Szöveg: Máthé Dóra Zsuzsa | 2020.01.24. | Frissítve: 2020.01.25. | |
Aki élete első félmaratonján bronzérmet nyer, az előtt tényleg megemelhetjük a futósapkánkat. A számok megszállottjainak mondom, hogy ehhez a bronzéremhez 1 óra 30 perces félmaraton tartozott. Posztós Kitti ezt a szintet ugrotta meg elsőre, és azóta is a pályán van, egyre jobb és jobb eredményekkel. Plusz kulisszatitok, hogy az edzője oldalunk egyik futóedzője, Szabó Gábor.
A múltkori hosszúnacis versenyzős képed kapcsán írtad, hogy tavaly előtt kezdted csak a futást, ezzel szemben az eredményeid... húha! Kellett ide valami sportmúlt. Mi volt az?
A futást 2016 őszén kezdtem el, az első versenyem pedig 2017-ben a Vivicitta 10 kilométere volt. Előtte sokáig lovagoltam, de miután feljöttem Pestre egyetemre, ez abbamaradt. Helyette nagy ritkán kimentem 20-50 kilométert bringázni vagy csak úgy sétálni. Különösebb sportmúltam tehát nincs, de mindig is szerettem mozogni, a tesiórák is kedvencek voltak, és sokakkal ellentétben én szerettem, ha futni kellett.
Edzőt, edzéstervet kerestél, vagy csak elindultál „lesz, ami lesz” alapon?
A futás úgy jött be az életembe, hogy az unokatesómék iskolája részt vett egy pályázaton, amit az a suli nyert meg, amelyik a legtöbb embert tudja mozgósítani egy 2016 méteres patakparti futásra. Meghívtak engem is, és teljesen elborzadtam, hogy 2 kilométert is alig tudok lefutni. Mivel ezt nagyon cikinek éreztem, ezért elhatároztam, hogy futni fogok, legalább 10 kilométer teljesítése volt a célom. Három hétig vitt a lendület, mert aztán közbejött egy nyaralás, betegség, sok volt az órám a suliban és így tovább. De nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nem tudok rendesen lefutni pár kilométert, úgyhogy gondoltam, a cipőnézegetés majd motivál. Így tévedtem be a Spuri Futóboltba, ahol találkoztam Szabó Gáborral. Ő azt mondta nekem, hogy szerinte menne nekem ez a futás dolog, menjek le hozzájuk pár edzésre. Így kerültem a Sashegyi Gepárdokhoz, és azt hiszem, ez a csapat tartotta bennem a lelket és a motivációt, amikor nem volt kedvem -5 fokban télen kimenni edzeni.
Az életed első félmaratoni versenyén bronzérmes országos bajnok lettél, jól látom?
U23 kategóriában harmadik lettem, igen. Nem is gondoltam erre a helyezésre, mert az abszolút eredménylistát néztem, és annyira nem volt jó időm a többiekhez képest. Magamat viszont nagyon megleptem az őszi 1:30-as időmmel. Ugyanabban az évben tavasszal a Vivicittán közel 45 perc volt a 10 km, amibe majdnem „belehaltam”, így nem is reménykedtem egy ilyen erős félmaratonban. Tapasztalatlan voltam, nem tudtam mi az a frissítés, féltem, hogy nem marad erőm a végére, ezért nagyon lassan kezdtem, és amikor 10 km után túlságosan könnyen ment, akkor gyorsítottam egy kicsit. Persze így nem futottam ki magam, maradt még bennem, de akkor nagyon örültem a másfél órás időmnek.
Az írtad egyszer az Instán: „Ha nincs futás, a pihenőnapon jó egy kis túra, így már majdnem ugyanolyan jó nap lesz”. A futás mennyire foglal el fontos helyet az életedben?
Nagyon?! Igazából nem azt mondnám, hogy a futás helyet foglal el az életemben, inkább úgy fogalmaznék, hogy a futás az életem és a mindennapjaim részévé vált, ehhez igazítok mindent. A versenyekhez az edzéseket, az életem többi részét meg az edzésekhez. Persze van olyan, hogy nekem sincs kedvem kimenni futni, de mégis kimegyek, mert különben hiányérzetem van. Ha pedig valami miatt 2-3 napig nem futok, akkor azt általában a környezetem is megérzi.
Hány futóedzésed van egy héten? Milyen jellegűek?
Általában heti 5-6 alkalommal futok, és ha van pihenőnapom, az általában a szerda vagy a péntek. Az, hogy milyen jellegűeket futok, függ a felkészülési időszaktól is. Most télen például inkább hosszabb, de kevésbé intenzív futások dominálnak, aztán tavasszal és ősszel vannak résztávos, atlétikai pályán végzett edzések, amik értelemszerűen rövidebbek. A keddi-csütörtöki, illetve a váltogatós/résztávos edzéseket általában aszfalton vagy rekortánon futom, a többin viszont igyekszem kimenni terepre. Más típusú terheléssel jár a terep, szerintem sokkal izgalmasabb is. Hétvégén mindig ott van a vasárnapi hosszú, ami néha szombatra kerül, a lényeg, hogy meglegyen. Tehát körülbelül így épül fel a hetem: 2-3 pörgős, 1 hosszú, a több meg laza, könnyű.
Mit figyelsz edzésen? Pulzus? Érzés? Is-is?
Én leginkább az érzésre figyelek, a pulzus nálam egy kiegészítő adat, amiből megpróbálok következtetéseket levonni. Például, ha tempót kell futni, akkor igyekszem megtalálni azt a tempót, ami kívül esik a komfortzónámon, és tudom, hogy nem lesz kellemes, de nem fogok félúton összeesni sem. Aztán a végén megnézem a pulzusom, és össze tudom hasonlítani a többi futásaimmal. Nekem ez így sokkal könnyebb, mint a pulzusomat figyelni és állandóan rátapadni az órámra. Terepen hasonlóan érzésre megyek, csak ott nem a tempót figyelem, hanem inkább az erőkifejtésemet, például hogy egy emelkedőt egyenletes erőkifejtéssel tudjak kifutni. Persze ehhez gyakorlás kell, aztán még így is könnyű elrontani, ha elkap a hév vagy épp lusta vagyok. De szerintem én falra másznék a pulzuskontrollos futástól, pórázra kötött kutyának érezném magam.
Milyen egyéb edzéseket, regeneráló módszereket illesztesz be?
Sajnos nagyon keveset. Idén ezen szeretnék változtatni. A hengerezésre és a nyújtásra is több időt kellene szánnom, de amit fontosabbnak tartok, hogy kicsit korrigáljam az asszimetriámat, és erősítsek. Már tettem is lépéseket efelé idén, szóval remélhetőleg a gyógytorna és a specifikus erősítő gyakorlatok hatékonyabbá fogják tenni a futásaimat.
Oldalunk egyik futóedző szakértője, Szabó Gábor írja neked az edzéseket. Mesélj egy kicsit róla, tanítványként hogy látod, milyen edző ő?
Nagyon sokat kaptam tőle, és nagyon érti, amit csinál. Leginkább talán azt szeretem benne, hogy teljesen rugalmasan kezeli az edzéstervet, ha látja, hogy épp nagyon rossz napom van, akkor mindig mondja, hogy nem baj, engedjem el. Ez nekem különösen nehéz, mert alapvetően rendkívül maximalista vagyok, és egy nem olyan jól sikerült edzés is nagyon rosszul tud esni. Ő viszont ezt is elég jól kezeli, úgyhogy nem panaszkodhatok. Illetve már sokszor bizonyította, hogy ő nálam jobban érzi, látja, hogy mire vagyok képes, és el is mondja, hogy szerinte mit tudok futni. Én általában felhúzott szemöldökkel nézek rá ilyenkor, mondván, ez tuti nem fog menni. Aztán általában mégis sikerül, úgyhogy ez is bizonyítja, hogy megbízhatok benne.
Voltál a hegyifutó vb-n is. Mesélj erről egy kicsit, milyen volt felölteni a nemzeti „páncélt”?
Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy kimehetek. Ehhez hozzájárult az a véletlen, hogy egy időpontban rendezték a WMRA vb-t a Skyrunning vb-vel, így két magyar csapat is kellett. Igazából fel sem fogtam, amíg ki nem értünk a reptérre. Aztán elkezdtem nagyon izgulni, hogy mi van, ha nem is vagyok idevaló, elvégre alig futottam akkor még terepen, és akkora szintet (1000+m) talán még soha nem mentem egyben. Igazából nagyon jó élmény volt, és jó érzés volt a magyar csapathoz tartozni. Maga a verseny és a terep is nagyon tetszett, azt hiszem, ott döntöttem el, hogy szeretnék többet terepen és hegyen futni. Mindenképp egy meghatározó esemény volt, ami kicsit talán az önbizalmamat is megdobta.
Viszonylag hosszan voltál sérült 2018. novembere és 2019. januárja között. Hogyan élted meg ezt az időszakot?
Először nagyon megijedtem, mert soha nem éreztem még ilyet. A siófoki verseny után egyáltalán nem tudtam ráállni a lábamra, és vagy egy lábon ugrálva vagy négykézláb közlekedtem. Orvosról orvosra, gyógytornászhoz, manuálterapeutához jártam, de senki nem tudott semmi konkrétat mondani, csak találgattak, hogy mi lehet a baj. Ez azért volt kétségbe ejtő, mert így fogalmam sem volt arról, hogy mikor tudok majd újra elkezdeni edzeni. Három hónapig szinte alig futottam, ami volt, az is csak próbálkozás volt, 1-2 km futópadon. Futás helyett spinningre jártam, ott nem fájt a bokám. Szerintem jobban viseltem, mint hittem, hogy fogom, de nagyon nem volt könnyű. Sokszor kerültem a közösségi médiát, az Instagramot, a Stravat, mert rossz érzés volt látni, hogy mindenki más az első hóban fut, én pedig még csak sétálni sem tudok fájdalomcsillapító nélkül. Igazából sokat tanultam belőle, legfőképp türelmet. Ez leginkább arra az időszakra volt igaz, amikor újra elkezdtem futni, és a pulzusom az egekben volt lassú tempónál is. Volt időm elemezni, hogy mit rontottam el, és volt időm gondolkozni azon, hogy megéri-e túltolni az edzést, pihenőnapon is kimenni futni, vagy a laza 10-est is 4:40-es tempó alatt futni. Kicsit megváltozott a gondolkodásom abból a szempontból, hogy nem muszáj mindig időre és tempóra menni, hanem lehet néha csak úgy futni. Jobban el tudom engedni a rosszul sikerült edzéseket, mert visszagondolok arra, hogy ez is mennyivel jobb, mint nem futni. Szóval nehéz volt, egy sérülés mindig kemény mentálisan, de sokat lehet belőle tanulni.
Sok futás, sok edzés, sok-sok kilométer. Kérlek, áruld el, mi a célod? Mire készülsz?
A tavalyi évben leginkább csak futogattam, ezért idén szeretnék rendesen edzeni és felkészülni egy-két versenyre is. Mivel elég nagy szerepe lett az életemben a terepfutásnak, talán nagyobb is, mint az aszfaltnak, ezért idén szeretnék egy jó időt futni a hegyifutó OB-n, illetve a félmaratoni hegyifutó OB-n is, ahol még sosem indultam. Emellett aszfalton örülnék egy jó félmaratonnak ősz környékén. Három év még nem túl nagy múlt futás terén, sokat kell még magamon dolgozni és persze erősödnöm is, épp ezért a versenyeken kívül a célom az, hogy sérülésmentes évekkel kialakítsak egy olyan alapot, amiből aztán könnyen és biztosan tudok dolgozni.
És itt jöhetne az, hogy mi a hosszú távú célod a futással?
Nem tervezem abbahagyni, soha. Mivel még annyi mindent nem próbáltam ki a futásban, így fogalmam sincs, hogy tíz év múlva például milyen célt találok ki magamnak. Egyszer biztos szeretnék egy jó maratont aszfalton is, illetve nem tartom kizártnak, hogy terepen a hosszabb távokba is belekóstolok. Aztán kiderül, hogy tetszik-e vagy nem. Szeretnék versenyezni, mert az mindig ad valami pluszt és tapasztalatot. Remélem nagyon sokáig fogok még tudni futni, mert annyi mindent kapok ettől a sporttól, hogy fel sem tudnám sorolni, és talán nem is lehet. Aki fut, az tudja, hogy vannak olyan pillanatok, amikor semmi motivációnk sincs kimenni edzeni, vagy csak legyintenénk, hogy inkább abbahagyom. Ha pedig valami okból néha nem futok egy rövid ideig, akkor jön valami hiányérzet, és rájövök, hogy egyszerűen csak szeretek futni. Néha azokért a pillanatokért, amikor sikerül egy PB-t megdönteni, néha csak azért, mert jól esik kiereszteni a fáradt gőzt, néha a társaságért, a beszélgetésekért futás közben, néha a versenyek hangulatáért, néha azért, hogy elcsodálkozzunk, hogy milyen gyönyörű a természet, hogy mennyivel csendesebb és nyugodtabb az erdő, néha azért, mert szomorúak vagyunk, vagy éppen azért, mert örülünk. Ezek miatt az érzések miatt sem szeretném abbahagyni ezt a sportot, és ha akarnám, akkor sem biztos, hogy meg tudnám magyarázni, hogy miért, de egyszerűen csak kell és szükségem van rá.
Az étkezés terén mire figyelsz? Neked személy szerint mi vált be futás előtt és alatt?
A kedvenc részemhez érkeztünk! Viccen kívül, én nagyon össze-vissza eszem, és szerintem egyáltalán nem futók számára ideális a táplálkozásom. Ezen nagyon szeretnék változtatni, legalább annyira, mint elkezdeni erősíteni, mert szerintem ezen is nagyon sok múlik, és lehet tőle egy kis teljesítményjavulást várni. Úgyhogy első lépésként elvégeztem egy táplálkozási tanácsadó képzést teljesen az alapoktól (sejtszinten), hogy megértsem, hogyan működik a szervezetünk. Aztán tervben van egy sportspecifikus táplálkozás képzés is. Én annak a híve vagyok, hogy ha valamit csinálunk vagy tanulunk, akkor azt csináljuk jól, és a tudásnak legyen alapja is. Úgyhogy remélem, ha ezt elvégzem, én is jobban fogok táplálkozni, és talán több tanáccsal is szolgálhatok.
De visszatérve arra, hogy mi vált be futás, verseny előtt, arra annyi a válaszom, hogy az olajos magvakon és a hatalmas adagokon kívül bármi. Nagy szerencsém van, hogy nem rossz a gyomrom. Versenyek előtt általában 2,5-3 órával eszem. Eleinte nagyon bejött a vajas-mézes zsömle, de aztán rájöttem, hogy egy péksütitől sincs bajom, de zabkását is reggeliztem már. Persze ezek talán nem ideálisak a teljesítmény szempontjából, és nem is szeretnék egészségtelen tippeket adni senkinek, de épp ezért szeretném megcsinálni az említett képzést, és minél többet tanulni a témában, hogy ezzel is jobb lehessek, és esetleg pár hónap múlva okosabbat is tudjak mondani, ha felteszik nekem ezt a kérdést.
Hogyan vágsz bele a futásaidba?
Általában tudom előre 1-2 napra, hogy mikor, hol és nagyjábül mennyit fogok futni. Ez nekem nagyon fontos, egyrészt mert szeretek tervezni, másrészt pedig azért, mert így elég időm van mentálisan felkészíteni magam egy-egy edzésre. Ennek mondjuk egy laza 10-esnél nincs akkora jelentősége, de egy hétvégi hosszúra vagy egy résztávos edzésre szeretek ráhangolódni. Talán nálam az az első lépés, hogy fejben átlássam, átgondoljam, és rákoncentráljak a futásra. Persze ettől még a kedvem nem mindig jön meg automatikusan, de akkor már úgy vagyok vele, hogy ha fejben ennyit foglalkoztam vele, akkor most már muszáj menni. Meg hát az edzés az edzés, néha ezekből lesznek a legjobb futások.
A másik dolog, amit még általában csinálok, hogy nem közvetlen futás előtt öltözöm fel. Ha itthonról megyek el reggel futni, akkor a reggeli kávé után egyből felöltözöm, néha még elolvasok 1-2 cikket vagy válaszolok e-mailekre, és utána indulok el futni. Ha pedig valahova máshova megyek futni, általában már a futós cuccban indulok el itthonról. Ezzel is tudatosítom magamban, hogy most futni fogok, és ez segít kicsit rákoncentrálni, akkor is, ha nincs kedvem. Nagyon motiváló, amikor nem egyedül megyek futni, mert a társaság mindig jó húzóerő. Ha pedig mégis egyedül megyek, akkor általában már előre kitalálom, hogy milyen zenét vagy milyen podcastot hallgatok. Miután kiléptem az ajtón, igazából már nem gondolok semmire, akkor már tudatosítottam magamban, hogy mit kell ma futnom. Egyszerűen csak el kell indulni és megcsinálni.
