzés, érzet is). A gyakorlatot használhatjuk arra, hogy képzeletben megteremtsük, milyennek is szeretnénk például egy versenyt vagy egy edzést, vagy egyszerűen arra, hogy jobban érezzük magunkat, nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá váljunk. Ilyenkor tulajdonképpen egy vágyott forgatókönyvet képzelünk el az adott helyzetről, színesítve a már korábban átélt hasonló szituáció emlékképeivel, és „belépünk” ebbe a képbe, forgatókönyvbe. Minden kis jelenetet elképzelünk, részletesen, azzal az érzéssel együtt, amit ott és akkor szeretnénk átélni.
Képzeld el a futást, és megvalósul!
Ezeknek az elképzelt forgatókönyveknek tartalmazniuk kell a lehető legtöbb részletet, amelyek lehetnek vizuálisak (képek), kinesztetikusak (a testmozgással kapcsolatos érzetek), auditívek (a hangok). Kicsit konkrétabb példát hozva, ha vár rád egy terepfutás, láthatod magad az ösvényen haladni vagy felfelé kaptatni egy emelkedőn, elképzelheted, milyen érzés talajra érkezni az avaron, a hallhatod a fák suhogását a szélben, a gallyak ropogását.
Ezek az érzékszervekkel kapcsolatos érzetek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a fejünkben megteremtett forgatókönyv a lehető legerőteljesebb és legrészletesebb legyen. Az elménk segítségével újra és újra előhívhatjuk a jeleneteket – igazából hasonlóan működik, mint a testedzés, ezt is érdemes tehát rendszeresen gyakorolni, ismételni. Segítségével tulajdonképpen hozzáedzed a testedet, elmédet ahhoz, hogy ténylegesen valósággá váltsa az elképzelt képességeket.
Egy kutatás megállapította, hogy a bizonyos helyzetekre adott fizikai és pszichológiai reakciók a vizualizáció technikájával fejleszthetők. A képalkotás elsajátításával és gyakorlásával sportolóként tapasztalatot és magabiztosságot szerezhetünk abban, hogy bizonyos készségeinket hatékonyabban tudjuk használni nyomás alatt vagy különféle helyzetekben. A képalkotási technikák rendkívül intenzív sportélményt eredményezhetnek, amelyben a sportoló igen erős hatást gyakorolhat a saját teljesítményére és a sportba vetett hitére egyaránt.
Segít még hatékonyabb futóvá válni
Az irányított képalkotás, a vizualizáció vagy más hasonló technikák segítenek maximalizálni az edzés hatékonyságát és eredményességét. Az élsport világában nem hiába használják rendszeresen, hiszen itt minden perc, másodperc sokat számíthat, így a konkrét edzéselméleti, valamint a teljesítményt erősen meghatározó regenerációs és táplálkozástudományi tényezők mellett a mentális edzés is hangsúlyos szerepet kap. Amatőr sportolóként szintén óriási segítséget nyújthat, és nemcsak a versenyeken, de akár egy-egy nehezebb edzés során, sőt, a motiváció megtartásában, a kifogások legyőzésében is.
Végig a pályán, fejben
Ha a fentiek kissé elvontan hangzanának, elmesélek egy személyes példát. A versenyek közeledtével az edzéstervem konkrét részévé válik a vizualizációs technikák alkalmazása (korábban ilyet nem csináltam, az edzőm kért meg rá, hogy próbáljam ki). Nem vagyok elit atléta, de céljaim nekem is vannak a futásban. Saját tapasztalataim alapján azok a versenyek sikerültek a legjobban, amikor a vizualizációra is nagyobb hangsúlyt fektettem. Az egy dolog, hogy végigfutom a pályát fejben, de már a rajtzónában ácsorgást is elképzelem, ahogy a célba érés utáni pillanatokról is konkrét elképzelésem van. Látom magamat a kaptatókon, elképzelem az érzést, amit akkor szeretnék érezni (magyarul: kevésbé akarom kiköpni a tüdőmet, mint előző évben), látom magam frissítés közben, érzem az izotóniás ital ízét a számban, és azt is próbálom lejátszani magamban, hogy ha jön a holtpont, akkor mibe fogok kapaszkodni.
Szerintem egy verseny sikere elsősorban a felkészülésbe fektetett munkától függ. Tiszteld a távot, és készülj rá úgy, ahogy megérdemli! De mélyen hiszek abban is, hogy az elménk, a tudatunk akkor sem adja fel, amikor a test már megtenné – legyen szó akár versenyről, akár edzésről. Éppen ezért a mentális edzés, így a vizualizációs technikák gyakorlása rengeteget segíthet, bármilyen sportot is űzünk.
