Szöveg: Csaba Orsolya | 2019.09.19. | Frissítve: 2020.10.07. | |
Sosem késő elkezdeni a futást, ezt bizonyítja a 71 esztendős Jeannie Rice története is. Félmaraton: 1:37:07. Maraton: 3:27:50. Kitartása, eltökéltsége és a futás iránti alázata szép példaként áll előttünk arra, hogy a céljaink megvalósítása legfőképpen önmagunkon múlik. Elgondolkodtató és egyben motiváló mindaz, amit Rice a futócélokról, a motivációról és az egészségmegőrzésről gondol.
Rice 19 éves volt, mikor Koreából az Amerikai Egyesült Államokban költözött. Évtizedek óta az Ohio állambeli Mentorban él. A ma már többszörös nagymama 35 esztendősen kezdett el futni, elsősorban azért, hogy leadjon néhány kilót. Aztán, ahogy másokat is, beszippantotta a futás izgalmas világa, és ma már korosztálya női világcsúcstartója a fent említett eredményekkel a maratoni, illetve a félmaratoni távon!
Bátran alakíts a céljaidon!
„Évekkel ezelőtt még nem is álmodtam arról, hogy rekordokat fogok futni, még csak nem is gondoltam ilyesmire. Ma meg már ott tartok, hogy a saját világcsúcsom megdöntésére készülök” – mesélte nemrég egy interjúban Jeannie, aki szeptember 29-én, Berlinben próbálkozik meg a saját ideje felülmúlásával a maratoni távon. Tehát, ha Berlinben indulsz, és reális számodra a 3:30 belüli maraton, akkor a hölgyet akár ki is szúrhatod a mezőnyben.
Bostonban mindigJeannie 1984-ben kvalifikálta magát először a legendás bostoni maratonra, és azóta minden évben(!) elindult a versenyen. |
Az elmúlt közel négy évtized során Rice szépen alakította a céljait úgy, hogy azok egyszerre legyenek ambiciózusak és reálisak egyaránt, figyelembe véve a korát és az idősödéssel járó fizikai korlátokat.
„Elfogadom és megértem, hogy bizony akadnak olyan napok, amikor a testem nem lenne képes lefutni egy maratont. De amíg a fizikumom bírja, és nem mond nemet, addig folytatom a futást... és az említett napokon »csak« félmaratont vállalok” – mondja mosolyogva Jeannie, aki a futóélete során már több mint 1000 futóversenyen indult, és évente 4 maratont fut.
Tarts ki, és ha kudarc ért, menj tovább!
A fenti eredményeket elnézve nem csodálkozunk azon, hogy a futás a hölgy életében igen jelentős szerepet kap: kora reggel (is) edz, és pontos táplálkozási tervet követ. „Gyakran előfordul, hogy már napkelte előtt felébredek, és indulok is futni.”
Azt állítja, ő nem egy született futó, ahogy ő fogalmaz:nincs veleszületett tehetsége ehhez a sportághoz. „Keményen edzek és dolgozom azért, hogy eljussak a célomig. És természetesen nekem is vannak olyan napjaim, amikor hajnalonként futás helyett inkább visszabújnék a paplan alá, de tudom, hogy később rosszul érintene a kimaradt edzés. Tudom, hogy akkor érzem majd jól magam a nap további részében, ha felkelek és elmegyek futni."
A rendkívüli kitartás és elkötelezettség a célok iránt Jeannie talán leginkább példaértékű tulajdonsága. Ha először nem sikerül, próbálkozik újra, és addig csinálja, amíg valóra nem váltja a tervét. Különösen igaz ez a félmaratoni rekord megdöntésének esetére. Rice 2019 augusztusában futott korosztályos világcsúcsot ezen a távon, de korábban már három alkalommal próbálkozott – sikertelenül. Pontosabban sikerrel, mert volt egy 1:36-os ideje is, viszont ezt egy nem hitelesített pályán futotta, így nem számított hivatalos rekordnak. De Jeannie tovább hajtott, és végül 2019. augusztus 10-én az Akron Félmaratonon meglett a világcsúcs.
Vess be mentális trükköket!
Amikor a verseny során egy adott ok miatt eljön számára a holtpont, Rice tudatosan előveszi azokat a mentális technikákat, amik ilyenkor nála mindig beválnak. Az Akron Félmaratoton például tisztában volt vele, hogy a szintes/dombos pálya megnehezítheti a dolgát, ahogy az korábban Pittsburgh-ben már előfordult. Ahelyett, hogy pánikolni kezdett volna a negatív tapasztalatok miatt, egyszerűen inkább a pozitívumokra koncentrált: a számára ideális időjárásra, valamint arra, hogy fizikailag jól érzi magát. És bevetett még egy trükköt: „Amikor jött az emelkedő, egyszerűen nem néztem felfelé. Lefelé néztem, és azt képzeltem, mintha lejtőn futnék” – mesélte Jeannie a verseny után.
Jobb megelőzni a bajt...
Egészen hihetetlen, de Rice még soha nem volt sérült. Szerinte az ő titka a felépített edzéstervben és az óvatosságban rejlik.
„Számomra a sérülésmentesség a legfontosabb. Sok olyan barátom van, akik elkezdték a futást, egyre jobbak és gyorsabbak lettek, aztán lesérültek... És aztán újra meg újra végigjárták ezt az kört. Ezt feltétlenül szerettem volna elkerülni, ezért a »Hallgass a testedre!« aranyszabályt követem mindenekfelett.”
Rice tehát nem kockáztat, és kiemelt figyelmet fordít az egészsége megőrzésére. Ennek érdekében lemondott például a terepfutásról is. „Fiatalabb koromban nagyon élveztem a terepet, de ma már túl kockázatos lenne... Nagyon óvatos vagyok!” – mondja Rice, aki az év jelentős részében Ohióban él és készül a versenyekre, de telente az ottani keményebb időjárás elől inkább Floridába teszi át a székhelyét.
Találj új motivációt!
Habár 42 és 21 km-en is világcsúcstartó, Rice nem az a típus, aki elégedetten hátradőlne és malmozni kezdene. Most épp arra készül, hogy felülmúlja a saját maratoni világcsúcsát a Berlin Marathonon. „Kicsit szeretném megnehezíteni a többi lány (Rice tényleg a „girl” szót használta, imádjuk! – a szerző) számára a rekordjaim megdöntését, szóval amíg csak tudom, magamnál akarom tartani a világcsúcsokat.
Jeannie számára a kitűzött időeredmények és rengeteg gratuláló üzenet mellett az jelenti az egyik legfőbb motivációt a sportban, hogy unokája, Alyssa is elkezdett futni. A főiskolás lány azt tervezi, hogy az USA összes államában teljesít egy félmaratont (Alaszka, Ohio és Kalifornia már kipipálva). „Óriási boldogsággal és büszkeséggel tölt el, hogy Alyssa kitűzte maga elé ezt a célt – lelkendezik Rice nagyi. – Remélem, minél több versenyre el tudom majd kísérni. Ő persze gyorsabb lesz, én meg lassabb... De olyan jó lenne, ha még 80 éves fejjel is a kezét fogva, egymás mellett futhatnánk... Erre vágyom.
Frissítés: 2019. szeptember 29-én Jeannie Rice megdöntötte saját korosztályos rekordját 42 km-en. 3:24:48-at futott a berlini maratonon!
