Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Futócsajok az Instáról @nikimoves

Nikimoves

Gombás Nikoletta igazi jógás, terepfutó energiabomba.

Niki Insta profilja egy igazi színkavalkád. A szó pontos és átvitt értelmében is. A lázadó, színes hajú lány jógázik és fut, és abszolút nem az pálcikacsajszi (a legpozitívabb értelemben véve, ő igazi ízig-végig nő). Szentlászó trailes befutója pedig abszolút összefoglalja jellemét: örül, sír, ugrál, élvezi az életet és a pillanatot. Ismerjétek meg új Instalányunk, Gombás Nikolettát, azaz @nikimoves-t. 

Futó vagy jógás voltál hamarabb? 

Nehéz megmondani, a két mozgásforma mindig váltogatta egymást. Tizenévesen rövidtávfutó voltam, ugyanakkor közben könyvből próbáltam jógázni (ezt nem ajánlom senkinek). Természetesen a legnehezebb pózokkal kezdtem, úgyhogy hálás lehetek azért, hogy nem törtem ki a nyakam! A gimnáziumi atlétika mellett életem részét képezte a röplabda is, majd sok év Pilates és túrázás, míg visszatértem a jógához és a futáshoz.

Egyből terepfutással kezdtél vagy aszfaltbetyárból lettél terep járó? 

Nálam a futás egyértelműen a természettel, a hegyekkel, erdőkkel kapcsolható össze. Ha csak aszfalton lehetne futni, nem lennék futó. A futás maga akkor került vissza az életembe, amikor az Atlasz hegység csúcsát (Toubkal, 4167m, Marokkóban) indultunk megmászni a férjemmel, és arra való edzésként ő javasolta nekem a futást, aztán valahogy a Toubkal-mászás után is benne maradtam. Mindketten terepen futunk, a természet mindenféle módon való bejárása és megismerése a szenvedélyünk, így a terepfutás számunkra nem csupán a teljesítményről és a sportolásról szól, hanem az erdőhöz való érzelmi kötődés egyik megnyilvánulása is. Természetjárás nélkül nem hétvége a hétvége, és hétköznap is igyekszem az edzéseimet valamelyik hegységben elvégezni. Ehhez partner a férjem, a péceli terepfutó társaságunk, és strapabíró, atletikus keverék kutyánk, Indy.

Emellett mindig van olyan edzésem, amit aszfalton kell végeznem, de a terepfutó cipőimben sokkal több kilométer van.

Jógaoktató is vagy, biztosan rendben vannak az ízületeid, izmaid. Helyes a felvetés vagy azért te is le tudsz sérülni?

Sportolóknak, futóknak oktatok jógát elsősorban, és nekik is gyakran mondom: bizonyos szintű terhelés fölött mindenki teste leadja a saját jelzéseit. Heti 10 km-nél még nem kellene ennek megtörténnie, de ultra távokon simán. Persze nem mindegy, hogy ezek csak apró jelek, vagy komoly sérülés előszele. Nagyon figyelek magamra, a fenntarthatóságra törekszem, a lejtőket például edzésen nem nyomom meg úgy, ahogy versenyen szoktam, egy Strava-szegmens miatt egyszerűen nem éri meg kockáztatni. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a testem rendben van, nincsenek vele funkcionálisan problémáim, szépen elvégzi a feladatokat, amiket kap tőlem.

Mi az az élmény, amit a futás megad neked, de a jóga nem? Illet fordítva is: jóga igen, de a futásból hiányzik.

Ez egy nagyon jó kérdés, rengeteget gondolkodom rajta magam is! Az egyik statikusabb, a másik dinamikusabb mozgás alapvetően - de persze lehet dinamikusan jógázni, és lassan futni is.

A szabadság megélése az egyik legnagyobb boldogságforrás számomra, a terepfutás és a jóga is ehhez visz egyre közelebb. Jógában megtapasztalhatom a belső erőt, a koncentrációt, a teljes ellazulást, és felépíthetek mindent, amit aztán a terepen futáskor elhasználok. Olyan mozdulat lehet a következő, amilyet csak akarok. Nincs szükségem arra, hogy egy konkrét helyen végezzem, nem kell eszköz, nem kell hozzá semmi, csak én.

Terepfutáskor pedig élvezem, hogy bármerre mehetek, elindulhatok egy hegység keleti végében és a futás végén felbukkanhatok a nyugatiban, van körülöttem tér, nem vagyok épületek, utcák, emberek, szokások, dogmák közé szorítva, csupa élő és valóságos dolog vesz körül, én pedig ennek egy apró részét képezem. Bárhova felmászhatok, leállíthatom az órám és szétnézhetek a táj fölött, nem kell sehogy kinéznem, nincsenek társadalmi elvárások, csak a természet és én.

Azért olyan nagy szerelmem éppen ez a két mozgásforma, mert mind a kettőben a szabadságomat élem meg, azaz valójában több köztük a hasonlóság, mint a különbség.

A legutóbbi teljesítményed, az Szentlászló trail volt, ez volt eddig a leghosszabb, legnehezebb versenyed?

Van egy sokéves álmom/tervem, amelyhez vezető úton ez egy mérföldkő volt. Eddig ez volt a leghosszabb távom (84 km / 3100 m+ szint), de közel sem az első ultra. Mivel az álom-verseny egy több nap alatt teljesíthető kihívás, szeretném a távokat egyre növelni, és lassan szoktatni az ízületeimet, a testemet, és a lelkemet is a terheléshez, miközben a teljesítményre vonatkozóan nem teszem lejjebb magamnak a mércét.

A befutódról készült videót láttuk, egyetlen szó: i-mád-tuk! Mit éreztél a befutónál? Mi volt az első gondolatod? Mi van a mozdulatok mögött?

Köszönöm! Ez egy őszinte befutó lett, benne van a saját fájdalmaim és nehézségeim felett aratott győzelmem miatt érzett öröm és diadalérzés. Jógán és az életben sokszor tanácsolom másoknak azt, ami itt engem végig vitt előre a 7. helyig: akard jobban! Minden ultrán tanul az ember valamit önmagáról, néha jót, néha kevésbé fényeset. Én itt azt tanultam, hogy sokkal erősebb az akaratom, mint azt gondoltam - ha a szemem előtt a cél, akkor legyen az bármilyen távoli vagy nehezen elérhető, rajtam nem fog múlni az elérése. Szóval ezért jött ki belőlem ez az erős érzelemnyilvánítás, és nem csak szimpla öröm.

Heti szinten mennyit és milyen típusú edzéseket végzel? 

Attól függően változó, hogy a versenyeimhez képest hol vagyok a naptárban. Jellemzően heti 5-6 futás és ugyanennyi jóga fér bele (plusz a tanítás, amiből összeadódik napi jónéhány óra jóga), egy pihenőnapot mindig tartok. De szeretek bringázni, erősíteni, túrázni, most pedig épp a slackline-t fedezzük fel otthon a kertben. Igyekszem változatosan és a kedvem szerint mozogni, hiszen a futó edzéstervem igencsak szigorú, ott a céljaim érdekében rendnek kell lennie.

Eksztravagáns hajszínek, sok tetkó, igazi lázadó csajszi vagy? 

Igen, azt hiszem. Öntörvényű vagyok, csupán azért nem csinálok valamit, mert az a társadalmi elvárás. Alapszabály, hogy önmagamnak ne hazudjak, és megélhessem a szabadságot a mindennapokban is, ugyanakkor bizonyos elveket meglehetősen komolyan veszek. Örülök, ha valaki mer és képes önmaga lenni, azt hiszem, ez fontos kulcs a boldogsághoz, és igyekszem én is az elérhető minimálisra szorítani a "mert így szokás" típusú viselkedést saját magam részéről.

Van-e az élethez vagy akár a mozgáshoz kötődő mottód, olyan mondatod, ami jellemez téged?

Kettő is, és ezek már nagyon régóta elkísérnek. Az egyik Soichiro Hondától származik: "Az élet értéke azzal mérhető, hányszor volt a lélek mélyen felkavarva." A másik pedig Nikosz Kazantzakisz sírfelirata: "Nem remélek semmit. Nem félek semmitől. Szabad vagyok." És ez nagyon nehéz!