Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Futópadon 12 órán át - interjú Csécsei Zolival és Makai Vikivel

Decemberben 12 órás futópados Guinness-rekord kísérletre került sor itthon. Sikerekről, kudarcokról, tanulságokról beszélgettünk a résztvevőkkel.

Korábban már írtunk arról, hogy Makai Viki és Csécsei Zoli 12 órás futópados futásban szeretné megméretetni magát a világ mérlegén, Guinness-rekord-kísérlettel. A sors pikantériája, hogy Vikinek a rekord jóval reálisabb cél volt, mint Zolinak, mégis ő volt az, aki nem tudta megvalósítani terveit,  míg Csécsei Zoli szárnyalt. De a sport ilyen, nem mindig kiszámítható, néha a fellegekbe röpít, míg máskor a mélybe taszít. 

Ott voltam, amikor Csécsei Zoli elkezdett ultrázni, ott voltam azon a versenyen, amikor először 12 órázott. Láttam Sárváron 24 órán 240 km fölött futni, láttam kitartani, amikor mások már rég feladták. Láttam, amikor pofonokat kapott és láttam, amikor felállt belőlük. Az Guinness elképzelése annyira emberfelettinek tűnt, hogy igazából senki más nem hitt benne, csak ő, a felesége, és az edzője, Pész Attila. Zoli legjobbja 135,04 km volt, padon pedig 143,84 km fölött kellett futnia ahhoz, hogy új Guinness-rekordot állítson fel 12 órás futópados futásban. Már tervben sem elégedett meg ennyivel, új világcsúcsra (nem hivatalos Guinness) törekedett, vagyis 148,8 km fölé szeretett volna menni.

Ez őrült sok, már-már lehetetlennek tűnő próbálkozás. Végül 151,39 km-t teljesített! Mindig csodáltam Zoliban, hogy határozott és magabiztos. Most sem volt ez másként. Ami nekünk, átlagos embereknek lehetetlen, azt Csécsei Zoli megcsinálja. Csécsei Zolival, Zoli feleségével-frissítő emberével, és Makai Vikivel beszélgettem a verseny utáni hetekben.

Zoli, hogyan állt össze benned, hogy képes vagy megcsinálni a Guinness-t?

Hogy őszinte legyek, az edzőmmel a 150 km-es álomhatárt tartottuk szem előtt, nem is a Guinness-rekordot. Tavasszal 7 óra 45 perc alatt, 4:39 p/km-es átlagtempóval hoztam a 100km-t aszfalton. Nem gondoltuk azt, hogy gondot okozna padon hozzátenni még 44km-t 4 óra 15 perc alatt.

Menetközben milyen nehézségeid voltak, amire nem számítottál?

A sík, nagyjából egyenletes hosszúfutás egyoldalú terhelését még kisebb korlátok közé szorította az 50 cm széles futószalag. Az így koncentrálódó terheléstől feszültek, elfáradtak a combizmaim a 7. óránál. Aztán a kilencedik órától kezdve már a vádli tájékán is jelentkező feszülés átváltott fájdalommá. Egyszerűen és érthetően jelezte a testem, hogy álljak meg azonnal. Az utolsó 3 órában a koncentrációs képességeim minden eszközét be kellett vetnem, hogy kibírjam.

Milyen érzés volt mikor átlépted a 143km-es rekordot?

A 143 km elérése csupán megnyugtatott, hogy elvégeztem a feladatomat. Értelmet nyert annak a sok embernek a munkája, akik körülvettek és hozzátettek valamit a sikerhez. Valahol mélyen magamban nagyon örültem persze, de tudtam, hogy nem csak ezért mentem oda.

Mi motivált, hogy a rekord döntés után még tovább nyomd?

Világcsúcsot elérni valamiben nagyon érdekes érzés, ki akartam próbálni milyen ott járni, ahol előttem még senki. Az utolsó fél órám nagyon jó volt. A fájdalom, a néha rámtörő szédülés, és a győzelem íze keveredett és mámoros pillanatokat idézett elő.

Megváltoztatott benned bármit az a tudat, hogy Guinness-rekorder vagy?

Nem változott semmi. Pénteken is dolgoztam és hétfőtől is dolgozom, mint minden ember. Volt viszont egy nagyon jó hétvégém! Örökre emlékezni fogok a szép pillanatokra és a nehézségekre is, amiket együtt győztünk le abban a teremben. Az ilyen, közösen legyőzött akadályoknak van igazán rendkívüli jellemformáló hatásuk.

Bea, Milyen szerepet foglal el a futás, az ő futása a mindennapjaitokban?

Én már ultrafutóként ismertem meg Zolit, tudtam, hogy mit vállalok. A futás fontos az életünkben, de nem forog minden akörül. Tudom, hogy kevesebb közös időnk van, hisz Zoli hétvégenként egy fél napot távol van, amíg fut. Talán pont emiatt, több minőségi időt töltünk együtt.

Milyen egy ultrafutó feleségének lenni?

Az időbeosztásra oda kell figyelnünk mindkettőnknek. Úgy gondolom, nincs komoly lemondás, mert amire szeretnénk, szakítunk időt.

Végig hittél abban, hogy Zolinak sikerül?

Persze, amit ő eltervez, azt véghezviszi. Hihetetlen akaratereje van és nagyon céltudatos.  Mindig határozott a céljait illetően, és nem fél kimondani őket. Ez kell ahhoz, hogy véghez is tudja vinni a terveit.

Büszke vagy rá?

Igen, nagyon. Tudom, hogy milyen sok munkája van ebben az eredményben. De ettől nem lesz ő más ember, ugyanaz a férfi, akihez hozzámentem.

Viki, neked mi volt az előre eltervezett taktikád?

Az "A" terv szerint 137 km-t szerettem volna teljesíteni - ezzel Bérces Edit 24 órás futópados világcsúcsánál megszületett 12 órás részidőt, 136,1km-t szerettem volna megjavítani. A  "B" terv szerint pedig 129 km volt a cél,  mely Bernadett Benson 128,3 km, tavaly felállított 12 órás futópados Guinness-rekordjának felülmúlásához lett volna elegendő. Az előre tervezett taktika 5:04-5:07 közötti iramban menni, ameddig jól esik - kb. 6 órán át - majd visszavenni egy még fenntartható lendületes érzetű sebességre - max.5:18 p/km-ig

Ehhez képest nem úgy alakultak a dolgok. 

Az 5-6 órában émelyegni kezdett a gyomrom, és éreztem, hogy fokozott epetermelés indult be a gyomromban. Sajnos ez nem marad abba lassabb iram esetén sem. Ez elég baljós volt, de reménykedtem. A nyolcadik óra végén már teljesen irreálisnak tűnt az egész projekt. Az sok hányástól folyamatosan gyengültem, de csináltam, amíg egy szikrányi esély volt a Guinness-rekordra. 9 óra 30 percnél már olyan tempót kellett volna mennem, amire képtelen lettem volna, hiszen nem bírtam mozgásban maradni pár percnél tovább. Ekkor végleg leszálltam a padról.

Hogy élted meg Zoli sikerét?

Teljes értékűnek. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a 12 órás futópados világcsúcs mellett magyar név áll. Nagyon megtisztel a vele való közös sportolás, és az, amit én hozzátehettem ehhez a nagyszerű eredményhez. Ez független attól, hogy nekem sikerült, vagy nem.

Megpróbálod valaha ezt a kísérletet újra?

Mióta beláttam, hogy „nem sikerült", azóta azt gondolom, hogy igen. Az idő eldönt, hogy a történtek adnak-e mentális kapaszkodót a kudarc feldolgozásához, és egy új lehetőséget, amit kihasználok és „jelentkezem felelni az ötösért”.