Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Futócsajok az Instáról @mamintitunder

Mamintitünder | Az élet furcsasága, hogy olyan becenevet kaptam sok-sok évvel ezelőtt, akkor, amikor még nem futottam terepen, amikor még nem "raboltak el" a fák, a mezők, a hegyek és völgyek, ami egy erdei tündér neve.

A járatlan ösvények és az erdő szerelmese @mamintitunder alias Pistyur-Kocsis Ágnes.

Maminti, a kicsi zöld tündér. Aki durcásan levarázsolta Dömdödömről a farönköt azzal, hogy annyit mondott: "pritty-pratty-prutty". Aki akkora, mint egy mákszem, a zöld aljnövényzetben alig látszik, mégis mindenkinél erősebb. Ilyen egy kicsit Pistyur-Kocsis Ágnes is, nem hiába kapta a Maminti tündér becenevet. Ő nem egy magamutogató személyiség, közvetlen természetével, alázatos munkával éri el mindazt, amit szeretne. Még ha ehhez irdatlanul korán is kell kelnie. 

Miért és mikor kezdtél el futni?

A kisfiam születése után másfél évvel, és 20 kg plusszal tértem vissza dolgozni. Rettenetesen rosszul éreztem magam a bőrömben, minden nehézkesen ment. És borzalmas volt a 42-44-es nadrágokban, a hatalmas felsőkben feszíteni az igazán csinos kolléganőim közt. Eldöntöttem, hogy változtatok. Szóval a kezdő motiváció a fogyás volt, de ez viszonylag rövid idő után sokadrangú tényezővé vált. Az egész úgy kezdődött, hogy vettem egy bicajt, és hetente 2-4 alkalommal azzal tekertem munkába. Ez napi 42 km-t jelentett. El is kezdtek olvadni a kilók! Aztán jött a tél. Félve a megfázástól, féltve az ízületeimet, leszálltam a nyeregből, és a két kereket lecseréltem a futásra és az úszásra. A sport észrevétlenül beszivárgott a mindennapjaimba.



Rögtön terepen futottál?

Nem, eleinte csak aszfalton és futópadon futottam. Őszintén szólva sokáig eszembe sem jutott, hogy lehetne máshol is, aztán egyik nap éppen az Omszki-tótól futottam hazafelé, amikor megláttam a Kevélyt. Persze ott volt az mindig, de valahogy csak akkor tudatosult bennem, hogy lehetne arrafelé is futni. Elgondolkoztam, hogy miért ne próbálhatnám ki? Sokáig féltem kimenni, hetekig vacilláltam. Mi lesz, ha eltévedek? Mi lesz, ha valami bajom esik? Mi lesz, ha megesznek a mókusok? Mi lesz, ha…? Aztán egy szép tavaszi vasárnap reggelen vettem egy nagy levegőt, és kimerészkedtem… akkor még csak az erdő széléig. Elvarázsolt. A következő alkalommal már kicsit tovább mentem. Elbűvölt. Aztán még tovább és tovább minden egyes alkalommal, egyre beljebb és feljebb a hegyen. Hát valahogy így történt, hogy ott ragadtam, beszippantott az erdő.

 
Mamintitünder
|
Őszintén szólva sokáig eszembe sem jutott, hogy lehetne máshol is, aztán egyik nap éppen az Omszki-tótól futottam hazafelé, amikor megláttam a Kevélyt.

 

 

Van kedvenc futóútvonalad, erdőd? 

A Pilis, a Börzsöny, a Mátra, a Mecsek, a Bükk, a Gerecse, a Balaton-felvidék, a Bakony, az Alpok, a Tátra, a Fátra és minden hegy és erdő útjai. Komolyra fordítva a szót, az eldugott ösvényeket szeretem a „bármilyen” hegységben. Az olyanokat, ahol kevés ember jár. Vannak ugyan jól bevált köreim, de nagyon szeretek új útvonalakat bejárni. Egyre bátrabban és bátrabban merek „eltévedni”, ismeretlen utakat felfedezni, ahogy a terepfutó zsargon hívja: "cseszkózni". Legkedvesebb helyem egyébként a „Simon-halála” a Pilisben.  

Kezdd a versenyzést a 24. Aldi Női Futógálán!

Magyarország legnagyobb női futóversenyét rendezik meg 2019. május 19-én. Sokak számára a Női Futógála az első futóverseny, míg mások szívesen térnek vissza PB-t futni, vagy épp a családdal, barátnőkkel váltózni. A 24. Aldi Női Futógálán több távon is indulhatsz.

Futhatsz a családdal 600 méteres távon, futhatsz vagy gyalogolhatsz 2,5 kilométeren.

Barátnőiddel váltóban is indulhattok, párban 4,1 km + 5,9 km-en, és trióban is kipróbálhatjátok magatokat a 3x2 km-es távon. Egyéniben 2,5 kilométeres, 5 kilométeres vagy 10 kilométeres távon futhatsz. Minél korábban nevezel, annál kedvezményesebben teheted mindezt. Nevezni itt tudsz.

 

 

Mi volt eddig a legmeghatározóbb versenyed? 

Minden versenyem meghatározó, mert mindegyik adott valamit vagy valakit: barátot, ismerőst, ellenfelet, segítőt. Tanított, nevelt, visszaigazolt. Lehetett az 7 km a Getén vagy 160 km a Mátrában. Aszfalt vagy terep. Triatlon, bringa vagy futás. Az első félmaraton, az első maraton. Az első dobogó vagy utolsó helyezés. Ha mindenképp ki kell emelnem néhányat, akkor az első terepultrámat említeném: 2015-ben az első UTH (Salomon Ultra-Trail Hungary – a szerk.) 55 km-es távja vezetett be a hosszabb futások varázslatos világába. Az második mérföldkő az első 100 km feletti versenyem volt, amely szintén az UTH-hoz kapcsolódik, és egy évvel az 55 km után került rá sor. Igaz, közben azért volt egy-két hosszabb futásom, például egy Piros 85 is. A legbüszkébb a tavalyi Vadrózsa 160 teljesítésemre vagyok.  

A futás mellett crossra jársz, úszol és bringázol is. Ezeket milyen rendszerességgel űzöd? 

A fő irány a futás, de úgy gondolom, hogy a keresztedzéseknek igenis fontos szerepe van. Ott van például a crossfit, ahol nem csak a máskor alig használt, talán nem is létező karizmaim dolgoznak, de a lábaim is, nem beszélve a hát- és hasizmokról, amik szintén rendes kiképzést kapnak. Vagy a spinning, ahol az állóképességemet tudom növelni úgy, hogy közben a combjaim, a vádlijaim is kemény munkát végeznek. A jóga, a nyújtáson túl, szépen gondoskodik a mély törzsizmok erősödéséről is. Az úszás pedig a teljes testet átmozgatja, és igen hasznos segítség a tüdőkapacitás növelésében. Nagyon szeretek futni, mégis jól esik ez a kis változatosság. Úgy vélem, hogy minden egyes megemelt súly, minden egyes pedálfordulat, minden ászana a futásomat szolgálja: hogy erősebb, kitartóbb, esetleg gyorsabb legyek, hogy egy-egy ultra távú versenyen képes legyek akár 30 órát is a pályán tölteni, ha azt a pálya hossza azt megkívánja.

Heti egyszer jógázom csoportban, de minden nap nyújtok. Egyszer spinningelek. A crossfit esetleges, mert nagyban függ a hétvégi tervektől, versenyektől. Futni 4-5 alkalommal szoktam egy héten. Mostanában hétköznapra rövidebb, intenzívebb futásokat, hétvégére pedig a hosszabb távokat iktatom be. Átlagosan 50-80 km-t futok egy héten, tudom, ez nem túl sok, ha ultráról beszélünk, de a sorozatterhelések nehézsége ellensúlyozza a mennyiséget.

A fotóid alapján igazi reggeli futó vagy. Miért jobb neked reggel edzeni?

Úgy szoktam hívni, hogy időzsonglőrködés. Igyekszem úgy edzeni, hogy a családom ne észleljen semmit az egészből, tőlük nem szívesen veszek el időt a sportolásra. Ezért is szeretem a hajnalt, a reggelt. Délután, este már együtt van a család, sokkal nehezebb ilyenkor elindulni, és nem is szeretek. Igyekszem mindent előre megtervezni, megtalálni a kis időkapukat, amikor edzhetek. Például keddenként késő délután van a fiam vívóedzése, nem messze a Budaitól. Így adja magát, hogy amíg ő edz, addig én felmegyek a hegyre. Hétvégenként hajnalban indulok, hogy mire a srácok felébrednek, már visszatérjek az erdőből. Előfordul, hogy valami miatt nem tudom megcsinálni az edzést, és görgőzésre cserélem. Ilyenkor nem podcasteket vagy zenét, hanem második osztályos olvasásgyakorlást vagy matekpéldákat és házifeladat-megoldásokat hallgatok közben. A munkahelyemen szerencsére támogatják a sportolást: a szerdai munka előtti jóga, a munka utáni spinning és a crossfit edzések is ennek keretében vannak. A lényeg az újratervezés képessége, a rugalmasság és a kreativitás. 

 
Mamintitünder
|
Időzsonglőrködés, családbarát megoldás a hajnali futás.

 

Mit adnak neked a barátnős futások, edzések? Miért szeretsz valakivel együtt futni? 

Legtöbbször egyedül futok, szeretem így. Szeretem, ha csak magamra és az engem körülvevő természetre kell figyelnem. Sajnos az időbeosztásom sem kedvez túlságosan a közösségi futásoknak. Ezért ha valaki csatlakozni tud hozzám, az számomra mindig kis ünnepnapnak számít. Ilyenkor a legfontosabb a közös élmény! Persze észrevétlenül motiváljuk, húzzuk is egymást, de nem úgy, hogy az kellemetlen legyen bárkinek, sosem versenyzünk. Jól ismerjük egymást, szavak nélkül is megértjük a másikat. Szerencsés vagyok, mert a barátnőim nagyon jó, tehetséges és gyors futók, mégis hajlandóak miattam esetleg lassabban futni, igazodni hozzám. Sokat tanulok tőlük, és nagyon hálás vagyok nekik azért, amilyenek, és hogy teljesen elfogadnak olyannak, amilyen én magam vagyok.

Rendszeresen szerepel a #familyhike a posztjaidnál. Milyen szerepet foglal el az életetekben a családi közös túrázás? 

A férjem is rendszeresen túrázik, nekem pedig természetes közegem a fák közötti világ. Nagyon szeretünk együtt kirándulni. Szuper érzés közösen megküzdeni az akadályokkal, hidat építeni egy megáradt patakon az Apát-kút völgyben, bemerészkedni a Macska- vagy a Mackóbarlangba, meghódítani egy csúcsot, állatokat látni, megfigyelni, hogyan változik az erdő az évszakok szerint. Együtt lenni és enni a szabadban, nekünk ez az igazi családi program. Minőségi közös idő. 

 
Mamintitünder
|
#familyhike

 

 

A kisfiad időnként melletted teker, vagy éppen együtt úsztok. Fontos számodra, hogy ezzel példát mutass neki? 

A példamutatás egyáltalán nem tudatos, nem ez a fő cél. Mivel a születése után nem sokkal kezdtem el rendszeresen sportolni, ő már ebbe nőtt bele. Nagyon szeretem a közös sport adta élményt. Nálunk semmi sem kötelező! Mindig megkérdezem van-e kedve kirándulni, futni, úszni, bringázni, focizni, gördeszkázni, rollerezni, és ha van, akkor megyünk! Az biztos, hogy látja a rendszeres edzéseket, a sikereket, a kudarcokat, a nehézségeket, a mozgás adta örömöt. Megnézi a fotóimat, meghallgatja a beszámolóimat, ő is részese mindennek, teljesen természetes számára a mozgás. Egyébként ő is rendszeresen sportol, kardvívásra és úszásra jár. Mindkettőt imádja és lelkesen űzi. Mindezek mellett rendszeresen megyünk terepfutó versenyekre segítőnek. 

Mi az, ami nélkül soha nem indulsz el futni?

Ami nélkül soha, de soha, az a feltöltött, bekapcsolt mobiltelefon. És ez nem csak a fotózás miatt lényeges! A futózsákom állandó tartozékai a izolációs fólia, a fejlámpa, néhány magnézium- és sótabletta, egy kis dugicsoki, innivaló és a gázspray. Az folyadékon kívül a felsoroltak igazából az őszi-téli időszakban fontosak, hiszen általában egyedül és sötétben futok, és ha bármi történik velem az erdőben, ki kell valahogy húznom addig, amíg a segítség megérkezik. Rövidebb, de leginkább aszfaltos futásokhoz nem szoktam zsákot vinni, csak egy övtáskát, és ha kell, akkor a kezemben egy soft flaskában vizet. Igazi vészhelyzetbe szerencsére eddig nem kerültem, de az ördög sosem alszik. Bátrabban indulok neki egy hajnali futásnak, ha tudom, hogy a felszerelésem rendben van. Ha nekem eddig nem is volt rá szükségem, de adtam már "kölcsön" eléhezett futótársnak dugicsokit vagy só tablettát egy nyári versenyen, sőt, még fájdalomcsillapítóval is kisegíthettem.

 
Mamintitünder
|
Legtöbbször egyedül futok.

Maminti, a kicsi zöld tündér Lázár Ervin A Négyszögletű Kerek Erdő című meséjében. Mit szimbolizál számodra Maminti, miért pont ezt a nevet választottad az Insta profilodhoz? 

Még gimiben ragadt rám ez a becenév. Nagyon szeretem a meséket, Lázár Ervin pedig az egyik kedvenc meseíróm. Egyszer irodalomórán a mesékről beszélgettünk, és akkor én azt mondtam, hogy hiába mindenki csak Mikkamakkát meg Dömdödömöt ismeri, nekem mégis Maminti, a kicsi zöld tündér a kedvenc karakterem. És valahogy ez meg is maradt, az évek során a „sajátommá” vált, hallgatok rá, szeretem, ha így hívnak, ha így ismernek. Nagyon sokan amúgy csak ezt a nevem tudják, és Mamintinek, Maminak, Tündérnek szólítanak. Az élet furcsasága, hogy olyan becenevet kaptam sok-sok évvel ezelőtt, akkor, amikor még nem futottam terepen, amikor még nem "raboltak el" a fák, a mezők, a hegyek és völgyek, ami egy erdei tündér neve. Igazán sorsszerű.  

Mire készülsz most, idén miken fogsz indulni? Van-e olyan verseny, amit nagyon szeretnél teljesíteni? 

Mindig vannak kihívások, amik izgatnak, főleg a nehéz feladatok, a "nagy falatok" érdekelnek. Egyszer, ha elég nagy leszek, szeretném teljesíteni a Tot Dretet (130 kilométeres verseny, ahol a teljesítők 12 000 méter szintemelkedéssel küzdenek meg Gressoney és Courmayeur között – szerk.) és a PTL-t (az UTMB leghosszabb, 300 kilométeres, 25 000 méter szintkülönbséggel zajló betétszáma – szerk.). Készülök idén nyáron egy jó kis megmérettetésre, most minden edzésemen ezért dolgozom. Igaz, a rajtlista nyilvános, és rajta is van a nevem, de babonából nem beszélnék róla. Elég izgi lesz, az biztos! Idei tervem még, hogy minden hónapban felkeresek egy instant vagy térképkört, és bemutatom őket a blogomon. Hátha ezzel is kedvet csinálok valakinek, hogy útra keljen. Eddig a Szénás-, a Mackó- és a Rókás kört, valamint a Bükk 900-as csúcsait teljesítettem.