Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Futás, sérülés, érzelmi hullámvasút

By mimagephotography | A sérüléseinkből sokat tanulhatunk

Nem csak a futás, de a sérülés is nagy tanítómester

Mi történik, ha nem jön a futásban a megszokott motiváció, ha akár több hét vagy több hónap is eltelt az utolsó futásod óta? Vagy többé-kevésbé rendszeresen futsz, de belekerültél egy érzelmi hullámvasútba a futás kapcsán, amiből fogalmad sincs, hogy keveredj ki? Emlékszem, nekem is volt több olyan időszakom, amikor hónapok teltek el úgy, hogy egyáltalán nem ment a futás, vagy nem úgy, ahogy szerettem volna.

Az egyik ilyen időszak egy sérüléshez kapcsolódik. Már több mint 2 éve futottam - kisebb-nagyobb problémáktól eltekintve, amelyeket rendszeres erősítéssel, nyújtással tudtam kezelni - mondhatni sérülés nélkül. Aztán történt pár változás a magánéletemben. Egyre stresszesebb lett a munkám, párkapcsolati problémákkal küzdöttem, és akkoriban vesztettem el édesapámat. Nagyon nehéz hónapok voltak, és a sok stressz miatt belevetettem magam a futásba. Rengeteget edzettem, viszont keveset pihentem. Meg is lett az eredménye, lesérültem. Az első hetekben nem is igazán foglalkoztam vele, magam próbáltam megoldásokat találni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy muszáj orvosi segítséget kérnem és több vizsgálatra is elmentem, hogy kiderüljön, mi a baj (azóta bármi történik, azonnal elmegyek vizsgálatokra, nem érdemes húzni az időt). Persze a futásról nem akartam lemondani, de olyan fájdalmaim voltak, hogy 1 km-t sem tudtam megtenni, nemhogy futva, de még sétálva is alig. Teljesen kétségbe estem és meg is ijedtem. Úgy éreztem, soha többet nem fogok tudni futni, de még menni sem. Rettenetesen sötéten láttam a jövőt. Az egyik legnehezebb az volt, hogy elfogadjam, ami történt és belássam, a testem jelzett, hogy meg kell állnom, pihennem kell és amit eddig csináltam, az úgy nem megy tovább.

A futás helyett más mozgásformákra helyeztem a hangsúlyt, többet bicikliztem, edzőteremben erősítettem, és próbáltam életmódot is váltani. Sokat olvastam pszichológiai témában a testi betegségek lelki eredetéről, így sokat tanultam magamról is. Ami egy nagyon emlékezetes pont volt az egész folyamatban, amikor egy traumatológus szakorvossal beszéltem, aki azt mondta: nem az én hibám, a sérülés bárkit elérhet, ne hibáztassam magam. Amíg ezt nem tettem rendbe magamban, folyamatosan küzdöttem a bűntudattal, vádoltam magam, de ahogy ez oldódott, a gyógyulás is beindult. Lassan elkezdtem újból edzeni, és a sérüléstől számítva 4 hónap után már versenyképes állapotba kerültem.

Amit leginkább megtanultam ebből az időszakból, az a türelem és az elfogadás. Nagyon nehéz volt, de vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet siettetni. Ez az időszak azóta is sokszor eszembe jut és igyekszem erőt meríteni belőle. Ha akkor sikerült túljutnom azokon a kilátástalan hónapokon, legközelebb is menni fog. Lehet, hogy most nagyon szeretnél futni, de valami miatt nem megy, akár sérülés, akár más okok miatt. Lehet, hogy úgy érzed, pont azt vették el tőled, amire a leginkább szükséged van, hiszen milyen jó lenne egy stresszes nap után kimenni és futni egy jót a kedvenc útvonaladon. Hiányzik a motivációd, mert nincsenek versenyek, nem tudsz mire készülni, nincsen célod…. Csak biztatni tudlak, hogy nem fog örökké tartani ez az állapot. Ha épp lesérültél, vagy kiégtél, helyezd másra a fókuszt. Amíg egy sérülés elmúlik, csak annyit fuss, amennyit a szakorvos is megenged. Ha pár hétig egyáltalán nem szabad futnod, azt érdemes komolyan venni, nehogy egy alap sérülésre még rájöjjön egy újabb. Ki tudsz próbálni más mozgásformákat, akár új sportot is. Ha kiégtél, mert céltalannak érzed a futást, és neked igenis számít, hogy versenyre készülhess, találhatsz más célt is a futásban. Kiállhatsz egy nemes ügy mellett, jelentkezhetsz jótékonysági futásokra, vagy akár teljesíthetsz instant köröket, ahol figyelik az időeredményeket. Sokat segít az is, ha beszélgetsz másokkal, akik átestek már hasonló időszakokon, rengeteget lehet egymástól tanulni. Ha úgy érzed, teljesen elakadtál és nem látod a kiutat a zsákutcából, érdemes felkeresni egy coachot, esetleg sportpszichológust, pár alkalmas beszélgetés is sokat segíthet egy szakértővel.

Akár pár hét, vagy pár hónap telik el, testileg és lelkileg megerősödve vághatsz bele újból a futásba, csak legyél türelmes, és adj időt magadnak. Ehhez kívánok sok erőt és kitartást.