Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Azt hiszem, egész életemben futottam, csak néha megálltam

NikeWoman San Francisco futás hivatalos fotója | Bori Instájára rendszeresen felkerülnek külföldi futóversenyeken készült képek

Futólányok az Instáról: @Style2Run.

„Megúszós” futógyerekből lelkes futófelnőtt. Pici baba mellett maratoni futó. A terhességét végigfutotta, még a szülés előtti nap is kocogott 8 kilométert. Kedvenc futóhelyeiről és edzéseiről mesél @style2run, vagyis Bartucz Bori. 

 

Jópár évvel ezelőtt ismertelek meg, és már akkor is elég gyors voltál. De azt nem tudom, hogyan került képbe nálad a futás.

Azt hiszem, egész életemben futottam, csak néha megálltam. Gyerekként atletizáltam, 800 és 1500 méteres futó voltam, meg nagyon lusta lejárni edzésre. Az edzőm, Géza bácsi mindig ki volt rám akadva, mert kevés edzéssel is a középmezőny elejére tudtam kerülni, a mottóm is az volt, hogy „másodiknak is lennie kell valakinek”. Ma sem tartom magam gyorsnak, csak kicsit gyorsabbnak az átlagnál. Most másképp állok a futáshoz, mint gyerekként. 2014-ben kezdtem el újra futni, és addigra értem meg annyira, hogy maga az edzés legyen már a cél, és ne az edzés megúszása. Nagyon motiválónak tartom a rengeteg embert, aki ugyanezt teszi. Semmivel nem vagyok különb náluk, sőt, miattuk kezdtem el megérteni, hogy mi az az életvitelszerű futás.

Ha jól emlékszem, az egyik évben rajta volt az eredményed a 20 leggyorsabb magyar női maraton listáján. 

Talán rajta volt, és persze, büszke vagyok rá, de nem is az eredményekre vagyok a legbüszkébb, hanem a verseny megélésére, meg arra, hogy a gyerekkori edzőm másoknak azt mondja: el sem hiszi, hogy Boris magától hajlandó edzeni. Általában a célba érkezés után, bármennyire szenvedtem is a verseny alatt, azt érzem, hogy maradt még bennem, és kicsit csalódott vagyok, hogy miért nem voltam bátrabb, keményebb, miért nem csaptam oda vagy ütöttem ki magam. A 2016-os berlini maratont emelném még ki, amikor minden klappolt bennem. Körülöttem viszont forrongott az élet, magánéleti, munkahelyi problémáim is akadtak, de valamiért aznap, ott és akkor semmi más nem érdekelt, csak a futás. Nagyon megmaradt bennem az előtte-utána pillanat, nagy küzdelem volt önmagammal, de csak befutottam a célba (3 óra 7 perces idővel – a szerk.)

 
Zákány Gergely
|
Hol egyéniben, hol csapatban, de Bori gyakran jelen van a hazai nagy futóversenyeken. Mostanában a Normafa környéke a kedvenc helye az edzésekre

Igazi városi futónak, aszfaltbetyárnak gondolhatunk a képeid alapján. Mik a kedvenc futóhelyeid?

Szeretem az erdőt is, sőt, mostanában inkább oda jutok el. Az aszfalt nem feltétlenül a kedvencem, inkább az egyszerűsége miatt jó megoldás. Sokat futok a rakparton, de szeretek befutni a belvárosba is, a romkocsmák környéke szombat reggelente elég hangulatos, álmosan eléggé extra látványt nyújt: látni még néhány sápadt arcot az éjszakából, van egy különleges atmoszférája. De a zöld terület az, ahová mindig vágyom. Most a Normafa a top útvonal, a nagyobbik lányomat leteszem az iskolánál, utána pedig próbálok futni a környéken. A Hármashatár-hegy is nagy kedvenc, csak mostanában ritkán jutok el arrafelé, és nem merek egyedül futni a rengetegben. Biztonsági játékos vagyok ebben is.

 
Szasza
|
Sokat futok a rakparton, de szeretek befutni a belvárosba is, a romkocsmák környéke szombat reggelente elég hangulatos, álmosan eléggé extra látványt nyújt

Sok a hajnalban futós képed. Melyik a kedvenc napszakod a futáshoz?

Nem tudom, mi jött előbb, a „ha hajnalban futok, hamarabb túl vagyok rajta” érzés, vagy az a tény, hogy máskor nem nagyon tudok elmenni. „Ellógni” – így szoktam hívni a hajnali futásaimat. A család időbeosztása miatt ideális a hajnal, mert akkor még mindenki alszik. Jó érezni, ahogy ébredezik a város, megtelik zsivajjal – meg autóbűzzel... . Szerencsére addigra pont végzek az edzéssel. Egyébként is szeretek éhgyomorra edzeni, és ezt jellemzően hajnalban tudom csak produkálni.

És az évszakok közül?

Nyár! Imádom azt az érzést, amikor izzadtan befejezem a futást, és nem kell azonnal átöltözni, ugyanis én nagyon fázós vagyok, és 30 fok alatt nem bírom magamon elviselni a topomat futás után. A telet akkor szeretem, amikor hó van, annak is van egy különleges hangulata. A #winterwars ('téli harcok', a nagy hidegben előszeretettel használják ezt a hashtaget a futók - szerk.)  nagy kedvencem, de az inkább az élményről mint a futóteljesítményről szól. Az ősz azért szuper, mert végre kicsit hűvösebb van, és ha nyáron kifutottam magam, ekkor új erőre kapok a szezonra. A tavasz meg azért jó, mert akkor végre látom már, hogy jön a nyár, plusz hamarabb világosodik reggelente. Igazából mindegyik évszak kedvenc évszak, csak ne fújjon a szél.

 

A második terhességed alatt szinte végig futottál. Hogyan néztek ki ezek a futások, mire figyeltél?

Miután kiderült, hogy terhes vagyok, és elmentem az orvoshoz, megkérdeztem tőle, hogy mit sportolhatok. Mindent mértékkel – jött a válasz. Rákérdeztem a futásra is, ezzel kapcsolatban pedig azt a választ kaptam, hogy inkább az ilyenkor szokásos terhestorna-szerű dolgokat csináljam, valamint azt, amit még elbírok. Igazából éreztem, hogy nekem ez kell. Találtam egy személyi edzőt, Baráth Georginát, akihez korábban cross training csoportos edzésre jártam. Ő végigkísérte a terhességemet. Emellett heti három alkalommal terhestornán vettem részt, plusz futni meg akkor mentem, amikor összejött.

 
Bartucz Bori gyűjteményéből
|
Az első három hónapban nem kedvem a futáshoz, de azért el-elmentem, viszont a második és harmadik trimesztert végigfutottam, nagyon jólesett. - mondja Bartucz Bori

 

Sok biztató szót kaptam, de találkoztam felhúzott szemöldökökkel is. Volt olyan, hogy a felét gyalogoltam a távnak, de még talán a hetedik hónapban is gyorsítóztam, persze nagyon visszafogottan. A tervem annyi volt, hogy élvezzem a futást, és hagyjam abba, amikor már nem esik jól. Mindennap úgy mentem ki, hogy nem baj, ha ez az utolsó futásom. A terhesség végén inkább 5 km körülieket futottam. Korábban sosem mértem a pulzusom, de erre az időszakra vettem egy órát. Sosem húzódott vagy fájt a hasam. Valószínűleg szerencsés alkat vagyok, mert a szülés előtti nap még a barátnőimmel elmentünk a rakparton futni 8 km-t, és egyikünk sem sétált bele. Talán számukra is volt edzésértéke, nem csak hakniztak.

Hogyan kezdtél el újra futni a szülés után?

Császárral szültem a második lányomat, borzasztó fájdalmaim voltak utána, és a hasizmom sokáig nem kapcsolt vissza. A mai napig nem érzem, hogy teljesen regenerálódtam volna. Talán a negyedik héten mentem el 4 kilométert kocogni, addig csak 20-30 perceket sétálgattam. Jó érzés volt a friss levegőn lenni, és érezni, hogy kezd újra működni a testem. Persze a szoptatás miatt nagyon figyeltem arra, hogy ne menjek a komfortzónán kívülre. Elég gyorsan jött vissza a táv, hirtelen azon kaptam magam, hogy megint 10 kili felettieket futok már. Ráadásul imádtam, hogy nem kell szenvednem, elég, ha csak futok. Úgy odaállni például a London Marathon rajtjába 6 hónappal szülés után, hogy most nem kell PB-t futnom, hanem a teljesítés a lényeg, nagyon megnyugtató érzés volt. Hozzáteszem, hogy azért ez az idő is elegendő lett arra, hogy ismét kvalifikáljam magam Bostonra. Korábban már a 2018-as Boston Marathonra is kvalifikáltam magam, de aztán úgy alakult, hogy verseny idején már terhes voltam. Bár kimentem, és titokban azt terveztem, hogy lefutom a távot, a rossz időjárás miatt nem mertem kockáztatni. Szabó Nórinak drukkoltam bőgve a zuhogó esőben és a szélviharban a pálya széléről.

Hogyan tudtad beilleszteni a maratoni felkészülést a mindennapokba? 

Nem volt edzéstervem,az érzéseimre és a testem jelzésire hallgattam. Volt pár hosszú futásom, de intervall edzést egyáltalán nem végeztem. Egy párszor ugyan lejutottam Sanyosz (Markocsán Sándor edző – a szerk.) résztáv szerdáira, ott jó volt kicsit kihajtani magam. Aztán jött a nyári szünet, a futás sem lett annyira fontos, vagy csak nehéz volt elindulni. Hiányzott persze, de a bűntudat most nem jött elő annyira erősen, mint régebben, amikor kihagytam egy-egy edzést. Mostanában nem mondhatnám, hogy tudok pihenni éjjel, elég sokszor ébred fel a kicsi, náthaszezon is van, meg minden olyan kiszámíthatatlan. Nem sokat alszom. Szerettem volna több maratont is futni idén, de már nem fog beleférni.

Mennyit futsz egy héten mostanában, és milyen edzéseket végzel? 

Szeretnék többet futni. Nagyon ad hoc módon sikerül összehozni, és nehezen is veszem rá magam. A kicsi alvási ciklusa miatt a hajnali futások nem életszerűek, csak nagyon ritkán tudom beiktatni a korai futást. Reggel el kell vinnem iskolába a nagyot, szóval 9-től van újabb lehetőségem futni. Ha éppen nem beteg, akkor a kicsi családi napköziben van ilyenkor, tudom, hogy ott jó helyen van, jó társaságban. Ha úgy alakul, akkor ilyenkor futok a Normafánál, vagy a környező utcákban egy kicsit. Ha szerencsém van, társat is találok ehhez, úgy sokkal könnyebb. Járok spinningre heti egy vagy két alkalommal, meg az úgynevezett hot ironra, azt nagyon imádom. Az ideális az lenne, ha reggel futnék, aztán néha még ráedzenék ezt-azt, attól kiegyensúlyozottnak érezném magam.

Egyik posztodban azt írtad, hogy a kocogás az, ami segít neked egy csecsemő mellett „túlélni” a napot, ez ad energiát, lendületet. A nehéz időszakokban jelentősebbé válik számodra a futás?  

Az első gyerekem születését követően kezdtem el újra futni, mert egyszerűen azt éreztem, hogy kell az a napi 30 perc egyedüllét, ami frissességet ad. Amikor a nagyobbik lányom 3 hónapos lett, visszamentem dolgozni, vittem magammal, ott kezdett csúszni-mászni az irodámban. Aztán neki is volt egy éjjel nem alvós korszaka, és éreztem, hogy csak úgy tudok koncentrálni napközben, ha reggel elmegyek futni. Ellánál, a második lányomnál már adott volt, hogy futnom kell. Fura ez, mert ha nagy rajtam a nyomás, akkor el kell mennem futni. De néha annyira leterhelnek a problémák, hogy a futás nem letisztázza a gondolatokat, hanem előhozza a rosszat. Mindenesetre van, amikor segít, és van, amikor ront, de a futás mindig segít tisztán látni. 

 
Szasza
|
Bori futós élményeit az Instagramon @style2run néven követheted

Mi a történet a style2run instanév mögött? Kérlek, meséld el nekünk!

A Style2Run eredetileg egy diplomamunka része volt. Digitális marketing szakon végeztem, és az egész influencer, illetve akkor még „everyday hero” kérdéskört választottam témának, valamint teszteltem magammal, magamon azt, hogy hova lehet eljutni egy teljesen új profillal és 0 követővel. Ezért is angol nyelvű az Instám, mert először inkább külföldiek kezdtek követni. Egyébként nagyon sokat adott nekem ez a projekt, nem csak a diplomát, de barátságokat, tapasztalatokat és tényleges futómotivációt is. A tervem az volt, hogy megszüntetem, ha leadtam a szakdolgozatot, de aztán úgy éreztem, hogy túl inspiráló ahhoz, hogy abbahagyjam. Úgyhogy inkább felvállaltam a saját nevemmel, és folytattam.

Mennyiben változtak a céljaid, a terveid a kislányod születésével?   

Szeretnék majd egy jó maratont futni, aminek a végén azt mondom, hogy "fvck yeah", ezt tényleg odatetted, Boris! És ami még fontosabb, hogy szeretnék magamnak a felkészüléshez kitartást, jó hozzáállást és kedvet.